Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-45
625 J nemzetgyűlés 45. ülése 194(h zunk-e a fasiszta tengelyhez, vagy nem, ellene szavaztak annak. (Felkiáltások m szociáldemokratapárt oldalán: A szociáldemokraták! — Justus Pál (szd): A szociáldemokrata frakció!) A szociáldemokraták nem szavaztak ellene, mert egyetlenegy sem volt bent az ülésteremben szia vázaskor! (Egy hang a szabadságpárton: Hallja ezt képviselő úr?! — Élénk ellentmondások a szociáldemokrata- és a kommunistapárt oldalán. — Szélig Imre (szd): Mégis azokat börtönözték be c,á nem az urakat!) Hiába beszélnek akármit, a tény az, amit én elmondtam. (Orbán László (kp): Maga ho! j ült börtönéén? — Kertész Miklós (szd): Göm- í bös minket csomagolt atott és az ő rendszere csomagolt! De csomagolni fognak az utódok is! — Egy hang a szociáldemokratapárton: Kabókot felkötötték, önt mem kötötték fel!) 206 Ezeket az ellenem való támadásokat, amelyek semmiféle tárgyi alappal nem bírnak. (Marosán György (sad): A magatartása!) és amelyekkel kapcsolatban történelmi tényekre voltam bátor utalni, a leghatározottabban visszautasítom. (Közbeszólás a szociáldemokratapárton: Halottgyalázó! — Justus Pál (szd): Levizsgázott!) Elnök: Kíván-e még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? Malasits Géza jegyző: Nagyiván János! Nagyiván János (msz): Mélyen t. Nemzetgyűlés! Sajnálattal látom, hogy elfajult és súlyos kritikák hangzanak el. Szükség van arra, hogy kritikát mondjunk a történtekről. Elöljáróban le kell szögeznem, hogy a felhatalmazási törvényjavaslatot mind a magam, mind a pártom nevében nem tudom elfogadni. Legyen szabad az indokaimat kifejteni. Azzal > véBlekezünk valamennyien, hogy elfelejtjük a i múltnak a bűneit, elfelejtjük azt, hogy milyen bűnt követtek el itt. Ez azonban nem ment minket a további felelősségvállalástól. Nekünk felelni kell ma is a tetteinkért, mert minden kor felelni fog később az utókornak. Nekünk is felelni kell!. Felelősségünk tudatában nem tudjuk elfogadni) a javaslatot, azért, mert a k orrai ány ezt a sokat szén védett nemzetet nem mentesítette szenvedéseitől eddig sem, pedig ezt joggal elvárhatta volna. Tudjuk, hogy romokba hullottunk anyagilag, romokba hullottunk szellemileg és erkölcsileg. Mi < azonban ' megadtuk a felhatalmazást már ez év elején. Sajnálattal látjuk, hogy csak most törekednek a pénz stabilizálására. Bízom benne, hogy sikerül is stabilizálni a pénzünket, de vájjon miért kellett a simapengőt és utána az adópengőt tönkretenni 1 Miért kellett megnehezíteni és felfokozni a szenvedéseket a legegyszerűbb dolgozó emberektől kezdve a legnagyobbakig? Mi szükség volt erre? Miért nem lehetett erre' vigyázni? Tönkretették azt a szerencsétlen dolgozót, bevásárlót, és tönkretették azt a termelőt, aki termelt, segíteni akart a dolgozón, de hiába hordta be a terményét a falukba, városokba, níert amikor másodnap vagy harmadnap bement, hogy megszerezze árujának ellenértékét, jóformán semmit nem kapott érte. Ezzel olyan erkölcsi kár zúdult a magyar nemzetre, amelynek óriási a visszahatása. Ezért nem tudom elfogalclmi a felhatalmazást. Rá kell mutatnom arra, hogy a felhatalmazásban — ha jól viszik az ügyeket — benne van a nemzet egész ereje. Láthatjuk azonban. mik következtek be nemcsak pénzügyileg,_ hanem társadalmilag is. Rohammunkát csináltunk, és ez a rohammunka nem sikerült úgy, mint ahogyan sikerülnie kellett volna. Az a NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ IL évi július hó 3î-én, szerdán. 