Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-42

485 A nemzetgyűlés 42. ülése 1946. meg- benne, hogy a békeszerződésekben az ál­talános emberi jogokra való utalás formájá­ban gondoskodni fognak arról, hogy különö­sen a kisebbségi védelem ezekben a keretek­ben biztosítóas®ék. Én, amikor ezt a kijelen­tést örömmel nyugtázom, mégis szeretném ki­jelenteni, hogy mi a magunk részéről azt re­méljük és azt kívánjuk, hogy ez kevésbbé platonikus okmány és^ akta legyen, mint ami­lyen a trianoni szerződést kisérő úgynevezett Millerand-féle kísérőlevél volt. (Helyeslés a kisgazdapárton.) T. Ház! Nagyjában ezeket tartottam szük­ségesnek a miniszterelnök úr beszámolójához hozzáfűzni. Befejezem azzal, hogy a barbárság korában a »jaj a legyőzötteknek«, a »vae vietis« jelszava és gyakorlata volt a mérv­adó. (Gróh József (kig) : Most is!) Azóta az embe riség a humanizmus^ általános elvei mellett foglalt állást, legalábbis az emberiségnek jobbik része és szerencsére nagyobbik fele. Ennek a humanizmusnak e problémák terén is érvényesülnie kell. Ezért gondolom, hogy nem alaptalan az a reménység, hogy Paris­ban az egyesült nemzetek igazi békejobbot fognak a magyar népnek nyújtani. Ennek reményében a miniszterelnök úr beszámolóját tudomásul veszem. (Elénk taps a koalíciós pártok soraiban.) Elnök: T. Nemzetgyűlés! Az idő előrehala­dott voltára való tekintettel a vitát megsza­kítom és javaslatot teszek legközelebbi ülé­sünk idejére és napirendjére nézve. Javaso­lom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, pén­teken délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napi­rendjére tűzzük ki a miniszterelnök úr be­széde fölötti vita folytatását. Napirendi javaslatomhoz szót kért Hegy­megi Kiss Pál képviselő úr. A képviselő urat illeti a szó. Hegymegi Kiss Pál (msz): T. Nemzetgyű­lés! Az igen t. einöknő javaslatát a magam részéről elfogadom, csupán egy pótlást sze­retnék második pontként javasolni, amely szerint a legközelebbi ülés napirendjére az el­nök áltál javasolt napirend letárgyalása után a nemzetgyűlés új pontként tűzze még ki a kormány részéről kivételes jogkörben ki­adott úgynevezett B-lista rendelet felett való tanácskozást (Helyeslés a szabadságpárton.) T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megenged­ni, hogy ezt a pótindítványomat megindokol­jam. Hivatkozom erre a mai emelkedett par­lamenti vitára, amely igazolja azt, hogy a magyar törvényhozás tagjai nagy kérdések­ben teljesen hivatásuk magaslatán állva fog­lalnak helyet itt a nemzetgyűlésben. Végtele­nül bánt engem a sok kivételes jogkör és sok­kal helyesebbnek tartanám, ha azokból a témakörökből, amelyek alkotmányjogi és köz­jogi szempontból feltétlenül a törvényhozás ^szuverenitását igénylik, a nemzetgyűlés ne lenne kikapcsolva. Meg vagyok győződve róla, hogy a nem­zetgyűlés állandó működése — szeretném, ha a kormány így cselekednék — a köz javára szolgálna és azok az erősebb viták, amelyek éppen az _ ige-i sokszori szüneteltetés folytán . állnak elő, szintén megszűnnének, szeretném, ha a nemzetgyűlést az alkotó munkába be le­hetne kapcsolni. Ez^ a parlamentáris kor­mányzás és én ezt kérem a kormánytól. A B-lista rendeletet, amint méltóztatnak tudni, kivételes jogkörben adta ki a kor­mány. A Károlyi-korszak alatt Ágoston Péter belügyi áUaimtitikálr» 204 aki mjeililetit én ko-rmáíny­évi július hó 25-én, csütörtökön. 