Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-45
A nemzetgyűlés 45. ülése 1946. ezekre vonatkozóan továbbra is fenntartotta a nemzetgyűlés kizárólagos hatáskörét. Egy« úttal, kötelezte a minisztériumot arra, hogy az így kibocsátott rendeleteket azután jóváhagyás végett a nemzetgyűlésnek utólagosan bemutassa. Ezt határidőhöz is kötötte, mégpedig azzal a megszorítással, hogy márcint» hó 1-én szűnik meg ennek a felhatalmazásnak határideje, de korábban is kormány változás esetén. Bekövetkezvén a kormány változás, szükségessé vált új felhatalmazás megadása, amit a nemzetgyűlés az 1946: VI. törvényeikkel adott meg a kormánynak február hó 19-én. Ebben is kötelezte a kormányt arra, hogy háromhavonként tegyen jelentést és kérje a kibocsátott rendeletek utólagos jóváhagyását. ,A nemzeti kormány eleget is tett bemutatási kötelezettségének: Nagy Ferenc miniszterelnök úr aláírásával ez év február 26-án, majd május 3-án beterjesztette az 1945:XI. te., illetve az, 1946: VI. te. alapján kibocsátott rendeleteket. Ezeket a rendeleteket a nemzetgyűlés alkotmányjogi és közjogi bizottsága tüzetesen meg- | vizsgálta, megállapította, hogy mindezek a _a rendeletek megfelelnek az említett törve- j nyékben kért felhatalmazásnak, a kormány \ egyik rendelettel sem lépte túl hatáskörét, és j éppen ezért javasolja, hogy méltóztassék ezeket j a rendeleteket tudomásul venni és a kormány | ezirányú intézkedéseit jóváhagyni. Tisztelettel kérem, méltóztassék ilyen érte- i lemben határozván, a két jelentésben közölt • k o rm any rendelletek et j ó váhagy ó lag tu d omásu 1 venni és a jelentéseket .irattárba tétetni. Elnök: Kíván valaki a jelentéshez hozzászólni! (Nem,!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát be zárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítóim. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az alkotmányjogi és közjogi bizottság jelentésébe« foglaltakat jóváhagyólag tudomásul venni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Napirend szerint következik a pénzügyi bizottsrág jelentése a forintérték megállapításáról és az ezzel összefüggő rendelkezésekről szóló 9.000/1946. M. E. számú rendelet tárgyában. • ' '•• f...... Sári Ignác előadó urat illeti a szó. Sári Ignác (kg) előadó: T. Nemzetgyűlés! A háborús és fasiszta pusztítások eredményeként bekövetkezett szörnyű infláció egész gazdasági életünket, sőt 'mondhatjuk, az egész ország életét is végpusztulással fenyegette. A kormány a felszabadulás óta eltelt másfél éy alatt mindent elkövetett és mindennel megpróbálkozott, hogy az infláció hullámainak gátat emeljen, sajnos azonban a gyökereiben meggyengült gazdasági életet felületes eszközökkel meggyógyítani nem tudta. Ezért a kormány elszánta magát a végső és gyökeres gyógyításra. Hosszú hónapok előkészítő munkája után elérkezettnek látja most az időt arra, hoigy az inflációs korszak felszámolásával az ország gazdasági életét stabil % valutára vezesse át. Tudatában van annak, hogy egy olyan szörnyű méretű infláció után, mint 'amilyen szemünk előtt lezajlott s amelynek párját hiába keressük, óriási nehézségekkel jár a stabilizáció. Tudatában van annak is, hogy a stabilizáció sikeres keresztülvitele érdekében az ország összes konstruktív erőinek segítségére szükség van. Biztosan számít tehát ezeknek a konstruktív erőknek támoigiatá&ára és el van szánva^ I hogy az ezekkel szemben álló erőket törvényes. évi- július Hó 31-én, szerdán. 63§ eszközökkel fogja letörni. Ezért a most előterjesztett rendelettel megteremtette az áttérést a forint, valutára és megtette azokat az intézkedéseket, amelyek a valutacserével szükségessé váltak. - Mivé! ez a rendelet, éppen azért, inert csak rendelet, nem kerül kinyomtaitva a nemzetgyűlés elé, röviden ismertetni kívánom áz egyes szakaszokat és azokhoz esetenkint megjegyzéseket is fűzök. Az 1. § kimondja, hogy 1946. évi augusztus hó 1. napjától kezdődőleg a pengőérték helyébe a forint valuta lép, amely aranyértékű, tehát az aranyalap kifejezetten fenntartatik. A forint a pengőhöz és a régi koronához hasonlóan ugyancsak száz fillérre oszlik. A 2. | szerint a forintérték pénzlábát és az ebből adódó aranyegyenértéket a minisztérium rendelettel állapítja meg. Ez a megállapítás, amint ez a t. Nemzetgyűlés előtt ismeretes, már megtörtént akként, hogy egy kilogramm színarany 13.2.10 forinttal lesz egyenlő. A 3. § intézkedik a váltópénz tekintetében, kimondván, hogy összesen hetvenmillió névérték erejéig veret az állam váltópénzt, éspedig részletezve, ezüstből Ötforintost, nem nemesfémből két- és egyforintost, valamint húsz-, tíz- és kétfilléreseket. A váltópénzérmék külső kiállítását a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg. A váltópénzérméket az eddigi szokásoknak megfelelően az állami pénzverde veri az állam számlájára. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy mivel technikai akadályok miatt a szükséges mennyiségű váltópénzt eddig még nem sikerült kiverni, a hiányzó váltópénz helyettesítésére a kormány egyelőre forgalomban hagyja az adópengő jegyeket. (Kováts László (msz): Az tette tönkre a kisembereket, az adlópengő!) A 4. § azokat az összegeket állapítja meg, amelyeknek erejéig a váltópénzérméket a forgalomban el kell fogadni. Eszerint az állami és egyéb közpénztárak öt-, két- és egyforintosokat korlátlanul, húsz- és tízfilléresekiet tíz forintig, kétfilléreseket pedig két forintig terjedő összegben, a magánforgalomban ötforintost kétszázötven forintig, kétforintost száz forintig, egyforintost Ötven forintig, húsz- és tízfillérest két forintig, kétfillérest pedig két forintig terjedő összegben kötelesek elfogadni. Természetesen az elfogadási kötelezettség nem terjed ki az átlyukasztott, meghamisított vagy olyan érmékre, amelyeknek súlya nem a ren des forgalom következtében, hanem más okok ból csökkent. Az 5. § szerint az állami vagy más közDénztárhoz került meghamisított érméket megtérítés nélkül azonnal be kell vonni és a magyar állami pénzverdébe szállítani. Az olyan érméket pedig, amelyeknek súlya átlyukasztás következtében vagy nem a rendes forgalom folytán, hanem más ok miatt fogyott meg, oly jellel kell ellátni, amely az érméket a törvén nyes forgalomra alkalmatlanná teszi. Az öszszes, forgalom és kopás következtében súlyukban nagyobb mértékben megfogyott vagy nehezen felismerhető érméket állami vagy egyéb közpénztáraknál fizetési eszközül el kéli fogadni. A 6. § az eddigi gyakorlattal teljesen összhangban kimondja, hogy az érméket kizárólag a Magyar Nemzeti Bank hozza forgalomba és a banki a forgalombahozott érmék teljes ellenértékét az állam javára írja. A Magyar Nemzeti Bank egyébként az érméket fizetési esz-