Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-39

299 A nemzetgyűlés 39. ülése 1946. érdeimi elbírálására sor kerül, akkor nemcsak ezek a szempontok fognak megfelelően kifejezésre jutni, hanem azok a szempontok is, vájjon ezek a vállalatok fennállásuk óta profitokban, értéktöbbletekben, értéktöbbletből eszközölt befektetésekben és létesítményekben voltaképpen már milyen mértékben és milyen fokig fizették ki sokszorosát annak, ami eredetileg in vesztáltatott és én azt hiszem, hogy ebben a tekintetben és ebben az öszefüggésben a számítások más eredményt fognak mutatni, mint ahogyan itt egy kissé könnyelmű pénzügyi gimnasztikával 250.000 dolláros elképesztő és elrémítő számadatóikat igyekeztek bizonyos oldalról a Ház elé hozni. Igen t. Nemzetgyűlés! Az 1930. évi adatok szerint a szénbányászatnak a nemzeti vagyonból való participálása feltehetően másfél milliárd akkori pengőt jelentett. Halter képviselőtársam 1'4 milliárdra tette. (Halter Béla (pk): Nem sokat tévedtem!) De azt kell kérdeznem, igen t. Ház, vájjon nemzeti vagyonúnknak ez a része maradéktalanul mind az utolsó fillérig fennálló külföldi tartozás? Ez óriási tévedés. Hallatlan mértékű megtfétvesztése a közvéleménynek azt feltételezni, hogy mert itt-ott külföldi kézben is vannak részvények, mert ittott vannak kü'földi érdekeltségeik amelyeknek még nem törlesztették le teljes egészében, mim ahogyan a Magyar Általános KőszénbányH ötven esztendős fennállásáról szóló jelentésből kitűnik, azt a 11 millió aranyfrankos kölesönt, mert még fennáll egy 2"8 millió aranyfrankos tranche, most már aziért ,az egész magyar szénvagyont és az összes létesítményeket, a fölépítméinyt, az üzemeket és kiegészítő részeket egyszerűen csaik könyveljük el olyasminek, amivel mi a külföldneik tartozunk, rémüljünk meg ettől a szörnyű összegtől és gondoljunk arra az ijesztően hangzó Brettonwoods

115 szóra, amelyre még kitérek és riadjunk vissza attól, hogy valamit tegyünk? Ha jóvátétellel tartozik a magyar állam valakinek, akkor elsősorban és mindenekelőtt annak a magyar népnek és annak a magyar dolgozó bányászmunkásságnak tartozik, amelynek verejtékes munkája ezeket az értékeket kitermelte. (Nagy taps a kommunistapárton, a szociáldemokratapárton és a kisgazdapárt soraiban.) Ennek a jóvátételnek egyik első szerény lépése ez a törvényjavaslat. Ha itt még vannak és lesznek rendezésre váró részletkérdések, mint ahogyan vannak, ezeket megfelelő módon és helyen, megfelelő mértékben, mint a magyar álláspontot, a demokrácia és 3gy felszabadulásra törekvő egész nép autoritásával képviselve, dűlőre fogjuk juttatni. Igen t. Nemzetgyűlés! Apró képviselőtársam felszólalásiáiban, amelyet — azt hiszem — Vásáry t. képviselőtársaim félreértett, a végrehajtás körül jelentkező nehézségeiket az én felfogásom szerint úgy értelmezte, hogy ne engedjük azokat az intencióikat, azokat a szándékokat és terveket elsikkadni és a részletek során a saját elgondolásainkat valamikérppen megfúrni, amelyek mellett teljes egyöntetűség... gel állanak itt a koalíció pártjai'és állanak itt elsősorban és mindenekfölött a munkáspártok. Szeretném külön is nyomatékosan figyelmébe ajánlani a t. Nemzetgyűlésnek azt a remekbe szabott beszédet, amelyet itt Borbély képviselőtársam tartott és azt a másikat, amelyet ÍZgyerka János mondott. A szocialista és a kommunista bánvászképviselők, akiknek egyszerű és cikornyátlan szavaiból a harcos emévi május hó 25-én, szombaton. 300 bérnek, a keserves és nehéz munkából ezt a problémát és ezt a bányászéletet megismert embernek minden dacos érzése és múltbeli keserűsége átizott és akiknek beszédeiből azt is megtudhatta a t. Nemzetgyűlés, hogy a bányák népe hogyan és miképen vélekedik erről a kérdésről. Bizony másképpen vélekednek róla, mint a felszólaló urak egynémelyike itt a nemzetgyűlés színe előtt. Hadd foglalkozzam egy kissé lészletesebben Halter Béla t- képviselőtársam felszólalásával, amelynek keretében próbált bizony JS kategóriákat felállítani. Kategóriákat arra vonatkozólag, hogy mi legyen vagy mi lehet az államosított széngazdálikodásnak a célja: r az olcsóbb termelés, a munkás jólét és így

