Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-38
245 A nemzetgyűlés 38. illése 1946 figyelembe vesszük az emelkedő drágaságul. A mostani bérek mellett a bányamunkás nem tud megfelelően táplálkozni, ami egyik cka •annak, hogy a bányász idő előtt megrokkanAzok a jóléti, szociális intézmények ugyanis. amelyeket egyes vállalatok létesítettek, nem igazolták a bányamunkásságról való megfelelő gondoskodást, minthogy ezek csak akkor érték volna el céljukat,* ha ezekkel párhuzamosan arról is^ gondoskodtak volna, hogy a munkások hozzájussanak a megélhetést biztosító bérekhez. Mi, bányaimunkások, számtalanszor tanúbizonyságot tettünk arról, hogy nehéz időkben nagy áldozatkészséggel teljes ltjuk kötelességünket az ország lakossága iránt. Súlyos áldozatokat hoztunk, hogy .a gazdasági élet alapját képező széntermelés meg ne akadjon és hogy a bányaipari termelés eredményé* bői jusson azoknak a munkásoknak is, akiknek nehéz munkája által került elő a szén à föld mélyéből. Meg kell tehát teremteni .annaîç a lehetőségét, hogy a kisebb-nagyobb vállalatok különböző termelési viszonyainak figyelembevételével minden bányamunkás megkaphassa azt a munkabért, amelyből családja létfenntartását emberséges módon biztosítani tudja. Igen, erre van szükség, mert a gazdasági, szociális helyzet komoly megjavítását csak ezeknek a kövtelemény éknek teljesítésétől várhatjuk és semmiesetre sean azoktól, a törekvésektől, amelyekkel a munkásságot több telepen el akarják téríteni az öntudatos szervezkedésből. Mi bányamunkások dolgozni akarunk, dolgozni is fogunk, de ennek a munkának az ellenértéke az, hogy a bányamunkás ne nyomorúságban él jeti, hanem biztosítva legyen emberséges megélhetése. Erős a meggyőződésem, hogy ez a törvényjavaslat véget vet a bányavállalatok unalmának. A bányakapitalizmus megérett a pusztulásra. Öncélú volt, semmit sem tudott adni az országnak, csak önmagát tömte, érdekeit védte, azokiat pedig, akik neki hatalmas hasznot hajtottak, t pusztította. Kapzsi, önző és lelkiismeretlen volt. a bányászok éltével, egészségükkel nem törődött, rablógazdálkodást folytatott. Kérdem, hová tette azt a rengeteg^ hasznot, amelyet az első háború alatt és után a szénknniunk+úra idején gyűjtött? Mire fordította azt a hasznot, amely túlnyomórészt ki nem fi^efpH munkabér volt? Megmondom: ügyesen tar+álékol'ta, átsíbolta* más vállalatokba, vagy kisíbolta az országból, a bányák pedig a legelhagyatottabb állapotban maradtak' és vannak. Ez a törvényjavaslat a mienk, bányászoké- Ahogyan a föld színe a parasztoké, a föld belseje legyen a bányamunkásoké! ; T. Nemzetgyűlés! Végül meg kell említenem azt. hoírv az a bánynvufrbértörvényiavaslat, amelyet még Vass népjóléti miniszter úr terjesztett 1927-ben a Ház elé, idejét múlta, mert felelősségem tudatában ki kell jelentenem, hogy ma a bányanyugbéresek, mondhatjuk, éhenpusztulásnak vannak kitéve, (Ügy van! a pártonkívüli ellenzékiek csoportjában.) Arra kérem tehát a népjóléti miniszter urat, sürgősen kövessen el mindent, hogy a bányanyugdíjtörvénviavaslat, illetőleg a nvugdíitörvény minél előbb a Ház elé kerüljön módosítás végett. Ez nemcsak a bányamunka ssasrnak, de a nvugbéres munkásoknak is kívánsága- (Helyeslés.) A magam és a szociáldemokratapárt nevében örömmel fogadom el a bányák államosiévi május hó 24-én, pénteken. 