Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-44

(r>95 A nemzetgyűlés 44. ülése 1946, , Javaslom, hogy a legközelebbi ülésünket holnap, szerdán délelőtt 10 óraikor tartsuk és annak napirendjére tűzzük ki a nuai napiren­dünkön szereplő, de még le nem tárgyalt tör­vényjavaslat és jelenítés tárgyalását, valamint a nemzeti kormány részére rendéletek, kibo­csátására f aidotít felhatallmazájsiról *szóió_ 1946: VI. t. c. állapján a forintérték megállapításáról es az ezzel összefüggő rendelkezésekről a ma­gyar köztársaság kormányai által kiadott 9.000— 1946. M. E. számú rendélet tárgyában benyúj­tott jelentés tárgyalását Napirendünk megállapításához Lévay Zol­tán képviselő úr kért szólt. Lévay Zoltán (mez): T. Nemzetgyűlés! El­fogadóim az e^lnök által előterjesztett napirendi javaslatot és nem azzal ellentétesen, hanem azt kiegészítőiéig tisztelettel javasolnám, hogy a nemzetgyűlés foglalkozzék az eredeti napirendi javaslat melletti egy igen fontos, habár látszó­lag egyeseknek és főleg azoknak, akiík nincse­nek saját személyükben érdekelve, talán jelen­téktelennek f látszó problémával, de mégis egy olyan (kérdéssel, amely állítom, hogy sokszázr ezer embernek fog boldogságot szerezni, ha felszólalásom, vagy ezen vita következtében a kormány a megfelelő intézkedéseket megteszi, (Halljuk! Halljuk!) Nevezetesen arról van szó, hogy amint képviselőtársaim isaját tapasztalataikból is tud­hatják, amikor a het elején a két részre osztott és a köztisztviselői állemények módjára szabá­lyozott képviselői ililetményrészletüket felvet­ték (Közbeszólások a kisgazdapárt sormbam: Fel sem vettük!) az mindössze 1.7 millió adópengőt tett ki. En magam sem vettem fel s azt hiszem, sokan ugyanezt tették, mert olyan jelentéktelen összeg, akár simapengőben, akár átszámítva filléreikre, hogy majdnem a nullá­val egyenlő. Itt azonban nem rólunk, hanem à velünk hasonló elbánás alá eső töíbb százezer közalkalmazottról, magyar szellemi dolgozó­ról van szó. örömmel és megnyugvással állapítottam meg az ujságközleményekből, hogy a kor­mány a fizikai dolgozókról gondoskodott és súlyt helyezett arra, hogy ennek a pengőszá­mításnak az utolsó búceúhete ne hagyjon ke­serű szájízt a; munkásság szájában. 253 Eddig azonban sajnos, nem látok semmiféle intéz­kedést abban a tekintetben, hogy a szellemi dolgozóknak ezt az utolsó hetét valahogy igyekeznének kicsit megenyhíteni, mert hiszen az a kifizetett összeg — mint mondot­tam — illetménynek egyáltalán nem tekint­hető. Kérem tehát, hogy ezt a problémát a nemzetgyűlés vitassa meg és utasítsa a kor­mányt arra, hogy az egyenlő elbánás elve alapján ne tegyünk különbséget és ne szorít­suk hátrányba a szellemi dolgozókat s ha a fizikai munkásság erre a hétre már meg­kapja előre (Somogyi Miklós.(kp): Nem kapja előre! Dehogy kapja előre!) — bár^ még nin­csen elseje — forintban a fizetését, munka­díját, ugyanezt kapják meg a szellemi dolgo­zók. Méltóztassanak a lapokat elolvasni, az egész hétre forintban kapják meg. Méltóz­tassék ugyanígy gondoskodni arról, hogy a szellemi dolgozók ne ezt a nevetséges összeget kapják, hanem erre a hétre már forintra át­számítva, — ha pengőben is — de minden­esetre forint értékben olyan összeghez jussa­nak, amely legalább arra elegendő, hogy a heti kenyéradagjukat, vagy félheti élelmi­szerüket megvásárolhassák. Azt hiszem, nem évi július hó 30-án, kedden. 