Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-39
287 A nemzetgyűlés S3, ülése 1H6. évi május hó 25-én, szombaton. 288 lényegében, ha formájában egyezer-másszor más is. Az államosítás a gazdasági éleiben, a gazdasági élet funkcióinak célia elérésében nem úi gondolat, évezredekre megyén vissza. Hogy mást ne mondjak, már a római aauaeduetus nem volt egyéb, mint államosítás, mint a gazdasági élet nagy tömegek, céljainak, szükségletének kielégítésére szolgáló funkciójának a közület, az állam által való elvégzése. Hasonló volt az állami utak jelentősége, szintén évezredekkel ezelőtt, amelyekkel Róma lehetővé tette, hogy Nagybritanniától egészen KisÁzsiáig lehetett lebonyolítani a gazdasági életnek olyan fontos funkcióit, amelyek nélkül már akkor sem tudott volna az emberiség elviselhető életnívón élni. De nem új, mélyen t. Nemzetgyűlés, a magyar jogalkotásban sem az államosítás. Már az 1911: VI. te, amelyre ez a törvényjavaslat is utal, éppen a bányászat _ körében az államosítást hozta, az ásványtolajra és a földgázra vonatkozóan. Az államosítás érvényesült a sóbányászatnál is. Aiz államosítás érvényesült 1938-ban a szeszegyedáruságra vonatkozó legújabb törvénynél is, amely a szeszgyárak államosítását határozta el és mondotta ki. (Lévay Zoltán (pk): Már a reakciósok is államosítottak 1 ?) Mélyen t. Nemzetgyűlés! A kérdés tehát az, — miután elvileg helyeslem az államosítást a gazdasági életnek mindazon terén, ahol azt a célt, amelyet az államosításnak szolgálnia kell, másként elérni nem lehet — hogy maga a javaslat megfelelő-e. űtt nem tudok egyetérteni a bizottsági jelentésnek azzal a szövegével, hogy az együttes bizottság megállapította, hogy a kormány gondosain és jól megszerkesztett törvényjavaslat előterjesztésével valósítja meg ezt a célt. Hogy ennek a törvényjavaslatnak indokolásához valamelyes^ adatok állnak a nemzetgyűlés rendelkezésére, amely adatok alapján ebben az eminenter fontos és súlyos gazdasági kérdésben annyira-amennyire dönthet, az nem az igen t. kormánynak az érdeme, hanem a bizottságé, amely (bizottság követelte azoknak az adatoknak az előterjesztését, amelyek egy ilyen törvényjavaslatnak az elkészítésénél kellett volna, hogy összeszedessenek és rendelkezésre bocsáttassanak. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Éppen azért, mert ez a törvényjavaslat nem olyan, mint amilyennek az együttes bizottság állítja, nagyon problematikus, hogy el fognak-e éretni azok a célok, amely célokat ezzel a törvényjavaslattal el akarunk érni- Kérdés, hogy el fogjuk-e érni, azért, mert a kellő előkészítés, a nehézségeknek, az akadályoknak a kiküszöbölése nem történt meg. Apró képviselőtársam, aki igen értékes előadás formájában szólott hozzá ehhez a javaslathoz, azt a megjegyzést tette beszéde végén: az a lényeges, hogy ez a fontos törvényjavaslat a végrehajtás során meg ne bukjék. Szinte érezte a képviselő úr, hogy itt valami baj van. Ezt a törvényjavaslatot a végrehajtás során: nem buktathatja meg más, mint az, aki a végrehajtásira hivatva és kötelezve van. Nem buktathatja meg más, mint az a tény, hogy akik a végrehajtásra hivatva és kötelezve vannak, elmulasztottak oly<an előkészületi dolgokat, amelyek nélkül nagyon problematikus^ hogy ez a törvényjavasillat jól lesz-e végrehajtva, úgy lesz-e végrehajtva, hogy az az eredmény, amelyet