Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-39

305 A nemzetgyűlés 39. ülése 1946. függetlenül is, a következőt kijelentenem: én, mint a szerződés egyik aláírója, ezt a szerződést nyugodt lélekkel és lelkiismerettel írtam alá, abban a meggyőződésben, hogy az a gazdasági nyomorúságból való felemelkedésünk ^yik emeltyűje. Abban a meggyőződésben írtam alá, hogy ez a szerződés iparunk fejjsztését fogja szolgálni. Legyen szabad azt is megjegyeznem: tisztában vagyunk mindnyájan azzal, hogy mezőgazdasági termelésünk remélhetőleg a közeljövőbén exportra is fog juttatni és elegendő lesz ahhoz, hogy a magyar nép megéljen. De hogy sokkal jobban tudjon élni, ahhoz arra van szükségünk, hogy iparunkat erőteljesen fejlesszük, figyelem bevéve az új lehetőségeket is. Egy ilyen új lehetőséig iái szovjetorosz piaic megnyílása a magyar gazdasági élet számára. Egy másik kardinális kérdés, amelyről vita folyt és amelyet igen sokszor említettek ezzel a javaslattal kapcsolatban, amikor még nem került ide a Ház elé, a kártalanítás kérdése. A kártalanítás kérdésében a kifogásolókkal szemben azt kell mondanom, hogy amikor a magyar kormány a kártalanítás elvi álláspontjára helyezkedett mind a belföld. mind a külföld felé, akkor mindent megtett, amit megtehetett, mert a bányák mai üzeme abból van, hogy munkásaink nem ettek. A bányák mai üzeme abból van, hogy pénzt adtunk, amelyet elspóroltunk inflációs időkben a csepeli és a többi üzemek dolgozóinak szája elől. A bányák mai üzemét, mi tartjuk fenn, amióta vége van a háborúnak. (Ügy van! Ügy van! a kommunista- és szociáldemokratapárt oldalán.) Ki fogja ezeket az embereket kártalanítani (Úgy van! <x szociáldemokrata- és a kommunistapárt oldalán.) a bérek terén és minden téren? (Úgy van! Ügy van! — Helyeslés és taps a szociáldemokrata- és a kommunistapárt oldalán) Hiszen a kártalanítás problémáját seaki sem veti fel, de felvetjük, felvetettük és felszínen fogjuk tartani a nagy problémát: egyezersmindenkorra kártalanítani a magyar népet az évszázados szenvedésekért, gyökerében megváltoztatni a gazdasági struktúrát, amely olyan hatalmi struktúrát teremtett, hogy harmi'-jc esztendőn belül két világháborút lehetett a németek oldalán a nép nyakába zúdítani és mindkettőből^ éppen a nép került ki a legnagyobb veszteséggel. Ez a főprobléma. A kártalanítást mi komolyan gondoljuk, delelőbb fel fogjak mérni, mi az, amit kártalanítani kell és ehhez időre van szükségünk. Ebben a tekintetben szándékaink becsületesek és tiszták. Erkölcsi alapokon állva fogjuk megvédelmezni nézetünket, amely kifejezésre fog jutni abban a törvényjavaslatban, amelyet a kártalanítás tárgyában be fogunk nyújtani. A külföld miatt senkinek ne legyen semmilyen aggálya. A külföldi, nyugati kormányok teljesen megértenek bennünket. Svájcban azt mondták nekem: »önök messze elmaradtak mögöttünk az államosítást illetőleg.« /V külföldi tőkések mindig azzal fognak alkudni, mindig azzal fognak üzletet kötni, akinek éppen a kezében van az üzleti lehetőség. Ne méltóztassanak tehát azt hinni, hogy a heverő tőkék, amelyek exportra szorulnak és Magyarország felé is tendálnak, azért nem fognak ide eljutni, mert mi a gazdasági élet egyik vagy másik területén új gazdasági struktúrát teremtünk. Ezt magam tapasztaltam, de még ha nem tapasztaltam volna is, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ II, évi május hó 25-én, szombaton. 