Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-45

649 A nemzetgyűlés 15. ülése 1916. fláció mind súlyosabb méreteivel magyaráz­ható az, hogy ettől az időponttól kezdve a reáfbér alakulásának rosszabbodása csupán technikai okra: a béreknek nem idejében és nem megfelelő mértékben történő emelésére vezethető vissza. Sokkal mélyebben fekvő oka a reálbér csökkenésének, hogy az aratás kö­zeledtével a szűkös élelmiszerkészletek mind­inkább felélődnek és ezért szükségképen rósz­szabbul kell élnünk, mint az elmúlt hóna­pokban. Különösen súlyossá tette a gyorsuló drá­gaság azoknak a helyzetét, akik havi fizetést kaptak. Itt elsősorban a közalkalmazottakra gondolok, akiknek megélhetési problémáját az interpelláló képviselő úr külön is szóvá­tette. A közszolgálati alkalmazottak vijselték az összes dolgozók közül az infláció idejében a legnagyobb terhet. A stabilizáció után meg­élhetést próbálunk a közszolgálati alkalmazot­taknak biztosítani olymóidon, hogy arányba hozzuk a személyi kiadásokat az egyéb célokra teljesítendő kiadásokkal. A magánvállalatok alkalmazottai az infláció idején is valamivel kedvezőbb helyzetben voltak, az iparvállalatok által természetben nyújtott juttatások és a gyorsabban folyósított fizetések magasabb vásárlóértéke révén. A közalkalmazottak ér­dekében nagyjelentőségű intézkedés volt a -folyó évi június hó 1. napjával életbeléptetett rendszer, amely ' szerint ezentúl a köztisztvi­selők is hetenkÜnt kapják fizetésüket, még­pedig ugyanolyan emelkedő mértékben, mint a magánalkalmazottak. Jelentős változás ez a múlttal szemben, s az államra nagy pénzügyi terhet ró, de ez volt az egyetlen lehetőség át­menetileg a közalkalmazottak megélhetésének csökkentett mértékű biztosítására. Az agrárolló problémáját ugyanúgy köz­gazdasági alapon kell szemlélni, mint a fix­fizetés és a megélhetési költségek közötti olló problémáját. Kétségtelen, hogy ma sokkal ke­vesebb iparcikk állhat csak rendelkezésre, mint békében, mert az ipari berendezések egy része elpusztult s a meglévők túlnyomórészt jóvátételre termelnek. A' mezőgazdaság^ sokkal ""hamarább képes lesz termelését a békeszín­vonal közelébe emelni, mint az ipar. Ezért, ha békében egy egység mezőgazdasági terményre egy egység iparcikk esett, akkor ma talán csak két vagy három egység mezőgazdasági terményre jut egy egység iparcikk. Ha nem «karjuki, hogy az árucsere arányai teljeseu felbomoljanak, ennek az eltolódásnak az árak­ban kell kifejezésre jutnia, vagyis bizonyos mértékű agrárollónak a békével szemben len­nie kell. Meg kell azonban mondani, hogy lij abban a hivatalosan megállapított ipari árak nem klövették a mezőgazdasági áraknak állan­dóan gyorsuló emelkedését. Április folyamán az iparcikkek szabadpiaci és hatósági árainak átlaga huszonötszörösére emelkedett, a mező­gazdiasági cikkek ára pedig huszonháromszo­rosára. Május folyamán azonban az iparcikkek áremelkedése klettŐszáznegyvenhatszoros, a mezőgazidasági árak emelkedése pedig három­százhatvan szoros • volt. Az agrárolló tehát kisebb lett. A méltányos cserearányok kiala­kítását szolgálta egyébként az ipar és mező­gazdasági árucsereakció során létesített ható­sági tarifa is, amely a cserelehetőségeket úgy állapította meg, hogy azok a . mezőgazdasági lakosság iparcikk-ellátását javítsák. A gazdasági élet egyensúlyának biztosítása tekintetében nagy fontosságuk volt azoknak az •( évi július hó 31-én, szerdán. 