Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-45

Ö.75 Á MMfnsfeigpûlèi iS. iUéèe 1946. é diákokat — úgy a fiúkat, mint a leányokat — ' •. behordozni a rendőrségre. (Felkiáltások a kisgazdapárton: A leányokat is!?) Kétóránként szállították be őket, majd az összes rendőri felügyelet alá helyezetteket, és erővel rájuk akarták bizonyítani, hogy ők gyújtották fel az imaházat. Volt közöttük olyan diák, aki szombat éjjel 12 órától vasárnap reggelig négyszer volt a rendőrségen. (Zaj a kisgazdaPárton.) Azt nem mondhatnám, hogy éppen bántalmazták, de folytonosan vallatták. Ilyen kérdések hangzottak el: Hol vette a petróleumot? — Milyen petróleumot? — Amellyel lelocsol tta a zsidó templomot. — Aj nyomozás nem produkált semmit, csak annyit, hogy a harmadik napon egy tákarítóasszony, aki szintén vallatásra került, azt mondta, ő nem tud semmit, csak annyit, hogy Markovics úr azt mondta, hogy két kis gyertyát hagyjon égve. Éjjel azután óriási szélvihar volt. így tehát legfeljebb vétkes gondatlanság történt. A rendőrtisztek maguk is kijelentették, hogy semmi adat nem merült fel a diáksággal vagy a Független Ifjúsággal kapcsolatban. A Független Ifjúság vezetőit ugyanis szintén behívatta a rendőrszázados és kedves közvetlenséggel megmondotta, hogy azért kérette be j őket, mert a Független ifjúság szokott ilyent. | csinálni. (Derültség a kisgazdapárton.) Mindez még helyi jelentőségű, de a rá következő este a magyar rádió . is kisugározta, hogy Makón kigyulladt a zsidó templom — pedig nem a zsidó templomról van szóV bauem egy magánimaházról, amelyet egy család csináltatott magának — és a nyomok a kisgazdapárthoz vezetnek. Sőt az egyik fővárosi újság egyenesem #

azt írta» — nem tudom biztosan, hogy melyik, mert magam nem olvastam, talán a Világ vagy a Világosság — hogy a Független Ifjúság betört a zsidó templomba, azt öszszetörte és felgyújtotta. Én éppen azért jegyeztem be interpellációmat, mert azok az ottani kihallgatások végeredményben szerintem részletkérdések, de ilyenformán az ügy az ország külpolitikai érdékeinek nagyon árt. Egyik előttem szóló szociáldemokrata képviselőtársam — a neve hirtelen nem jut eszembe — említette a vitában, hogy a külföldön milyen hírek keringenek. Ha ; a rádió kisugározza ezeket a híreket, hogy Makón felgyújtották a zsidó templomot és a nyomok a kisgazdapárthoz vezetnek, ezt hallgatják az egész világon és azt hiszik, hogy a kisgazdapártnak ha nem is fő foglalkozása, de leginkább is mellékfoglalkozása, hogyi templomokat gyújtogat fel. Ezzel az orosz hatóságokban is bizalmatlanságot keltenek, amelyek amúgy is bizalmatlanok velünk szemben, hogy konspiráló, fasiszta összeesküvő gywjtogatókkal állanak szemben, holott ez már nem pártérdek, mert az egész népnek, az egész országnak, az egész nemzetnek a becsületet rongálja, ha ilyen hírek kerülnek a külföldre egyes rendőrtisztiviselŐknek a hanyagsága, vagy nyeglesége vagy esetleg — nem tételezem fel rögtön — rosszakarata folytán. És amint a múlt heti interpellációk alkalmával is szó volt erről a diákokkal kapcsolatban, feltűnik neíkem is, hogy a június 2-i megegyezés után fordulnak elő ezek az esetek, mert hiszen addig nálunk általában nem voltak a pártok között ilyen különösebb nézeteltérések. Most ellenben, július 21-en a mi pártunk