Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-45
685 A nemzetgyűlés 45. ülése 1946, gadélyért meg kell fizetni. (Szélig Imre (szd): Nagyon helyes! Ingyen nem akar kivinni!) A másik az, hogy a West-Orient lefölöz. (Egy hang w szabadságpárton: Fölözőhivatal!) Igen, fölöz a West-Orient, leszedi a tejfölt, de a tejfölből készült vajból az államnak csak 40—60%-ot ad- és magának visszafelé olvasva ugyancsak 60—40%-ot tart meg. (Hajdú Németh Lajos (kg): Csak a savó maradt meg! — Szabó Imre (kp) — a szónok felé; Magának csak a tejföl kellene!) Ezenkívül a pénzügyminiszter úr még gondoskodott arról is, hogy az adót olcsón, jutányosán tudja leróni. (Egy hang a kisgazdapárt oldaláról; Ez a túró!) A West-Orientnek nem Mesi az étvágya, mert — összhangban a mostani irányzattal — kisajátít. Kisajátít gyárat, kisajátít gyárcsoportot, (Szeder Ferenc (szd): Az ilyen minisztert meg kell buktatni! — Derültség.) kisajátíthat egész szakmákat. Alakul egy külön West-Orient Bizottság, (Marosán György (szd): Es kihagyták ezt a szegény embert! Miért hagyták M?) amelynek összesen hat tagja van. A vezetője ennek a bizottságnak a kft. tulajdonosa és ügyvezetője: Renkey Gyula. Három tagja vari, akiket három pénzintézetnek a vezetősége delegál. Van azután két köztisztviselő tagia: Marko vits István és Hardy Róbert urak. En ezt a két urat személyesen nem ismerem. A régi köztisztviselői névjegyzékben kerestem a nevüket, de nem találtam meg. Abból a tényből, hogy ilyen magas állásban kezdték köztisztviselői pályafutásukat, csak ama következtethetek, hogy igen értékes emberek lehetnek. (Szélig Imre (szd): Nem lehet megkörnyékezni Őket! — Élénk derű tség.) Engedjék meg azonban, igen t. képviselőtársaim, mégsem vagyok egészen nyugodt, (Szélig Imre (sz): Akt elhiszem!) mert négy emberrel szemben, akik, erősen érdekelve vannak, kisebbségben vannak a köztisztviselők. Hogy mennyire tudják kiküzdeni az államérdekek érvényesü- ! lését, ez az ő akaratuktól és képességeiktől függ. (Egy hang a kisgazdapárton: Meg a tejtől. — Derültség. — Felkiáltások: Lejár a beszédidő.) Lejár? Akkor sietek. (Szélig Imre (szd) : Hogy állunk azzal a 200.000 dollárral, amit kisíboltak az országból? — Vásáry József (msz): Ki sibolta ki?) Amint említettem, a West-Orient helyét elfoglalta az ÁJlami Készletgyüjtő Hivatal. Ajrra is rámutattam, hogy igen indokolt, ha az állam a stabilizáció érdé 1 ; 1 '" 10 H. - • <•• -T gyűjt, hogy ha megindul az élelmiszeráramlat a vidékről az ipari munkásság felé, akkor legyen egy ellenmozgás is, hogy ipari cikkek kimehessenek a földmívesek közé a mezőgazdasági termelés elősegítésére. Az elgondolás nagyon helyes. Ha azonban egyszer már ez az áramlat befelé és a vidékre elindul, opnortunus-e azt félbeszakítani, — mert a készletgyűjtés tulajdonképpen áruhalmozást jelent — opportunus-e felállítani egy ilyen hivatalt, amellyel árukat gyűjtünk össze- ahelyett, hos-v azokat forgalomba juttatnánk és célszerü-o ezt a ,' készletgyüjtést rábízni megint egy állami szervre, különösen egy olyan állami szervre, amely ott működik, ahol az ipari készleteket ellenőrzik és az árakat megállapítják? Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Egy hang a szociâîdemokratapârton: Folytassa à jövő héten.) Némethy Jenó* (mezt): Ezért kérem a miniszterelnök urat, feleljen a kércHésre, miért évi július hó 31-én, szerdán. 