Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-32

43 A nemzetgyűlés 32. ülése 1946. Párt nevében a törvényjavaslatot elfogadom. (Taps a kommunista- és a szociáldemokratapárt oldalán.) Elnök: Szólásra következik Kertész Miklós képviselő úr! A képviselő urat illeti a szó. Kertész Miklós (szd): T. Nemzetgyűlés! Amikor a magyar demokrácia legrégibb h arcos pártja nevében ezt a törvényjavaslatot kénytelen vagyok elfogadni, meghajlok a történelem logikája és a történelem kényszere előtt. Nehéz szívvel és fájó, sajgó lélekkel teszem ezt, mert azok az elvek és azok a szempontok, amelyek ebben a törvényjavaslatban kifejezésre jutnak, nem, a mi elveink és nem a mi szempontjaink. Olyan események és olyan tények diktálták ennek a törvényjavaslatnak itt? való beterjesztését, amelyekkel érdemes egy kicsit mhatóbban és komolyabban foglalkozni azért, mert én komolyan hiszek abban, t. Nemzetgyűlés, amit jelenlegi államelnökünk még miniszterelnök korában mondott, hogy ebből a nemzetgyűlésből hiányzik az úri cinizmus hangja, bár néha még kísértetjárást rendez és próbál vissza-visszialopákodni. Ez az őszinteségre való törekvés, azt hiszem, első számú parancs valamennyiünk számára, akik a mából a jobb holnapba való eljutás lehetőséget keressük és reméljük, hogy meg is fogjuk találni. T. Nemzetgyűlés! A magyar demokratikus köztársaságnak tegnap ntagy napja volt, nagy, komoly és megható ünnepnapja, amikor itt állt'előttünk a második magyar^ köztársaságnak 27 évi üldözés után visszatért ősz elnöke. A sors nem adta meg neki a csengő hang és a könnyű kifejezés módját és eszközét, de ezen hatalmas erővel úrrá lévén, a szellemi felemelkedésnek olyan magaslatára igyekezett magával vinni ezt a parlamentet, ami egyedülálló élménynek tekinthető. Károlyi Mihály, az egykori grófi nagybirtokos itt nekünk az áruiról jött és nehéz, keserves harcokban önmagukat a közélet terére felverekedett és a tömegekkel állandó, szoros kapcsolatban lévő népi embereknek leleplezett valamit, amiről neki jobban kell tudnia, mint bárki másnak közülünk, leleplezte a Ritz Hotelek internaeionáléját. (Ügy van! a szociáldemokratapárt oldalán.) Leleplezte a Ritz Hotelek nemzetköziségét és azt a szel lemet, amely az ilyen hotelek lakóit eltölti, bármilyen nyelven beszélnek is és bármely ország nemzetiségéhez tartozzanak is. De mondott még valamit. Nevezetesen azt, hogy ezek az emberek, a kemény és könyörtelen elnyomásnak- ezek az emberei jól élnek és jól éltek ugyan mindig, de nem találták meg a módját anniak, itogy hogyan kell szépen élni. Magasrendű gondolat ez és érdemes elidőzni mellette. Nézetem szerint erre azért van szükség, mert ha másnak nem, akkor Károlli Mihálynak, az emigrációba kergetett grófi származású magyar demokratának, magyar baloldali politikusnak el kell hinnünk, hogy az a Magyarország, amelyet ő itthagyott, amelyből őt elkergették, egy olyan képlet volt itt Európában, amely ellentétben állt a háború utáni szellemmel. Maga Csehszlovákia pedig, mint a háború utáni demo- i kráciának egy új, nehéz terepre állított kísérlete állt itt, amely kísérlet iránt, amely cseh — és én a »szlovák«-ot csak halkabb hangsúllyal • teszem hozzá — demokrácia iránt baráti érzelmeket nyilvánítani, vele szemben megértést mutatni, cselekedeteit, téévi május hó 11-én, szombaton. 44 nyeit észrevenni, szociális, gazdasági és kulturális törekvéseit megérteni a demokratikus összeesküvés bűnének számított. (Ügy van! a szociáldemokratapárt oldalán.) Állapítsuk meg azt, — és amennyire fogyatékos átlátásom,

20 olyan jó a fülem — hogy olyan hangsúlyokkal kezdik -emlegetni a csehszlovák nemzet ugyancsak emigrációból, de % az elnöki székbe visszatért vezérét, Benest, mely hangsúly előttünk ismerős. Emlékszem. egy tompán kongó hangra itt a képviselőházban, amelyből lehetetlen volt ki nem érezni a parvenü demokrata iránti ellenszenvet, emlékszem Bethlen István hangjára, amikor külügyi vonatkozású kérdésekben emlegette ezt a nevet. De emlékszem egy ennél sokkal dörgőbb, gyűlölettől fojtogatott, gyűlölettől áthatott hangra, amely fenyegető hangsúllyal emlegette »Herr Benes«'nevét. Ez Hitler Adolf hangja volt,

21 (Andaházi Kasnya Béla (kg): Ügy van! Igaza van!) A demokratikus szolidaritás, a történelmi igazságtevés és az üldözöttség szolidaritása nevében el kell ezt mondanom itt ebből ia fájdalmas alkalomból, mert a népcserékre vonatkozó egyezmények nem önmaguktól születtek, hanein vérigsiértett nemzetek keserves és súlyos önvédelmi ösztönéből fakadnak. Remélem, igeo rövid életük lesz és a megbékélés helyt ad egy emberségesebb és jobb politikai elrendezésnek. Én abban a szerencsében részesültem, — ' hangsúlyozom, abban a szerencsében — hogy 1937 április 24-én egy^ jelentéktelen, de mégiscsak demokratikus és szocialista közösség tagjaként kihallgatáson jelenhettem meg a csehszlovák^ köztársaság elnökénél, amelynek ez a közösség átadta háromnegyedmillió európai értelmiségi dolgozó üdvözletét, illetőleg az alkotó és építő, haladó szellemű és szociálpolitikai aláfestésű csehszlovák demokrácia iránti nagyrabecsülésének kifejezését. 1937 április 24-én a brit munkáspárt egyik szakszervezeti kitűnősége s francia, belga és holland kollégák jelentek meg ott, akik közül, a küldöttségben résztvevő kilenc delegátus közül három vagy négy a fasizmus elleni nemzetközi 'harc halottja, mert komolyan vették elveiket és eszméiket, mert komolyan vették a demokráciáért és a szociális igazságért való harcot, amely nem volt áldozat nélkül és kockázat nélkül való abban az időben. Ez a szürke füzet, amely a kezemben van, tartalmazza a csehszlovák köztársaság akkori és mai elnökének nyilatkozatát arról, hogy ő reméli, sikerül megmenteni és megtartani a békét Európaszerte; reméli, hogy sikerül megmenteni ós megtartani az országon belüli egyensúlyt, sikerül fokozni a szociálpolitikai előrejutást és haladást. És két évvel később a német hadak bevonultak Prágába és nem sokkal később a magyar országgyűlés is megszaporodott egy sereg képviselővel, akik között ott volt az a férfi,

22 (Buchinger Manó (szd): Jaross!) aki a magyar kisebbségi politikának egyik reprezentánsa volt a csehszlovák köztársaságban és aki először emelte ebben a teremben ebből a^ szektorból a szemközti karzatrész felé fasiszta üdvözlésre a karját, a szociáldemokrata parlamenti frakció tomboló pfújozása közepette. (Úgy van! Ügy van! a szociáldemokratapárt oldalán. — Andaházi Kasnya Béla (kg): ÍTgy van! Tényleg így volt!) Ettől a fasiszta