Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-45
653 À nemsetgyűlés 45. ülése 1946 nénk. Kijelentem itt a nemzetgyűlés színe előtt, én lennék a legboldogabb, ha minden kifogásainkat fölényesen tusinak a hatalom birtokosai visszautasítani: ime ebben sem volt igazatok. Mi neon szégyelnénk, hogy tévedtünik, anert nemzetünknek igyekeztünk szolgálni és tévedni emberi dolog. Nekünk mindent meg kell tennünk,, hogy a nemzet minden lelki bilincsétől megszabaduljon, mert csaík egyedül a lelki szabadság ké; pes a nemzetet az újjászületés során mostani elesettségéből kiemelni. A miniszterelnök árnak iinterpellációm gazdasági részére vonatkozó válaszával — bármennyire * csábítana is — nem (bocsátkozom polémiába, mert a rendelkezésemre álló nagyon rövid idő alatt ezt nem tudom megtenni. De hogy, a kormány hogyan küzdött az infláció ellem milyen sikerrel vetett gátat a vígan feketézők új pénzarisztokrácia járnak, hogyanj segített az éhhalállal küzdő, pária sorsra kárhoztatott tisztviselők helyzetén, e kérdésben a viszonválasz megadása alól a közismert, állapotok engem felmentenek. (Egy hang a szabadságpárt soraiból: Ezt tudjuk!) Humoros lenne, ha nem annyira elevenbe vágnia, a válasznak az a megjegyzése, hogy az adópengő csak követi az inflációt. Ügy látszik, a miniszterelnök úr nem nézte meg álruhában, hogy az árusok hogyan vártáik! min- , den este az adópengőt, hogy valami meglepetés ne éf je őket a másnapi árak kiírásánál, s a szerencsétlen kistisztviselők és munkások hogyan remegtek minden reggel az adópeagőtől, hogy vájjon milyen meglepetés elé állítja őket. Minden felsorolt gazdasági kérdés helyett a válasznak a lelkiekkel foglalkozó részére térek ki, mert, mint a iminiszterelinök úr is megállapítja, súlyos lelki bajok vannak. Egészséges lélek még a gazdasági bajokon is segít, míg az egészséges szervezetet is elpusztítják a lelki bajok. Nagyon köszönöm a miniszterelnök úrnak a magyar nép nevében, hogy a véleménynyilvánításról ilyen szépen nyilatkozott, mert igenis itt a szabad véleménynyilvánítás — amint a minisztereklök úr mondotta — nem mindig és nem mindenkinek célszerű. Tudjuk ugyanis, hogy ennek mi a következménye a hatalmasok részéről. Ügy látszik, a miniszterélnöTk' úr nem értette meg vagy szándékosan nem akarta megérteni interpellációmnak azt az érzékeltetett célját, hogy azt. amit a letűnt rendszerekről mondottam és amiben ő is helyesli megállapításaimat, egyes hatalmasságok ma liasonlókérpen cselekszik. Hogy a ^szabad véle meny nvi 1vánításáért mi jár és milyen áldozatra képes a miniszterelnök űr, megmutatta, amikor bennünket a pártiából eltávolított. (Úgy van! Ügy van! a szabadságpárt oldalán.) Pedig jsgyezze meg a miniszterelnök úr, hogy a demokrácia a szabadság és a polgárok jogegyenlősége nélkül nem tökéletes. Olyan világot pedig ne csináljunk, mint a letűnt rendszer volt, amikor Jelszavakkal vezették az embereket. (F<?ikiáHások a szabadságpárt saraiban: Most fan amikor keresztény és nemzeti Magyarországról beszéltek és ha egy idegen osak a lapokat olvasta volna, azt hitte volna* hogy soha ilyen keresztény életet még nem élt ez az ország. Es mit láttunk ? A keresztény eszmét soha olyan gyalázatosan meg nem csúfolták és a legjobb évi július hó 31-én, szerdán. 65£ magyarokat pusztították el abban az időben. (Közbeszólás a szabadságpárt oldaláról: Most is vannak farizeusok!) Ugyianígy most a demokráeiától hangos minden propagandagyűlés, a vezetők mámorosak az őket ünneplő kirendelt tömegek láttára. {Egy hang a szabadságpárt soraiból: Szájdemokrácia!) Ne játsszunk az ember legdrágább kincsével, ia lélek szabadságával. Tudjuk megf azt és jegyezze meg mindenki, ezt a nemzetet a sír széléről mindig az mentette meg, ha a lelke szabadon tudott szárnyalni. Most is ez fogja megmenteni. A világ hatalmasságai szabadságot ígérnek és bízunk benne, hogy ezt a szabadságot mindenkinek biztosítani is fogják ezen a kerek világon. A magyar nép is ki fogja harcolni a szabadságát és megszabadul a lelki rabságból. Ha szép köntösbe bujtatva is, de elismeri a miniszterelnök úr, hogy nincsen tökéletes véleménynyilvánítási szabadság. Azt mondja: »A szabad véleménynyilvánítást nem tudtuk célkitűzéseinknek megfelelően biztosítani.« En visszafordítom ezt. A (miniszterelnök úr téved. A szabad véleménynyilvánítást éppen a koalíció célkitűzéseinek megfelelően szabályozták. Ebben a hazában a szabad véleménynyilvánítás annyiban lehetséges, amenynyiben ezt a koalíciós pártok urai megengedik. Kérdem a miniszterelnök úrtól, — válaszoljon nekem — hogy ebben az országban kint, ahol nincsen védelme az embereknek, megmondhatja-e valaki büntetlenül, hogy az a rendőrfőnök, aki azelőtt nyilas volt, halálra kínozza az embereket, amit ma már a Ház is tud, a szemben lévő pártok is tudnak és el is ítélnek, vagy pedig szabad-e bírálni azt a teljhatalmú vármegyei földosztóbizottsági elnököt, aki azelőtt a reakciós rendszerrel közös listán megválasztva az utolsó percig kitartott és boldogan parolázott a báró elnök úrral, amikor bennünket ez az elnök úr halálra üldözött 1 ? Vagy szabad-e nekünk említenünk, hogy mi volna a sorsunk, ha rólunk tudnák azt megállapítani, almát Zadravetzről 273 is írtak, aki le van fényképezve, amint a letűnt nagyságokkal együtt volt és mi lenne, ha rólunk tudnák azt, hogy mi a letűnt reakciós miniszterekkel voltunk igazi jó barátságban! Igen t Nemzetgyűlés ! Szabad-e azt is bírálnunk, hogy pártrendőrség van, sőt kérdezem, milyen törvény alapján van párthadsereg és testőrsége a koalíciós pártoknak? {Közbe, szólások a kisgazdapárt oldalán: Ez igaz! Majd lesz a többinek is!) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Én átéltem a letűnt rendszerek üldözését, soha nem voltam a napos oldalon, vagy! a húsos fazék mellett, nem szedegettem a letűnt rendszerek dúsan megterített asztaláról lehulló morzsákat, A mai hatalmasok a letűnt rendszerek fegyvertárából minden hasznot nyújtani ígérkező rozsdás fringiát rajtunk igyekeznek fényesre köszörülni. (Egy hang a szabadságpárt oldaláról: Nem is olyan rozsdás, nem volt ideje megrozsdásodni.) A letűnt rendszerek is mindent megbocsátottak a bűnösnek, csak hűséges alattvaló, pártszolga legyen az illető. Azt az elvet vallották, hogy betyárból lesz a legjobb pandúr. Miniszterelnök úr! Megérné a fáradságot» hogy egyszer már nézzünk szembe itten azzal,