rendezett egy nagygyűlést, ahol három képm jûliuê hú M-é-m, ègvraâu, 87G viselőtársam lenn volt. ..Ott a kommuüist apart olyan tüntetést rendezett» —^ ez nem tartozik szorosan ide, de kapcsolatos a rendőrség ügyével — amilyenre azt hiszen Magyarországon még ebben a moátani demokratikus átalakulás folytán kavargó világban sem volt példa. Amikor a szónokokat meglátták, 50-^60 ember zavargásba, kiabálásba, életveszélyes fenyege* tésbe kezdett. Az éppen ottlévő igazságügyi államtitkár úr is és én is felhívtam az ügyeletet teljesítő rendőrfőihadnagyot, hogy legyen • szíves és csináljon valamit. Az leküldte az embereit» hogy valahogy távolítsák el vagy szereljék le a tüntetőket. Amikor a rendőrök oda-* mentek a zajongókhoz, a tömegben volt a főhadnagy fölöttese» Tóth György rendőrőrnagy és Sebők László százados, akik azt mondották a rendőröknek, hogy menjenek onnan. Énrám revolvert emeltek, hogy agyonlőnek. Feltételezem, hogy rendőrnyomozók voltak, mert fegyverviselési tilalom lévén, lannyi ember között más aligha viselhetett fegyvert. (Zaj és felkiáltások a kisgazdapárt soraiban: Mentelmi jogi) Agyon nem lőttek. Én nem ijedtem meg, ha az orrom alá tartották volna is a fegyvert. Ha ilyen komolyan veszik a dolgokat, így is lehet. Ugyanígy, amikor a rendőrparancsnok a földbirtokrendezés ügyében, illetve a földbirtokpanaszok ügyében — bocsánat, hogy összekapcsolom a kettőt — intézkedést kap, hogy karhatalmat adjon, akkor elmegy a kommunistapárt gyűlésére és megtanácskozzák, hogy megtagadják-e azt a rendelkezést vagy sem. Ha a rendőrség ilyen »pártatlanul« működik; akkor elhiszem, hogy a rendőrkapitány úrnads ilyen eljárással nagyon könnyű antiszemita Összeesküvés nyomát keresni, mert ha egy embert két-három napon keresztül rángatnak ártatlanul, könnyen kiszaladhat a száján egy bosszúé megjegyzés. Ezért hívom fel a. belügyminiszter úr figyelmét, hogy tessék sürgősen utánanézni, mert, amint Vajda képviselőtársam mondotta, külföldi újságcikkek jelennek meg Magyarországra egyáltalán nem kedvező beállítással. Az ilyen rendőri intézkedések is okai ennek. Az volt a kifogás és azt mondották, azért csinálták ezt a tüntetést, mert egyik képviselőtársam támadni szokta a rendőrséget. Hát a rendőrséget mi nem szoktuk támadni. Éppen a mi érdekünk és követelésünk, hogy legyen egy becsületes, pártatlan, hivatása magaslatán álló rendőrség, de ha a rendőrséghez reakciós elemek furakodnak be. akkor az-ck-n igenis támadjuk. Örökösen azt hajtogatják, hogy az ottlévő reakciósok okozzák a bajokatigen, az ottlévő reakcióisok:, de az oda most 'beszivárgó reakciósok, mert régi nincs egyetlen egy sem, ha ott reakciós van, az csak új lehet Erre a tüntetésre be volt rendelve többek közt a szomszédos Kíszomborból három testvér, hadnagyi, illetve főhadnagyi ranggal. Ezzel kapcsolatban bátor vagyok megjegyezni, hogy ott olyan emberek ktaptak hadnagyi és főhadnagyi rangokat, akikről őszintén meg keil mondanom — személyesen ismerjük őket — kompromittálják a tiszti rangot. (Derült' ség a kisgazdapárton és a szabadságpárton.) Tessék elhinni, hogy azok a sokat emlegetett reakciósok és nyilasok, akik esetleg nálunk Makón lehetnek. — de a mi pártunkban nincsenek — együttvéve összesen nem ártanak annyit az ország érdekei ellen, mint az ilyen elemek.