Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-41

371 A n*m*iigyűUs iL éléte Î$U tak ellenfél nélkül. Miért? Jegyezzék meg: abban a pillanatban megjelent itt a magyar nemzet lelke, az vonta önöket felelősségre, nem az a tizennégy képviselő. (Prieszoí József (kp): Jó volna, ha az a tizennégy lenne a lelke?!) Es önök meghátráltak, mert érezték, hogy mit cselekedtek. (Ellentmondások a kommunistapárt oldalán.) Be ez csak egy pillanatig tartott, mert felébredt az életösztön és másnapra már verbuváltak embereket és megszavaztatták ezt a törvény javaslatot, amelyről azóta nem hallunk egyebet, mint hogy üldözik a magyarokat és önöknek ez ellen nincs szavuk, csak akkor, ha a pártérdek kívánja. {Ellentmondások a kommunistapárt otd\aián. — Lévay Zoltán (msz): Megszavazták í) Megszavazták, ezt már nem lehet letagadni. Igen t. Nemzetgyűlés! Mindezek után (nines más módunk, a magyarok Istenéhez kell fohászkodnunk, hogy amint évszázadokon, keresztül^ a vezetők akarata ellenére es teùe tétlensége dacára megmentette ezt az országot, most is legyen irgalmas ehhez a nemzethez, és adjon nekünk igazságot, hogy megszabaduljunk minden szenvedésünktől. (Mozgás a kommunistapárt oldalán. — Közbeszólás ugyanott: És hogy a béresünket megverethessük!) Nincs más móidnnki» innen hallatjuk a magunk szerény szavát a nagyhatalmakhoz és azt kérjük, legyenek irgalommal ehhez a nemzethez, ők lássák meg, ha a magyar rádiói és a magyar kormány nem tudta megmondani, hogy ez a nemzet négyszáz esztendőn keresztül szenvedett, mi százötven évig védtük vérünkkel a nyugatot. Nem hallottunk egy szót sem a mentségünkre,, csak a gyalázatot hallottuk. (Közbeszólás «. szabadságpárt oldalán: Aj magyar rádióban!) Pedig, igen t. Nemzetgyűlés, — nem bántom egyik szomszédunlkat sem, de nagyon jól tudjuk, — Ausztria annakidején 97 százalékban Hitler # mellett Ja!-val szavazott. Tudjuk nagyon jól, hogy az állig felfegyverzett cseh hadsereg egy puskalövés nélkül adta meg magát és — hiába tagadják — a cseh köztársasági elnök, Hácha, vezérlete alatt átallott az egész /apparátus« Î Romania; büszkén (hirdette az egymillió halottját, hirdette olaját és petróleumát, amivel segített a háborút meghosszabbítani, orosz területeket kebelezett be, mégseim hallottunk ott gyalázatot» esak itt hallottuk a koalíció vezetőinek szájából a nemzet gyalázatát. (Némethy Jenő (mszJ: Szégyeljék! Ezért felelni fognak!) Igen. t. Nemzetgyűlés! Szüleire csak a bűnös és la jgonosz gyemnek < emelhet (kezet Mindannyian a nemzetnek vagyunk a gyermekei. Kezet emelni a nemzetre a legnagyobb bűn, amelyet nem lehet eléggé elítélni. (A kommunistapárt feléi) Önök még dölyfösek a hatalom birtokában, de higgyék el. hogy az igazság az önök uralmát is túl fogja élni. (Úgy van! Úgy van! a szabadságpárt oldalán. — Derültséfj a kommunistapárt soraiban. — Közbeszólás a szabadságpárt oldaláról: Hol lesznek már ők akkor?!) Igen t. Nemzetgyűlés! Mi innen sasavunteat akarjuk hallatni a világ hatalmasságai felé, hogy az általuk hirdetett, egyezményekben kifejezett igazságoknak szerezzenek érvényt. Nem tudjuk elképzelni,, hogy esak ez az egy nemzet legyen arra kárhoztatva, hogy millió és millió magyart, akik a határokon tói élnek, zárt tömbökiben, elvegyenek tőlünk. Most jövök, igen t Nemzetgyűlés, felszólalásom lényegéhez. .Annak «UA&4E% hosrr * . érni július hó M-en, szerdán. 