6:6 mezőgazdasági réteg, amelynek szerény tjagja, csak egy porszeme vagyok, nem verte a mellét, nem hangoskodott, csak termelt. Minden jelszó nélkül beugrott a barázdába, amikor az ágyúk még itt dörögtek. Nagyon sokszor neon is nappal, hanem éjjel dolgozott, hogy megmenthesse rokkant vagy sebesült lovát, hogy kötelezettsétgiének mégis eleget tehessen. Mégis sikerrel dolgozott, és ez az, amit nem vesznek figyelembe, hiszen most a beszolgáltatásokkal kapcsolatban is látjuk, hogy egyoldalúkig őket sújtják a legjobban. Pedig ez visszavág magára a nemzetre, mert az élet a földnél kezdődik el. Hiába verjük mi a mellünket, hogy így dolgoztunk, meg úgy dolgoztunk, és hogy mi mindent csináltunk. Ha azok nem dolgoztak volna, akkor ma senkinek sem volna itt kenyere, pedig nem volt beszolgáltatás, és hála az Istennek, az ő siegítségével a nemzet min den tagjának lesz elég és jó kenyere. Igenis több megbecsülést kérünk a parasztság felé. A felhatalmazással kapcsolatban arra gondolok, hogy ha egy rendes magyar családban valami baj van, akkor a családapa összehívja a családtagokat és meghányja-veti velük a kérdést. A családapa figyelembe veszi a véleményét a családtagoknak, akik segítenek neki dolgozni, és így hozza meg a maga végleges határozatát. Dolgozzék ez a nemzetgyűlés, és annak tagjai ne legyenek egy kiváltságos réteg szerencsései, akik azonban nem tudják úgy vinni az ügyeket, ahogyan kellene, mert a múlt ezt igazolja. Ne lehessen a jövőben tudtunk nélkül kiadni, törvényerőre emelni olyan rendeleteket, mint amilyen a B-listta vagy az egyesületek sorozatának feloszlatása volt % Ez nem férhet össze a nemzetgyűlés tekintélyével. Dolgozzék a magyar nemzetgyűlés úgy, ahogyan dolgoznia kell. Mi szívesen résztveszünk ebben a munkában. Üljünk össze, vitassuk meg, hogy,mi a legjobb, mi a legszükségesebb, hogy a nemzetgyűlés megalkossa azokat a törvényeket, amelyek a nép számára a legszükségesebbek. Akkor maid nem kell félnünk a külföldi újsághírektől. Dolgozzék a nemzetgyűlés jisry, hogy munkájára csak jót, szépet és elismerést lehessen mondani. Ne legyen elfajult viták gyülekező helye. A stabilizációra csak annyiban térek ra, hogy tárgyilagosan leszögezem, a stabilizáció alapfeltétele az, hogy ezt a mezőgazdaságnál kell elkezdeni. A kezdés megtörtént, de nem méltányolták eléggé a mezőgazdaság munkájának értékét. En nem azt fájlalom, hogy 40 forint lesz a búza ára. Nekünk közömbös, hogy 40, vagy 20, vagy 10 forint lesz-e. Nekünk nem a pénz összege a fontos, hanem az érték. A stabilizációnak nem a mi szemszögünkből, hanem a nemzet szemszögéből akkor lesz sikere, ha meglesz az arány az árak között. Egyszerű, falusi parasztembertől hallottam a múltban, még abban az időben, amikor 6—8—10 pengő volt a búza ára, hogy: nem baj, akármilyen olcsó a búza, mindig kapok egy mázsáért egy pár csizmát. Láthatjuk azonban, hova jutottunk most. Állítólag mindig segítünk a parasztságon és közben mindig nagyobbat s na^obbat vágtunk rajta. Tessék elhinni, ez a politika visszavág. Nekünk nem közömbös az, hogy azok a termelő rétegek dolgozhatnak-e vagy sem. Mi adjuk szívesen a terményt. Láttam azt a beszolgáltatási rendeletet, amelyet tavasszal előterjesztettek, és amely kimondta, hogy mindenki gazdálkodjék úgy, hogy semmiféle munkáltatás! költségét nem számít be, de holdankint progresszív alapon ennyit és ennyit kell 40