596 kell hozzá bővebb magyarázat, amikor Buda w pesten százmillió egy kiló kenyér hatósági ára és egy miniszteri osztályfőnök kétmillió pengőt kap erre a hétre. Nem szabad diszkreditálni demokrácián­kat azzal, hogy nem adunk fizetést a dolgozók­nak. Ez volna a javaslatom, méltóztassék ezt tárgyalásra kitűzni és azt hiszem, ennek hatása alatt a kormány, amely talán meg to feledkezett erről, vagy megkésett ezzel a ren­delkezéssel, pótlólag ki fogja adni ezt a ren­delkezést. Elnök: A képviselő úr nem konkretizálta, hogy mi legyen az a tárgy, amit kiegészítésül napirendre tűzni óhajt. Lévay Zoltán (msz): Mégegyszer bátor vagyok megismételni: a szellemi dolgozók e heti munkabére forint értékben való kifi­zetésének megtárgyalását. Elnök: T. Nemzetgyűlés! Az elnök napi­rendi javaslata meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki Kérdezem a nemzetgyűlést, hozzájárul-e ahhoz, hogy a Lévay Zoltán képviselő úr által előterjesztett pótlást felvegyük a napirendre? (Nem! Igen!) Akik elfogadják, szíveskedje­nek felállni. (Megtörténik.) Kisebbség. A nemzetgyűlés a képviselő úr pótindítványát elutasította. (Lévay Zoltán (msz): A szellemi dolgozók majd megköszönik ezt önöknek! — Felkiáltások a szabadságpárt soraiban a koalí­ciós pártok felé: Nem érdekli őket! Nekik nem fáj!) T. Nemzetgyűlés! Az ülés elején történt bejelentés értelmében áttérünk Padányi Gu­lyás Béla képviselő úr sürgős interpelláció­jának előterjesztésére. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét fel­olvasni. Kiss Károly jegyző (olvassa): »Sürgős in­terpelláció a külügyminiszter úrhoz a román államnak az erdélyi magyarság létszámának erőszakos csökkentésére irányuló állampolgár­sági rendszabályai tárgyában. Tud-e a külügyminiszter úr arról, hogy az erdélyi őslakó magyarság egy tekintélyes ^ ré­szének a román állam nem akarja megadni az őket jogosan megillető állampolgárságot és ennek következtében létükben veszélyeztetve vannak és kitelepülésük veszélye fennforog 1 ?« Elnök: A képviselő urat illeti a szó. Padányi Gulyás Béla (kg) : T. Nemzet­gyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Köszönöm az el­nökségnek, hogy a sürgősséget megadta, amit megokolttá tesz maga a tárgy, másodszor az a körülmény, hogy éppen ezekben a hetekben folyik a nemzetközi fórumokon az egész ma­gyarság kérdéseinek a tárgyalása. Ezekre a tárgyalásokra a külügyminiszter úrnak is rö vides en ki kell utaznia. Az előrehaladott időre való tekintettel rö­vid leszek. Mi történt Romániában? Az történt, hogy megjelent egy kormányrendelet, körülbelül ez év július 20-án, amely az Erdélyiben élő ma­gyarokra nézve az állampolgárság kérdését feszegeti. Ennek kapcsán hivatalos román ál­lamférfiak szájából olyan magyarázó kijelen­tések történtek, amelyek nagy mértékben ve­szélyeztetik az Erdélyben, Romániában élő magyarságot. Az a helyzet ugyanis, hogy Er­délyben és Romániában egész nagy csoportja él a magyarságnak az áHámoolgári igazolás, az állftmDokrársáai ni&DÍxak hxiávaí

Next

/
Oldalképek
Tartalom