Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-39

281 A nemzetgyűlés 39. ülése 19â6. át pártviaskodássá. Ezt kívántam csak előadni. (Taps m kisgazda, és a parasztpárton, valamint a pártonkívülieknél.) Elnöki: Drózdy Győző képviselő urat illeti a szó. Drózdy Győző (pk): T- Nemzetgyűlés! Ahogyan nagy tragédiák titán szokás volt, tetemrehívást kellene itt rendezni, tetemrehívást a halottak holtteste fölött. Rá szeretnék ujjal mutatni a felelősekre, sajnos azonban, nagyon hamar bevégezném ezt a szándékomat, mert a kormány, amely felelős ezekért a dolgokért, amelyek itt törrtiéttüiek, (Ügy van! a pártonkívü' lieknél.) csak egyetlenegy taggal képviselteti magát a jelen pillanatban is ebben a Házban, holott tudomása volt arról, hogy ez a szomorú téma a Ház elé kerül. (Dulin Jenő államtitkár: A legilletékesebb miniszter, a belügyminiszter itt van! — Lévay Zoltán (pk): Nem érdekli őket!!) Annyival is inkább érdekelhetné az igen t- kormányt a kunm/aidaraisi eset, mert a kormány nagyrésze kisgazdapárti felfogású tagokból, tehát érdekelt felekből áll. (Dulin Jenő államtitkár: Érdekelte a kormányt nagyon!) Mint már az igen t. előttem szólott képviselő úr is mondotta, a mai sajtó egy része, — nemcsak a Szabad Nép, hanem például a Szabad Szó is — világosan megírja, hogy a szálak hova vezetnek. Ezt mondja: »Kiderült, hogy Nagy János Hunyadi*páncélos és levente támogatói a Független Kisgazdapárt és a Független Ifjúság sorai közé befurakodott fasiszta elemek voltak.« Felemlítenek tehát egy pártot, amely állítólag felelős a kiskunmadarasi eseményekért. Mi sem volna könnyebb, mint ezt a vádat átvenni és azt mondani, hogy valóban valamilyen felelősisiég terheli a páintot. Hát terheli felelősség, de ez csak politikai felelősség, az a felelősség, hogy nem vigyáz arra, hogy ebben az országban ne forduljanak elő sorozatosan hasonló események, és hogy nem figyelmezteti azt a kormányt, amely mögött ül, hogy ez így nem tarthat sokáig. Nézzük meg, hogy tulajdonképpen mi történt Kunmadarason, és mi váltotta ki az ottani nép egy részéből, a bitangjából ezeket a cselekményeket. Igaza van az előttem szólott képviselő úrnak: ketté kell választani a kunmadarasi eset. (Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Két különböző eset ez!) Nem lehet Nagy János esetét Összekapcsolni a pogrommal. (Szemes József (kg): Nem bizony!) Nagy János egy odavaló tanító. Egy előkelő kisgazdának, volt bírónak a fia, aki rendkívül nagy népszerűségnek örvendett, és nagy a népszerűsége — sajnos — még ma is ebben a városkában. A nyilas időkben a jobboldali orientációt követte és több szónoklatot tartott, amelyek miatt a népbíróság elé került. A népbíróság komoly ítéletet is hozott felette, azt hiszem, három évre és nyolc hónapra ítélte el. (Vásáry István (pk) : Várjuk a többi fasisztára is!) Ebben az ítéletben természetesen nem akart megnyugodni sem ő, sem pedig az a falu, amely lakosságának a többségében mögötte állt, Mögötte álltak a különféle társadalmi és politikai szervek. Ezek eljárást indítottak annak érdekében, hogy vagy töröljék Nagy János perét, vagy szálljon ki a bíróság . a helyszínre, és ha már népbíróságról van szó, akkor az egész falu előtt tárgyalják le Nagy János ügyét. A mozgalomba bekapcsolódott a MADISz is, de a zászlót a demokratikus vi május hó 25-én, szombaton. 