tőle várunk, be is fog következni. A bizottság ülésén Peyer Károly igen r. képviselőtársam utalt arra, hogy az államosítási rendelkezésnek két célja kell hogy legyen: az egyik a termelés olcsóbbá tétele, a másik a munkásság életnívójának az emelése. Én, mélyen t Nemzetgyűlés, megfordítom ezt és azt mondom» hogy az első a munkásság életnívójának az emelése éis a második a termelés olcsóbbá^ tótele, mert nem vagyok hajlandó a termelést olcsóbbá tenni a munkásság életnívójának a rovására. (Helyeslés és taps a pártonkívüli képviselők soraiban.) De,t. Nemzetgyűlés, az az érdekes, hogy a törvényjavaslat indokolásában mindezekről egy árva szó sincsen, illetve van egy szó abban a szakaszban, amelyik azt mondja, hogy a bruttó bevételből 1%-ot az Országos Szénbányászati Szaktanács és a Szakszervezeti Tanács meghallgatása után munkásjóléti célokra és munkásszármazású, kiváló képességű tanulóik; nevelésére kell fordítani. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Én, akiről azt híresztelik újabban, hogy reakciós vagyok, — mert régebben s olyan destruktívnak tartottak, hogy körülnéztem az utcán, ki látja azt, hogy kezetfog velem valaki, — nem vagyok megelégedve ezzel. Én nem alamizsnát akarok a munkásságnak, (Vásáry József (pk): És nem inségkonyhát!) mert alamizsnát osztogattak; a múltban is a Keresztes-Fischer-félé alappal 107 és más efféle intézkedJésekkeL (Szobek András államtitkár: Mondja meg à háta mögött ülőnek is! — Halter Béla (pk): Nyugodtan vállalóim!) akkor is mondtam, igen t. t államtitkár úr, amikor ilyen javaslatokkal jöttek, hogy morzsák adása az önérzet megcsúfolása. A munkásnak nem morzsákat, nem Jkönyöradományt kell adni, hanem laizt kell lehetővé tenni, hogy a munkásság szerezhesse meg azt, ami egy becsületes élet folytatásaihoz, egy tisztességes életnívón éléshez szükséges. (Ügy van! Ügy van! a pártonkívüliek csoportjában. — Mozgás és zaj a kommunistapárton. — Vásáry József (pk) a kommunistapárt felé: Elvesszük a kenyerüket! — A szónok ten kommunistapárt egyik nőtagja felé fordulva folytatja): T. képviselőtársam, joggal mondhiatom, menjen el Debrecenbe 108 és érdeklődjék utána, hogy amikor a legnagyobb gazdasági válság volt ebben az országban, tettek-e egy másik városban annyit azfért, hogy a munkásság életnívóját emeljük, illetve elviselhetővé tegyük adományozás nélkül, tisztán munkájának alapján. (Ügy van! Ügy vml — Taps a pártonkívüliek csoportjában.) Én tehát, mélyen tképviselőtársam, nem kérek kioktatást, bár szeretek tanulni és amíg Isten életet ad nekem, igyekszem tanulni, hogy többet tudtíak, mint eddig tudtam. (Rudas László (kp): A Vásáry^ birtokok béresei is. beszélhetnének valamit! ~Zaj a kommunistapárton és a pártonkívüliek csoportjában!) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Az az érdekes, hogy ettől az egytől eltekintve, ezekről a fontos célokról a törvényjavaslat indokolása egyáltalában meg sem emlékezik, hanem csak ezt mondja (olvassa): »...a világpolitika eseményei mutatják, egy nemzet sem nékülözheti a közösség súlyos sérelme nélkül a szépnek, mint a legfontosabb iparig és gazdasági alapanyagnak teljes birtokát és az azzal való rendelkezés lehetőségét. Ha ezt a győztes és gazdag államok is szükségesnek tartják, annál indokoltabb ez szegény és háborút vesztett országunkban. Nem mondhat le a kor-