306 látatlanban merném állítani, ismerve a tőke természetrajzát, amely keresni akar. és ha arról van szó, hogy valahol keresni lehet, sohasem volt finnyás és ez esetben sem lesz az. (Taps a szociáldemokrata- és a kommunistapárt oldalán.) Hogy említést teszünk a törvényjavaslatban és a törvényhez fűzött magyarázatokban arról, hogy nem bürokratikus vezetéssel akarjuk a bányák termelését tovább vinni, azt hiszem, ez nem adhat okot semilyen félreértésre. Kertész képviselőtársam előadói zárószavában megemlítette, hogy mi elasztikus formát keresünk a bürokratikus forma helyett és nem a korrupció melegágyát akarjuk megteremteni. Jó kereskedelmi vezetést akarunk adni.a bányáknak s ha ez öt részre van osztva, ez azzal az előnnyel is jár, hogy ha úgy tetszik, egymással is versenghetnek, melyik fogja jobban ellátni feladatát és jobban szolgálni a termelés érdekeit. Nekem az egésszel kapcsolatban még csak a következőket kell mondanom. \ Ami a gazklasági élet > újjáélesztésének egész területén jelentkezett, az jelentkezett bányáinknál is. Ez az, amit Kertész képviselőtársam úgy jellemzett, — és mint hallom, Justus képviselőtársam is beszélt róla — hogy a tőke Magyarországon a felszabadulás után nem nagyon sietett elővenni a brilliánsokat oittl, lahoU még vámnak. Azt mondhatnia valaki, hogy ez már nagyon közhellyé vált frázis, erről kár beszélni. Ha »azonban alapul veszem azt a mellényt, amely a mostani napokban vándorolt el Svájcba s két és félmillió svájci frank értékű belevarrott brilliánst vitt oda ki magában, akkor azt kell mondanom, hogy aki ennek az országnak jót akar, tekintet nélkül arra, hogy magánkapitalizmus lesz-e itt a termelés egyik-másik ágában vagy nem, annak az a kötelessége, amire a munkások és dolgozók már példát mutattak: odaállni foggal és körömmel építeni az országot, nem pedig érdektelenül félreállni, az államot inflációs kiadásokra ösztökélni s amikor a munkabérfronton vagy a nyersanyagellátás frontján valahol törés keletkezik, ezért minden felelősséget visszahárítani a kormányra. Ez lehet igen népszerű politika, amikor az emberek keveset esznek és sokat dolgoznak, de nem szabad arra spekulálni, hogy a dolgozó népet saját kormányával állítsák szembe. {ügy van! Ugy van! a szociáldemokrata- és a kommunistapárt oldalán.) Nekem ezzel a törvényjavaslattal, de mindazokkal a javaslatokkal kapcsolatban, amelyek még jönni fognak, meg kell mondanom, hogy ml mindenkit felszólítunk arra, álljon be a sorba, ne közösítse ki magát a dolgozó nép, éppen a dolgozó nép soraiból. Ne jelentsen be érdektelenséget, ne álljon félre megsértve, ne duzzogjon és ne váljék hazátlanná saját hazájában és ne a maga vagyoni érdekein keresztül értelmezze a hazafiasságot vagy a hazafiatLainságot. Most, amikor mindnyájan szegények vagyunk, tulajdonképpen az volna a kötelességünk, hogy a nemzet oltárán feláldozzunk minden garast és azt, amit ott Összegyűjtöttünk, egyenlően tudjuk szétosztani. Az a magatartás, amelyet igen sokszor tapasztalunk, bennünket arra ösztökél, hogy ezzel a magatartással szemben energikusan állástfoglaljunk és a . politikában mindenkit figyelmeztessünk arra, hogy ezt a magatartást a politikában 20