486 biztos voltam, ezt a kérdést, a B-lista kérdést nem ott fogta meg, hogy a tisztviselőket el­bocsátotta, hanem ott fogta meg, hogy azokat a tisztviselőket, akik nem maradhatták helyü­kön, más munkakörben azonnal elhelyezte. Nem is volt akadálya ennek. A Bethlen-kormány megpróbálta a B-lista kérdését rendelettel szabályozni. A demokra­tikus magyar ellenzék érdeme., hogy ezt a tiörvényhozás nélküli szabályozást nem en­gedte meg és követelte ennek a kérdésnek le­tárgyalását minden vonatkozásban. így az a, B-lista rendelet nem olyan lett, mint annak­idején akarták. (Rudas László (kp) : Es Bethlen és Gömbös között 1 ?) Ha még Gömiibös Gyula is töirvlényben 205 szabályozhatta ezt a kérdést, akkor a mai demokratikus államban, amikor van időnk is hozzá, hogy ezt a kérdést megbeszéljük, né­künk, akik a nemzet képviseletének tartjuk a nemzetgyűlést, annál inkább feltétlenül ezen az úton kell haladnunk. (Vásáry József (msz): Elismerte • a belügyminiszter, hogy rossz a rendelkezés.) Ha pedig már megtörtént az, hogy kivé­teles jogkörben csinálták meg a rendeletet, legyen mód mégis a hozzászólásra, legyen módjuk a nemzetgyűlés pártjainak arra, hogy erről a kérdésről tanácskozzanak, mert en« nek^ a kérdésnek az alaki hiányosságokon és hibákon kívül a magyarságot és az országot érintő nagyon komoly jelentősége is van. Az előzményekről és a hibákról nem aka­rok részletesen beszélni, csak érintem, hogy ilyen hiba az, hogy a tisztviselőknek előzőleg pártokba kellett belépniök, vagy kellett volna beíLépniÖk (Lévay Zoltán (msz): Pártba kellett lépni, ha nem akartak B-listára kerülni.) — erre, adataink vannak; azután hiba az, is, hogy hozzá nem értő embereket — ez alatt nem a képességet értem, hanem azt, hogy a helyzettel nem voltak ismerősek — tettek be a B-lista bizottságokba és ezek az emberek azt, amit beadtak nekik, tapasztalat és isme­ret hiányában nem tudván elbírálni, elfogad­ták olyan formában, ahogyan előadták, ne­kik, így nagyin sok igazságtalanság történt. Még nagyobb hiba az, hogy ezek ellen az igazságtalanságok ellen nincs apellátának le­hetősége, ami pedig demokratikus államban nem lehetséges. Ma, amikor a nyilas bűnösök­kel szemben is nagy népbírósági eljárások vannak, nem lehet egyszerűen a köztisztvise­lőket olyan helyzetbe hozni, hogy azokkal a vádakkal szemben, amelyekért őket B-listára tették, ne is védekezhessenek. A legnagyobb-hiba azonban az, hogy a rendelet nem volt előkészítve. Mivel szükség van minden munkaerőre, szükség van minden / dolgos kézre, abban .ate irányban kellett volna az előkészítésnek történnie, hogy ha valaki már nem használható azon a helyen, ahol volt legyen lehetőség arra, hogy másutt dolgoz­hassék, de a munkából ki ne zárassák. (Ügy van! Ügy van! a szabadságpárt soraiban. — Kossa István (kp): Van rá lehetőség! Vár­juk a bányákban őket!) mert ez a nemzet nem engedheti meg magának azt a luxust... (Felkialtásoh a kommunistapárt soraiban: Menjenek a hídhoz dolgozni! — Szabó Imre (kp): A frídlhoz. öteizar ember kell! — Zaj.) 2 ™ Akárhova akarják küldeni, legyen lehető­.sége dolgozni. Különben is a munkához -való jog épp olyan jog, mint a szabadsághoz és az élethez való jog. (Úgy van! Ügy van! — Taps a szabadságpárt soraiban. — Felkiáltások a •31*

Next

/
Oldalképek
Tartalom