Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-31

31 A nemzetgyűlés 31. ülése 1946 hogy hatalmukat megtarthassák ! És ezefcnek az őrülteknek vagy jobban mondva, ostobáknak —, mert az ostobaságnak, úsry látszik, nincs határa —, az a hitük, hogy mégegyszer inszcenálni tudnak egy háborút, mégegyszer í'el tud.iák vonultatni a kapitalista világot, amely jóformán már haldoklik; össze akarják azt szedni, és mégesryszer nekivezetni Oroszországnak, nekivezetni a proletárságnak, nekivezetni az egész munkásságnak, a szellemi» ipari és más dolgozóknak; ezek ellen akarják a háborút vezetni, mert ők tudnak luxusban élni, de nem tudnak szépen meghalni. (Ügy van! Taps.) Görcsösen ragaszkodnak hatalmukhoz. Ezek ellen fel kell venni a harcot» Én igazán szeretnék esryesíteni minden embert, hiszen közös érdekről van szó; mi az atombomba ellen akiarunk védekezni és az' atombomba-pártiak ellen akarunk felsorakozni, tehát e tekintetben nem ismerhetünk sem osztályt, sem vallást, semmit, esy érdek van: megmenteni ezt az emberiséeret és ezt az országot is. Es meg: fogjuk menteni, akármilyen erővel állunk is szemben. (Taps:) Nagy tisztelettel viseltetem- valamennyi vallás iránt, nagy tisztelettel viseltetem különösen a katolikus vallás iránt, amelyben születtem, de ta katolikus vallás és bizonyos katolikus politika között, szerintem, különbség van. Azt tartom, ha a magyar nép elkérte a püspököktől a nagy vagyont, ezzel nem cselekedett a keresztény vallás ellen, hanem éppen így voltunk a keresztény vallás igazi hívei, mert Jézus tanítása szerint igenis oda kell adni a földet és a kenyeret, a jólétet az embereknek. (Nagy taps.) Sajnos, meg kell állapítanom, hogy van egy konjuráció, amelynek nagyon sok ága van, de nem takarok erről tovább beszélni. T. Ház! Félek,, hogy máris túlsokáig vettem igénybe szíves türelmüket. (Halljuk! Halljuk!) Meg akaróim köszönni azokat a* " szép beszédeket, amelyeket elmondottak. Meg akarok még egyszer emlékezni barátaimról és — ne ^vegyék ezt TOSSZ néven — azzal akarom talán befejezni beszédemet, hogy amit mondottam Októberről és az én különleges álláspontomról Októberrel szemben, ne interpretálódjék úgy, hogy én nem viseltetem a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel ezek iránt az emberek iránt. Meg kell itt emlékeznem barátomról és fegyye'rtársamról» Jászi Oszkárról- (Élénk éljenzés a pártonkívüliek soraiban, taps a szociáldemokratapárton.) Jászi Oszkárral sem vagyok egy néizeten, de a tisztelet, amelyet iránta érzek, szinte határtalan, mert olyan embert ismertem meg benne, akinek nemcsak: tudása, de olyan lelki bátorsága is van, amely valóiban példás. Meg kell, hogy emlékezzem Szende Pálról is. (Taps a szociáldemokratapárt oldalán.) aki az akkori magyar köztársasági kormánynak volt a pénzügyminisztere, és aki szörnyű szigorú volt velünk szemben és később önmagával szemben is. ő neon adott pénzt könnyen, Isten ments,, amikor azonban emigrációba került, akkor pénz nélkül, az ingyen népkonyhákon kellett hogy étkezzék. Ugyancsak • elismeréssel kell szólnom Vámbéry Rusztemről, a nagy tudósról és gondolkodóról,, aki egyik legkiválóbb vezetője volt harcunknak.