246 tásáról szóló törvényjavaslatot abban a reményben, hogy ezt a törvényt követni fogja majd az államosításokról szóló törvények egész sorozata. (Helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) '• Elnök: Brunszvik István képviselő úr személyes megtámadtatás visszautasítása címén kért szót. A képviselő úrnak a szót a házszabályok 86. §-a alapján megadtam. A képviselő urat illeti a szo. Brunszvik István (kg): T. Nemzetgyűlés! Beszédem közben elhangzott két közbeszólás. Az egyik közbeszólás akkor hangzott el, amikor a bányászok elnyomatásáról beszéltem. Ekkor Reis inger képviselőtársam, akit egyébként régóta ismerek, s akit minden időben tiszteltem és becsültem, éppenúgy, mint az egész szociáldemokrata pártot, közbeszólt. Hogy ez az állításom mennyire helytálló, ezt annál is inkább merem nyíltan hangoztatni, mert ha végiglapozzák a Népszavát, egyik 1939-es számában megtalálják szerény személyemnek egy cikkét. Abban a időben is történt ugyanis ilyen félreértés és azt hiszem» hogy most sem rosszszándékű és rosszmájú volt talán ez a közbeszólás. {Egy hang a szociáldemtíkratapárton: Talán valami alapja volt!) Majd megtudjuk mindjárt. Akkoriban ugyanis » a szociáldemokratapárt diósgyőri népgyűlésére kiszállt mint előadó Csiapó Sámuel, a vas- és fémmunkások szervezetének akkori elnöke, aki rosszul lévén tájékoztatva — én t. i. Jaross Andor diósgyőri bemutatkozó beszédét megtámadtam Diósgyőrött — ismétlem, rossz információ alapján, — azt mondotta: »akadt egy mű munkás, aki egy megrendelt beszédet mondott«. Ezt leközölte a Népszava rá egy hétre. Az itt jelenlévő Peyer Károly t. képviselőtársam szintén jelen volt Diósgyőrött és írásban igazolta, hogy ez a támadás helytelen volt. Ugyanakkor a Népszava egyik számában helyreigazító nyilatkozatot volt kénytelen közölni. Ennyit a szociáldemokratapártról. Most pedig legyen szabad szólnom a támadásról. Beszédem kapcsán azt mondotta Juhász István képviselőtársam, hogy: a szónok \\v is ezek közé tartozik, vagyis az árulók közé. (Zaj és közbeszólások a szociáldemokm^nárt oldalán.) Éppen erről van szó- Azután Reisinger Ferenc képviselőtársam, aki ma az államtitkári ezeket tölti be, azt mondotta: nem a kisgazdapárt felé, hanem ee-yenesen ön felé szólt ez a közbeszólás. Álljunk meg itt egy pillanatra. Mind a két támadást azzal utasítom vissza itt a t. Nemzetgyűlés előtt: ha akármelyik itt a padokban helyetfoglaló kénviselőtársam idehozza a Ház asztalára Bajcsy-Zsilinszky Endre nemzeti radikálispárti és kisgazdapárti pártigazolványán kívül bármilyen más párt igazolványát, (Egy hana a szoeiáldemokratapártról: A többit elégette 1 ?) én tisztelettel itt a Ház nyilt színe előtt kötelezettséget vállalok arra, hogy azonnal lemondok a mandátumomról. Nem tudom, hogy akkor a Bajcsy-Zsilinszky Endre csoportja lett volna-e az áruló, va er a kisgazdapárt lett volna-e / árulói! (Egy hung a szociáldemokratanárt oldalán: Egyik tagad! — Zaj!) A nemzeti radikális párt — mindenki tudja, csak a tájékozatlanok nem tudják — kimondotta 1937-ben a fúziót a kisgazdapártital 1 . 88 Aki ezt nem tudja, az tanulja mear. Erről tud a szociá" 1 demokratapárt is s ezit illik tudnia mindenkinek. így kerültem én a független kisgazdapártba, tehát 16*
