Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-37

225 A nemzetgyűlés 37. ülése 1946. szend. (Közbeszólás a pártonkívülieknél: Ünnepi csend! — Halljuk! Halljuk!) örömmel hallottam és üdvözöltem a kisgazdapárt szónokának, Gulácsy képviselő barátomnak harcos és radikális hozzászólását. Hiszem» hogy a kisgazdapárt egésze osztozik az ő álláspontjaiban. Nyilván azért jelölték ki vezérszónokul ebben a témában. Viszont itt fel szeretném említeni, hogy szeretnők a mi pártunk részéről, hogy lefelé, a parasztság felé a kisgazdapárt a politikájában és propagandájában ugyanilyen következetességgel képviselje ezt az álláspontot. Meg kell állapítanunk, hogy a vidéken gyűléseken és egyéb helyeken másféle hangokat hallunk a kisgazdapárt egyes képviselői részéről. (Zaj a. kisgazdapárton.) Az ; államosítás kérdésében általában úgy szoktak nyilatkozni, — legalább is sokan úgy nyilatkoznak — hogy ettől óvják a parasztságot, és a parasztság figyelmét arra irányítják, hogy, vigyázzatok, mert az államosítás tulajdonképpen a kolhosz felé való menetelés kezdete. Úgy állítják be az egész dolgot, hogy az államosítás — nem érdeke ja. parasztságnak, nem is szólva a malmok községesítésérŐl. Mondom, örömmel üdvözöltem Guláesy képviselőtársamnak ezt a i'e szólalását és hiszem, hogy a kisgazdapárt egésze mögötte áll ebben a szellemben, az államosítási törvényjavaslat mellett. (Mozgás.) Lépten-nyomon tapasztalhatjuk, hogy nálunk az államosítás kérdésében rengeteg olyan balhit van, amelybe a reakciós propaganda belekapaszkodhat. Általában a legelső dolog, amit fel szoktak vetni, az: hol itt a gazdasági szabadság, ez demokrácia? Azt mondják, hogy nincs szabadság, mert egymásután hozzák azokat a törvényeket és rendeleteket, amelyek megkötik a gazdasági szabadságot Ezzel kapcsolatban a mi pártunk álláspontja az, hogy a liberális demokrácia gazdasági szabadságát semmiképpen nem tartjuk tiszteletben, nem akarjuk tiszteletben tartani, mert ez az »aki bírja, marja« szabadság volt, az erősebb szahadsága a gyengébbekkel szemben, a kizsákmányolás szabadsága volt a dolgozókkal szemben. Mi nem formális és liberális demokráciát akarunk, hanem : valóságos népi demokráciát, s ennek

t intézményes alapját akartuk megteremteni a földreformmal, a továbbiakban pedig meg akarjuk teremteni az államosítással, amelyet legalábbis első jelentős lépésnek tartunk ezen az úton. A második, amivel az államosítás kérdését, általában lent vidéken a parasztok felé tá* madni szokták és a parasztokat ellene akarjáik hangolni, az, hogy az államosítás tulajdonképpen az első lépés a magántulajdon elvének, a magántulajdon szentségénk felrúgása felé. Akik ezt hangoztatják és a magántulaidon sérelmét látják az államosítás kérdésében, elsősorban azok közül t kerülnek ki, akik annakidején a tíz- és százezerholdas magántulajdonokat is sérthetetlennek tartották, akik egyáltalán nem nézték jószemmel azt, hogy a magyar demokrácia nem tartotta sérthetetlennek ezeket a magántulajdonokat; azoknak a sorából kerülnek ki, akiknek egyetlen szavuk nem volt az ellen, hogy itt hárommillió magyar parasztot intézményesen kizártak a magántulajdon birtoklásának lehetőseiéből (Ügy van! Ügy van!); azoknak sorából kerülnek ki. akik esrváltalán nem álltak ki a magántulajdon védelmében akkor, amikor époen az elmúlt rendszer gazdaságpolitikája következteÎŒMZETGYULÉSI NAPLÓ II. évi május hó SS^án, csütörtökön. 22é ben például földdel bíró kisgazdák vagyonát, kis magántulajdonát dobraverték és intézményesen — csendőrrel és végrehajtóval — elvették. (Úgy van! Ügy van!) Mi a kisember magántulajdonát védjük és valóban szentnek és sérhetetlennek tartjuk, de nem tartjuk szentnek és sérthetetlennek azt a nagy magántulajdont, amely abból hízott és nőtt naggyá, hogy egyrészt kirekesztette a dolgozó milliókat a magántulajdon megszerzésének lehetőségétől, másrészt pedig olyan politikát csinált, hogy a meglévő kis magántulajdonosok ezreit és tízezreit tette tönkre. (Dénes István (pk): Ezért kell a monopóliumokat megszüntetni! — Vásáry József (pk): A pártmonopólhimokat is! — Vásáry István (pk): A mozimonopóliumokat! — Justus Pál (szd): Jobb helyen volt a vitézeknél?