686 tartja célszerűnek az új állami hivatal felállítását és a bürokratizmus növelését? Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a miniszterelnök úrnak. Következik Lénárt Ivan képviselő úr interpellációja a külügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat szíveskedjek az interpelláció szövegét «felolvasni. Kiss Károly jegyző (olvass^).- »In.erpeLácio a külügyminiszter úrhoz , a Szövetséges Ellenőrző Bizottság által engedélyezett külképviseleteink felállítása körül tapasztalható indokolatlan késedelem és az abból eredő politikai és gazdasági hátrányok tárgyában. , .. 11 Mi '? z oka annak, hogy a fent említett külképviseleteink felállítása késedelmet szenved? Számol-e a külügyminiszter úr az ebből eredő súlyos politikai és gazdasági hátrányok• ÜF ü .l? nö £ . tekinibetlel a béketárgy alánra?« Elnök: Lenárt képviselő urat illeti a szó. Lenart Iván (kg) : T. Nemzetgyűlés ! A magyar demokratikus köztársaság nemzetközi elismerése jelentkezett abban az örvendetes tényben, hogy a legtöbb európai állaiinon kívül több latin-amerikai nemzet kormánya is kinyilvánította azt a szándékát, hogy a magyar kormánnyal minél hamarabb fel akarja venni a diplomáciai kapcsolatot. Ezt az úgy politikailag, mint gazdaságilag megtisztelő és r előnyös lehetőséget úgy látom külügyi kormányzatunk -tudomásul vette, regisztrálta, de ezen tútmenŐleg vajmi kevés történt és vajmi kevés hajlandóságot árult el külügyi kormányzatunk az irányban, hogy összeköttetést teremtsen fiatal demokráciánk számára a világháború által nem sújtott, gazdaságilag erős, politikailag figyelemre méltó országokkal. Tudjuk, hogy a fegyverszüneti feltételek értelmében ahhoz, hogy diplomáciai kapcsolatot létesítsünk valamely külállamanál, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság engedélye szükségé?. Nos, igen t. Nemzetgyűlés, ebben sincs hiány, a SzEB hozzájárulása nem hiányzott, sőt a SzEB készséggel hozzájárult ahhoz, hogy külképviseleteket létesítsünk nemcsak szomszédállamainkkal, de Lengyelországgal, Bulgáriával, a spanyol köztársasági kormánnyal és kereskedelmi életünk k'méiyítése szempontjából annyira fontos Svájccal és Törökorszá.g. gal is. önként vetődik fel a kérdés, mi lelhet az oka annak, hogy ennek ellenére egyetlen helyre sem küldtünk követet vagy legalább is ügyvivőt. A kérdés elodázását nem indokolja nehéz valutáris helyzetünk. Tisztában vagyok azzal, hogy anyagi erőforrásaink hiánya is szerepet játszott ebben. De nem, döntő mértékben! A felállítandó követségek és konzullátusok lettek volna hivatottak arra, hogy a Horthy-korszak kintrekedt diplomatái kezében egyre sorvadó, óriási összegű arany és valuta alapokat követségeinken megmentsék. Azok a felbeesüliheteuen értékek, amelyek Bakách-Bessenyevék svájci alapjából, a lisszaboni és délamerikai, bankbetétekből, Ullein-Beviczky isztambuli kasszáiból az elmulasztott idő alatt elfolytafc, l bőven fedezhették volna fiatal diplomáciánk összes kezdeti valutáris nehézségeit. 21,6 Csak mellékesen említem a legtöbb helyütt mja. is fényesen, állami pénzekből urizáló katonai attasékat és beosztottjaikat, akik már el is felejtkeztek arról, hogy egyszer szamot kellene adniok azokról a százezerdolláros ala-
