Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-41

381 A nemzetgyűlés il. ülése 1946, sági ügyintézésnél is szükséges volna, hogy a miniszter úr, mint illetékes szakminiszter ebbeli kérelmét támogassa. Megjegyzem, bogy az Orient kizárólag az állam számlájára költhet ügyletet, de facto állami vállalatnak tekinthető. Mindenképpen méltányos tehát, hogy működése kapcsán valamennyi állami hatóság és intézmény ennek szem,telőtt tartásával döntsön a céget érintő ügyekben. Aláírva a miniszter helyett 1946. május 22-én Obernyik Ede s. k. miniszteri tanácsos.« (Vásáry József (msz): Nincs itt egy miniszter sem. Mintha szegyeinek ezt a dolgot. — Kováts László (msz): Az adópengő ötödik hónapjában!) Itt tehát ez a két úr összeadott 160.000 simapengőt, mint tőkét és hozzáfogtak az állam pénzén egy ellen nem őrzötlt vállalkozáshoz. Hogy e mögött mi van, annak elmondásához tizenöt perc rövid. (Lévay Zoltán (msz): Van fantáziánk! — Pászthory István (msz): Tűzzük napirendre! —Felkiáltások a szabadságpárton: A felhatalmazási vitánál!) Ezért fenntartom magamnak a jogot, hogy ezt az interpellációt a legközelebbi alkalommal folytassam. Akkor át fogok térni az ügy érdemére is. Egyelőre még csak a következőt szeretném elmondani. Hogy milyen fogadtatásban részesült ez a kft. a magyar gazdasági életbem az ; kifejezésre jutott a KOKSz egyik közgyűlésén. Ott egy indítvány is elhangzott, amelyet felolvasok. (Olvassa): »Tiltakozik a nagygyűlés az ellen, hogy ott is kiterjesszék a kötött gazdálkodást, ahol felesleges és viharos elkeseredéssel tiltakozik az ellen, hogy a kötött gazdálkodás jelszava alatt állami vállalkozások, monopolisztikus alakulatok és támogatást élvező szövetkezetek részéről sajátíttassák ki az állam pénze. (Lév«v Zoltán (msz): Már kisajátították!) Itt a "West-Orient neve sokszor elhangzott. Hogy mit mondottak vele kapcsolatban, azt leo-jobban^ talán egyik képviselő; társam, Szolnoki István tudná elmondani, aki jelen volt és próbálta a vihart lecsillapítani. (Egy hang a kisgazdapárton: Simán? — Elénk derültség.) A két tagról, Renkei Gyuláról és dr. Hegedűs Edéről annyit tudtam megállapítani, hogy a felszabadulás előtt is telefonelőfizetők voUak, foglalkozásuk azonban nem volt megjelölve a telefonkönyvben. (Egy hang a kisgazdapárton: Kik ezek az emberek? — Felkiáltások: Magánzók!) Annyit hallottam, hogy Renkei Gyulát ugyanaz a részvénytársaság adta a nemzetnek, amelyik a pénzügyminiszter urat. (Derültség.) vaarvis a Corvin áruház(Fdénk derültség. — Ternay István (msz): Védjegy a Corvin! — Felkiáltás a szabadságpárton: Márkás áru! — Kováts László (msz): Patinás család! — Lévay Zoltán (msz): Védjegy a holló, gyűrűvel a szájában! — Ternay > István (miszí): »Vas«-gyürűvel! — Derültség.)

161 Azt kérdezem a miniszterelnök úrtól: honnan vette a jogot a Gazdasági Főtanács arra* hogy ezt a két 160.000 simapengős urat .& magyar törvény fölé helyezte, úgyhogy ezekkel szemben sem a gazdasági rendőrség, sem a finánc, sem senki más el nem járhat, (Lévay Zoltán (msz): ÁHam az államban!) Azt is kérdezem: miért volt szükséer a törvényen felül helyezésre? Szeretném tudni azokat a grazdasáemolUikai okokat, amelyek ezt szükségessé tették. Végül arra kérem a miniszterelnök urat, legyen szíves, hozza ide a Ház elé azt a rendeletet, amelyre Obernyik — úgy hiszem — osztályfőnök űr a pénzügyminiszter úr nevében hivatkozik. (Lévay Zoltán (msz): Egy év alatt osztályfőnök lett titkárból. — Kováts László évi július hó H-én, szerdán. 382 (msz): Jé pártba léjpett!)

162 Ha mindeati megtudom, majd tovább megyek ezen az úton (Lévay Zoltán (msz): Törököt fogtak!) és megvizsgálom, mi az igazság abban, amit a magyar gazdasági életben a West-Orientről ma mindenfelé beszélnek? (Taps a szabadságpárti képviselők soraiban. — Kováts László (msz) : Éljen az Orient-hárem, ahová nem lehet benézni! — Döbrentei Károly né (kp): Olcsó cirkusz!) Elnök; Az interpellációt a nemzetgyűlés kiadia a miniszterelnök úrnak. Következnék Macskási József képviselő úr interpellációja', a képviselő úr azonban annak elmondására halasztást kéirt. MéMóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A halasztást a nemzetgyűlés megadja. Következik Kováts László képviselő űr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Hegyesi János jegyző (olvassa): »Interpelláció a földmívelésügyi miniszter úrhoz. ; 1. Van-e tudomása a földmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy a mezőgazdasági erőgépek meghajtásához és kenéséhez szükséges üzemanyagodat csakis terményekért lehet beszerezni? 2. Mit hajlandó tenni a miniszter úr a mezőgazdaság üzemanyagellátása folytonossága biztosítására? f 3. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a különböző üzemianyagok Budapesten és ,a vidéki centrumokban »feketén« és hatósági kiutalás nélkül sokkal olcsóbban szerezhetők be, mint a földmívelésügyi minisztérium szervei által adott kiutalás alapján? 4. Milyen intézkedéseket szándékozik tenni a miniszter úr a folyamatban lévő cséplési, majd az ezt követő őszi talajelőkészítő munkálatok biztosítása érdekében?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kováts László (msz): T. Nemzetgyűlés! Interpellációmat 1946. évi június hó 7-én jegyeztem be a könyvbe abban a reményben, hogy a kormány a Házat összehivatja, és a földmívelésügyi és egyéb szakminiszter uraknak lesz idejük és módjuk arra, hogy intézkedni tudjanak azokban a kérdésekben, amelyeknek elintézésére kénytelenek voltunk, illetve vagyunk interpelláció formájában felhívni a miniszter urak figyelmét. A magyar mezőgazdaság termelési politikájának egyik leggyökeresebb .alapja a háború utáni időkben a • lecsökkent állatállománynak valamilyen formában való helyettesítése. Politikum van abban, hogy a mezőgazdasági gépek működni tudjanak, mert a t. kormány minden egyes tagjának hivatalos helyeken, népgyűléseken és egyéb helyelken elmondott nyilatkozataira hivatkozom atekintetben, hogy a forintnak, illetve az augusztus 1-én megjelenő új pénznek egyik legfőbb alapja a mezőgazdasági termelés ezévi produktuma. Márpedig, ha a mezőgazdasági termelés produktumát egy új pénzegység alapjává akarjuk tenni, akkor legelsősorban az a< kötelessége a kormánynak, hogy a mezőgazdaságot, amely ma életünk és létünk alapja, ellássa minden olyan szükséges anyaggal, amelynek előállítása hazai földön történik, különösen ba ehhez nem is kell különösebb összeköttetés, hanem csak egy olyan szerv, amelynek feje és iatáaö k«ze nem dilettánsokból, hanem íiak'