v tovább. T. képviselőtársam kategorizálása kiss'é öhkényes

% A magyar demokrácia ennél a mostani elindulásánál és ennél á — nem akarok túlozni — mostani igen nehéz útkeresésénél majd a gyakorlati élet és a gyakorlati küzdelem során fogja megtalálni azokat a

f módokat és lehetőségeket, hogy hogyan és miképpen kell a gazdaságos szénbányászat és széntermelés, a munfk'ásjólét és a közösség érdekeit olyau harmóniába hozni egymással, amely a legmagasabbrendű követelményeknek megfelel. Előre kategóriákat felállítani és azután a kizárólagosság alapján azt "mondani: úgy-e, megmondtam, sem olcsóbb nem lett a termelés, sem a munkásság helyzete nem javult, — kissé önkényesedé kissé átlátszó is. T. képviselőtársam egyébként is nagyon fölényes és nagyon ironikus volt^ beszédében; fölényességét .jogosulatlannak, iróniáját időszerűtlennek érzem. Nagyon jól ismerem és most az elmúlt hetek során igyekeztem közelről és közvetlenül is megismerni azt a szellemet és azt a gondolkodásmódot, amely a kapitalizmus berkeiben változatlanul és minden revízió nélkül ma is érvényesül és ma is dívik. Igen jól ismeirem azt a szellemet, amely megnyilvánul a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. félszázados jelentésében, amelyet 1942 júliusában adtak ki, amikor tehát már folyt a második világháború, a magyar seregek már harcba vettettek a Szovjetunió ellen, Azt mondja éz a jelent'is az egyik fejezetben, visszatekintve a múltra (olvassa): »(1919. A bolsevista rémuralom.) A vesztett háborúból gazdasági és szellemi romlás fakadt és ez melegágya lett a bolsevizmusnak, amely 1919-ben négyhónapi nralma alatt hazánk gazdasági életét feldúlta és csaknem a sír szélére sodorta.« Egy letűnt barokk-korszak közhellyé laposodott frazeológiája! Egy szót sem mond arról, hogy nem a négyhónapi bolsevizmus, hanem a négyéves háború volt az, amely az ország javait elpusztította, az országot tönkretette, (Ügy van! Ügy van! a kommunista- és a ssociáldemokratapárton.) a sír szélére vitte és olvan békét eredménvezett, amelyben eredményes és sikeres munkát elindítani valóban rendkívül nehéz volt. (Marosán György (szd) : Feltámadni látjuk ezt a szellemet megint.) Es amikor itt ebben a Házban és ennek a javaslatnak vitájánál olyan sokat sejtető és sokat jelentő hangsúllyal utalnak t arra, hogy mi lesz közhitelünkkel, mi lesz áruhitelünkkel, mi lesz a külföldi in veszti ci ókkaL mi lesz akkor, ha ebben a tekintetben nem leszünk türelmesek, nem leszünk türelmesen és tétlenül várakozók, akkor én, igen t. Ház, mint ennek