650 intézkedéseknek, amelyek az állami bevételek fokozását célozták. Nemcsak az adópengőrend­szer bevezetésére gondolok itt, amely kétség­kívül növelte az államháztartás bevételeit és amelynek számottevő eredménye már az, hogy a januárban^ elért bevételek februárban meg­háromszorozódtak és márciusban már a feb­ruári eredmények hat-hétszeresét is elérték. Jól tudom, hogy a közterhekből származó be­vételek elégtelenek az államháztartás részére, de ha ezek már emelkedő tendenciát mutatnak, az önmagában véve is eredmény. Az adópengő nemcsak az államháztartási bevételeket, ha­nem a tőkeképződést is fokozta. A múlt év vé­gén ugyani« a takarék- és folyószáimla-betét­állomány nulla volt, ezzel szemben január vé­gén r bankjegyforgalmunk 12'5%-a feküdt a ta­karékpénztárakban ós április végén ez elérte a 70%-ot. Könnyen elképzelhető, hogy mily mé­reteiket öltene az intfláció, ha ezek az összegek nem takarékbetétként feküdnének, hanem áruk és valuták felvásárlására használták volna fel. Van olyan felfogás, amely szerint az adópengő fokozza az inflációt. Ez nem igaz. Az adópengő csak követi az áremelkedéseket és nem előzi meg azokat. A legutóbbi jelenségeknek^ nem az adópengő, hanem az újabban elharapódzott inflációs hisztéria az oka, amely a gazdasági élet legkülönbözőbb jelenségeit is az áremelke­désre használja fel. A feketepiac letörése érdekében a kormány gazdasági rendészeti szervén r keresztül rend­szeresítette az állami ellenőrzést azokon a he­lyeken, ahol ez már lehetséges volt. Ez a tevé­kenység több esetben sikerrel is járt, A fekete­piac ellen erélyesebben fellépni azonban csak akkor lehetett volna, ha megfelelő készletek­kel rendelkezünk és a feketepiaccal szemben hatósági árukészleteknek piacra dobásával vé­dekezünk A stabilizáció után ennek meglesz a lehetősége. Szükségesnek tartom azonban itt annak a kérdésnek a tisztázását, mit is jelent a. feketézés. Sokszor használják ugyanis ma­napság ezt a megnevezést indokolatlanul, de sokszor indokolt esetben nem minősítenek an­nak bizonyos cselekedeteket, pedig ezeknél igazi feketézésről van szó. . Én nem tekintem feketézőnek azt, aki fáradságos utazás és meg­lévő értékeinek elcserélése árán néhány kiló lisztet, pár liter olajat, vagy pár darab tojást hoz vidékről, kizárólag a maga fogyasztására. Ellenben feketézőnek és a nép ellenségének tar­tom azokat, akik megvesztegetések útján szer­zett hamis iratokkal, vagy anélkül különböző bűnös utakon gazdagodási szándékkal nagy té­telekben szállítják a legkülönbözőbb és leg­többnyire életszükségleti cikkeket az országon belül, de sokszor az ország határain túlra is. Ezekkel szemben nem szabad kíméletet gya­korolni. * A kormány gazdasági intézkedései már az infláció idején is némi eredménnyel • jártak. Néhány számadat képet mutathat arról, hogy gazdasági életünk fejlődésben van és hogy a megfelelő intézkedések megtették hatásukat. > A széntermelés állandóan növekszik és si­került elérni a célul kitűzött napi 2000 vagon termelést. De ennek-további fokozása is remél­hető. Számottevő mértékben növekszik textil­iparunk produktivitása is. A fonodák április eleje óta május közepéig heti termelésük mér­tékét meghétszerezték. A dohánygyárak r fel­használt dohánymennyisége és az előállított sziyarkák száma kereken 80%-kai emelkedett

Next

/
Oldalképek
Tartalom