85 — Vásáry József (pk): Ez sem volt jó, az sem volt jó! Államosítani kell a imozükat! — Zaj.— Az elnök csenget.) Mi a dolgozó parasztság pártja vagyunk. Felvetődhet az a kérdés, hogy bennünket és rajtunk keresztül a parasztságot miért érdekli mégis nagyon komolyan és súlyosan az államosítás, jelen esetben a bányák államosításának kérdése. Azért, mert a parasztság szempontjából ez a kjárdés egyáltalán nem közömbös. A dolgozó parasztság legveszedelmesebb, legkeményebb és legszívósabb ellenfelét, a feudalizmust a földreformmal már megsemmisítettük. De másik nagy ellenségként, legalább a feudalizmussal egyforma ellenségként, ott áll még felette az ipari nagytőke^ és általában az egész kapitalizmus, amely, állítom, a múltban is nemcsak az ipari munkásságot zsákmányolta ki, hanem kizsákmányolta az egész dolgozó parasztságot is. (Úgy van! Ügy van! a szociáldemokratapárt, a kommunistapárt és a parasztpárt oldalán.) A feudalizmust megszüntettük de a parasztság felszabadítása harcát mindaddig nem tudjuk és nem látjuk befejezettnek, míg a másik nagyhatalmasságot: az ipari nagytőkét, a nagykapitalizmust is meg nem semmisítettük. (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Ezen az úton az első lépésnek tartjuk a bányák államosítását, de csak az első lépésnek és pántunk álláspontja, az, hogy ezen a téren, mégpedig gyorsan, a többi lépéseknek is minél előbb kö vetkezniük kell. (Egy hang a pártonkívüli ellenzékiek soraiban: Míg nem késő!) Ha az ember adatszerűen megnézi ezt a kérdést, akkor azt láthatja, hogy az ipari kapitalizmus ma is nemcsak az újjáépítésből vonja ki magát» nemcsak azt szabotálja, hanem a szervezetlenebb dolgozó tömegek felé hárít minden terhet. Annakidején nyert a háborún, most pedig nyer a jóvátételen, az ország pusztításán is. Az elmúlt esztendőben a dolgozó magyar parasztság 40 millió aranypengő értékű beszolgáltatást teljesített. Amikor mi állandóan követeltük, hogy a parasztság beszolgáltatott terményeiért ipari kiszolgáltatás formájában árucikket kapjon, akkor az ipari nagytőke ezt azzal hárította el magától, hogy a parasztság által teljesített beszolgáltatás mértékéhez képest nem tud ipari kiszolgáltatást teljesíteni. Ugyanakkor viszont egyrészt a feketepiacra mindig jutott iparcikk, másrészt, amikor a tél folyamán nem is túlságosan szigorú rendszabályokkal a közellátási és az ipari minisztérium jegyzékbe vette azokat a készleteket, amelyeket a kiszolgáltatás fejében össze 15