282 nők ottani szövetsége vitte. Bekapcsolódott a SzIM és a Független Ifjúság is. Ezek összefogtak azért, hogy Nagy Jánost megmentsék. Hétfőn kora hajnalban nagy sürgés-forgás támadt Kiskunmadarason. Kinyíltak az istállóajtók, kivezették a paripákat, (Felkiáltások a Pártonkívülieknél: Gebéket!) befogták őket a szekerekbe és az egész falu hetven kocsin felkerekedett. Megindították ezt a gebék által húzott expedíciót (Reisinger Ferenc államtitkár: Már gebékké váltak?) a népbíróság tárgyalási székhelye, Karcag felé. A karaván elindult, de Karcag határánál tovább nem jutott. A karcagi rendőrséig hét tagból álló csoportja feltartóztatta ezt a karavánt és megtudván a kocsifelvonulás célját, kijelentette, hogy nem fogják őket beengedni a városba, hanem csak legfeljebb öt embert engednek be minden pártból, hogy tanul legyenek a népbírósági tárgyalásnak. (Egy hang a pártonkívülieknél'. Minden párt elindult*?) Valamenynyi párt tagjai közül voltak a kocsikon. A nep azonban azt mondta, hogy ebbe nem egyezik bele. Az öt-öt tajgot ugyan mégis csak elküldték, de azután útnak akart indulni a városba a többi is. Nagy Jánosnak azonban azt mondták, ha mindnyájunkat nem engednek, mi meg nem engedünk téged, — körülfogták és semmi szín alatt sem engedték be a tárgyalásra. (Hajdú Ernőné (szd): Szabadlábon volt?) A csoportból azután többen be-be szivárogtak a városba és nagyobb tömeg verődött össze a népbiirósági tárgyaláson. A bírák látván azt, hogy ebből a tárgyalásból semmi sem lesz, hogy valahogy megmentsék a napot, friss idézőt küldtek ki a határiba Nagy Jánosnak, hogy jelenjék meg. A nép azonban ennek ellenére sem engedte őt egyedül. Visszafordultak Kunmadarasra anélkül, hogy a tárgyalásit megtartották volna. Ezzel lassú zúgolódás közt el is telt a hétfői nap. T. Nemzetgyűlés! A keddi napon egészen más eset robbantotta ki a pogromot. Nemcsak Budapesten, hanem az ország többi részén is felüti a fejét az utóbbi időben a középkor egy sötét vádja, amely néha vissza-vissza tér és amelyet már az 1876 utáni időkben, az 1870— 80-as években Tiiszaeszláron hallottunk először, de azóta is felbukkant az ország egy-egy vidékén és ez a vérvád. (Hajdú Ernőné (szd): Ki terjeszti azt? — Lévay Zoltán (pk): Akiknek érdekük, hogy a zavarosban halásszanak!) A vérvád ma, úgy látom, bizonyos csoportoknak, sőt talán pártoknak is az érdekeit szolgálja, mert nem látom a sajtóban, legalább annak minden egyes részében, hogy kiállanak a nemzet nevelése érdiekében. (Ügy van! a pártonlkívüliek soraiban.) Ellenkezőleg azt látom, hogy szinte tápot ad a sajtó hallgatásával vagy cinikus hangjával annak, hogy a vérvád meséje az országban mindig szélesebb körökben terjedjen. (Zaj. — Lévay Zoltán (pk): Olvassa el a parasztpárt lapjait!) A vérvád meséje elterjedt Kiskunmadarason is. Azt mondták, hogy Karcagon kidobolták, — és valóban ki is dobolták — hogy egy gazdának elveszett a gyermeke. Ebből a vérvád megkovácsolható volt: elveszett a gyermeke, niert elrabolták a zsidók, kolbászt csináltak belőle. Másnap a karcagi piacon egy asszony elkiáltotta magát, hogy a testvérének a gyermekét elrabolták. Több se kellett az embereknek. Összeverődtek és azt mondták: ennek az asszonynak elrabolták a testvére