372' kormány mulasztást követett el, mi egységesek vagyunk a magyar érdek megvédésében, és ha a kormány, hibája után us úgy gondolja, hogy kellő tekintélye van — hiszen nem láttam ilyent a történelem folyamáni, hogy egy kormányzat egy iyen súlyos kérdésben hónaponkint változtassa a maga felfogását — ha mégis tudja képviselni a magyar érdeket, mi ott állunk a háta mögött és támogatjuk ennek a kérdésnek megoldásában. (Dranos Lajos (kp): Isten mentsen ettől a támogatástól!) Bízunk a magyarok Istenében és bízunk a jobb belátásban. (Helyeslés és taps a szabadságpárt oldalán, — Zaj a kommunistapárt soraiban.) Elnök: A nemzetgyűlés a képviselő úr interpellációját kiadja a miniszterelnök úrnak. Következik Mihály János képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz \. a Hangya szövetkezetek küldöttségének szétoszlatása tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegíát felolvasni. Hegyesi János jegyző (olvassa): »Mi volt az oka annak, hogy május 28-án a Hangya szövetkezetek kongresszusáról a miniszterelnök úrhoz menő, több mint ezer vidéki szövetkezet nagyszámú küldöttségét, kik a legnagyobb rendben és nyugodtan vonultak a kijelölt útvonalon a hatóság tudomásával s a miniszterelnök úr várta őket, a rendőrség az útvonal vége előtt feltartóztatta?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Mihály János (kg): T. Nemzetgyűlés! Ez év. május 28-án a vidéki Hangya szövetkezetek kiküldöttei, mintegy kétezer ember, a Lónyay-utcai református gimnáziumban kongresszusra ültek össze, íhogy a kormány 2330-as rendeletének visszavonását kérjék, amely abban az irányban rendelkezik, hogy a Hangya központ vagyonát felszámolják, illetőleg fel; osztják. Ez a kongresszus egy határozati javaslatot fogadott el és a határozati javaslatot a miniszterelnök úrhoz kívánta memorandum formájában eljuttatni. A kongresszus'pn résztvevők mintegy 1600-an egyúttal tisztelegni is kívántak a miniszterelnök úrnál és eljuttatni hozzá ezt a memorandumot. A miniszterelnök úrnak tudomása volt arról, hogy a kongresszuson résztvevők fel kívánnak hozzá vonulni. Erre a hatóság engedélyt adott; bizonyítja ezt a IX. kerületi rendőrkapitányság ottlévő rendőrtisztje, illetőleg rendőrközegei, akik az ellenőrzést gyakorolták. Amikor a kongresszuson résztvevő mintegy 1600 kiküldött zuhogó esőben felsorakozott és kíséret mellett nyugodtan, tényleg, méltóságteljesen eljutott az Alkotmány-utcáig, — ez az útvonal volt részükre kijelölve — odakanyarodott melléjük egy rendőri riadóautó, amelyről leszállott az^ egyik főhadnagy és a küldöttség vezetőjét kérte. Mi magyarázatot adtunk, hogy engedélyünk van a felvonulást vezetni és a miniszterelnök úr vár bennünket. Megkérdezte, hogy milyen útvonalon megyünk. Erre is megadtuk a felvilágosítást. Ezt tudomásul véve, elhagyott bennünket, öt perc múlva azonban visszajött és intézkedett, hogy a menet azonnal oszoljon fel. A Károly-körúton méltóságpsan és nyugodtan végigvonuló küldöttség ekkor már csak mintegy 300 méterre volt a céltól. Kérdem, használt-e a demokratikus rendőrség tekintélyének ez az intézkedés és ezt az mtéaködést- foganatosító rendőrtisztviselő, aki