12 Meg kell emlékeznem a szociáldemokrata teamről, arról a kiváló teamről, amely Kunfiévi május hó 10-én, pénteken. 32 ból, Garamiból és Böhm Vilmosból állott. (Nagy taps a szociáldemokratapárton.) Böhm Vilmos még ma is él, »és úgy tudóm, nagyon aktív szerepet játszott még egypár nap előtt is,. Az ő rendkívüli szervezőképességét megismertem, mindig nagyrabecsülöm, és azt hiszem, hogy ő azok közé tartozik, — ahogyan én ismerem — akik főleg azon dolgoznak,, hogy ne történjék' újra scissió a komimutnisták és a szociáldemokraták között, ami végzetes hiba volna. (Taps.)

13 Meg kell hogy emlékezzem Fényes Lászlóról, (Élénk taps a szociáldemokra\t\apárion.) a publicistáról, aki New-Yorkban halt meg alig egy éve. Hoek Jánost sem szabad kifelejtenem, a Nemzeti Tanács elnökét, aki akkor feleskette a magyarokat. Felesküdött ott mindenki; alie: volt olyan ember, aki ne esküdött volna fel, a köztársaságra. Nem azért, mert kellett, mert hiszen nem volt semmi terror: a közhangulat akkor olyan erős volt, hogy lehetetlennek tartották le nem tenni az. esküt, és József főhercegtől, kezdve mindenki le is tette. Sokan szeretnék ezt elfelejteni.

14 De tovább akaróik menni •• és meg akarok • emlékezni Lovászy Mártonról, aki korának a legtipikusabb magyar függetlenségi képviselője volt és aki itt ült ezekben, a, padokbiatn. (A szélsőbaloldali padsorok felé mutat.) Most is szinte látom felállani egy viharos ülésein és odakiáltani a túloldalinak — ehhez bátorság kellett —: »Igenis, tudják meg, én antantbarát vagyok!« Ezek a jelenetek, amelyek itt lejátszódtak, nagy jelenetek voltak. Emlékszem, Tisza ott ült, (A jobboldali miniszteri székek felé mutat.) felém fordult és ezt mondotta: »Most pedig meg kell mondanom, hogy Károlyinak igaza volt: ezt a háborút elveszítettük.« Ez nagy cselekedet volt, és azt mutatta, hogy a reakciónak ez akimagasió alakja nemcsak fizikai, hanem morális bátorsággal is rendelkezett; ezért kalapot emelek 'most is, az e'mléke előtt. Ellenfelem volt mindig, az is maradt, de bátorságát honorálni tudtam és honorálni is akarom.

15 Nem szabad elfelejtenem Juhász Nagy Sándort, aki — mint hallom, — betegen fekszik. Nem szabad elfelejtenem Nagy Vincét, Rónai Zoltánt, Hatvani Lajost, főleg pedig a forradalom előfutárjait: Justin

1 Gyulát, Szabó Ervint és Ady Endrét, mert hiszen ők voltak az előfutárai a forradalomnak, és az ő nevükhöz kell, hogy fűződjék az Október. Ha ők nem lettek volna, akkor én sem lettem volna, mert én is Justh Gyulának a tanítványa voltam, és Justh, valamint Ady ragadtak magukkal engem. Én is csak velük tudtam azután a forradalmat megindítani.

18 Mélyen t. Nemzetgyűlés! Mélyen t Elnök Úr! Ezzel be alkarom fejezni beszédemet. Csak annyit óhajtok még hozzátenni, hogy azt kívánom és azt remélem, hogy az új magyar demokratikus köztársaság progresszív irányban tovább fog épülni és továbbra is hű marad azokhoz az elvekhez, amelyeket lefektetettEzt nemcsak neki kívánom, hanem kívánom a magyar népnek is, mert a magyar nép csak akkor lesz boldog, ha ilyen kormánya lesz, és olyan államfője, amilyen most Tildy Zoltán. (Lelkes éljenzés és hosszantartó na\gy taps. A képviselők és a ^kormány tagjai felállva tapsolnak és hosszasan ünneplik a szónokot.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem.