Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-31

11 A nemzetgyűlés 31. ülése 1916. évi május hó 10-én, pénteken. 12 zetgyűlés esetleg aggodalmaskodó tagjainak teljes megnyugtatására ezeket a következők­ben ismertethetem. Az egyezménynek idevágó szakasza fasiszta ^megszállói idegen állampolgároknak tekinti azokat, akik 1944-ig tartoztak Csehszlovákia kötelékéhe és hozzá járultak Csehszlovákia szét­bomlasztásához, demokratikus államreudje megsemmisítéséhez; akik résztvettek a szlo­vák nemzeti, politikai, gazdasági vagy más elnyomásban, a német hadsereggel harcoltak Csehszlovákia területén a vörös hadsereg és a szövetségesek ellem, stb., sfb. Ezek — mint láthatjuk — főbünösök éis a szlovák vezetőkre vonatkoznak. Ez a rendelkezés a magyarokra nem terjedhet ki. Ezek büntetése: halál. A 2-. § a hazai árulókra vonatkozik. Hazai árulónak tekinti ez a rendelet azt a csehszlo­vák állampolgárt, aki tevékenységével, ' neve­zetesen mint a szlovák kormány, országgyű­lés tagja, vagy német, magyar vagy szlovák fasiszta szervezet exponált politikai vagy gazdasági tényezője követte el a bűncselek­ményt, hozzájárult a csehszlovák köztársaság szétbomlasztásához, jelentős mértékben támo­gatta a náci Németország vagy a Horthy-féle rezsim Magyarországának katonai, politikai vagy gazdasági érdekeit, stb., stb. és ezért halállal büntettetik.. A 3. § a kollaboránsokra . vonatkozik, vagyis azokra, akik bármi módon segítették a fasiszta megszállók vagy hazaárulók s a velük együttmüködöttek tevékenységét s ve­lük együttműködtek azzal a szándékkal, hogy aj háború német vezetését segítsék vagy kárt okozzanak Szovjet-Oroszországnak és a szö­vetségesek háborús erőkifejtésének vagya'szlo­vák nemzet felszab adítási harcának, sitb., stb. \ Ezek harminc évig terjedő szabadságvesztíés­sel, súlyosbító körülmények között halállal is büntetendők. Amint látjuk ezek a paragrafusok a ma­gyarság zömét és a demokratikus magyarsá­got egyáltalán nem érintik és ha e paragra­fusok alapján fasiszták ellen hoznaík Ítéleteket és ha ilyen^ bűnösöket tennének át a határon ezek a lakosságcserét igazán nem érintenék. A fasiszta bűnösöket pedig álmagyar demo­kráciának nem áll érdekében védelemibe venni, akár szlovákok, akár magyarok, bármiféle nemzetbeliek is legyenek azok. A 4.^ érintheti talán legközetlenebbül a magyarság nagyobb rétegét, a kisebb embe­reket is. Ez a paragrafus a felkelés elleni árulással foglalkozik. Az 5. § szerint a fasiszta rezsim bűnöse az, aki helyi viszonylatban alapítója, szerve­zője vagy propagálóra volt a Hlinka-féle szlo­vák néppártnak, a Hlinka-gárdának, vagy más fasiszta szervezetnek és tevékenységet fejtett ki a fasiszta rezsim alapján, aki ex­ponált propagálóra volt a fasiszta eszméknek, a náci Németországgal való együttműködétsi­nek vagy a Szovjetunió és a szövetségesek elleni háborúnak, aki politikailag úgy dol­gozott, mint a csehszlovák köztársaság de­mokratikus rendszerének ellensége, vagy aki résztvett demokrata-, kommunistaellenes és faji vagy más akciókban és gyűlölködésben aki politikai helyzetének felhasználásával más polgárok kárára meggazdagodott, aki akárhogyan vétkezett a szlovák nemzet sza­badságharcában vagy a Szovjetunió és a szö­vetségesek elleni háborúban, vagy aki más polgárokat elnyomott, nevezetesen azokat né­met • katonai érdekeket szolgáló munkára kényszerítette, vagy máskép okozott kárt éle­tükben vagy vagyonúkban, vagy aki felelős­séggel tartozik állampolgárok megaláztatásá­ért, melyet a megszállók vagy árulók okoztak. A külügyminisztérium információi sze­rint a feljelentésekben, amelyek újabban a magyarok ellen megindultak, konkrét vád nem volt, azok ilyen általános vádakon ala­pultak, hogy például gyermekét magyar isko­lába jarattaj stb., de megindult a feljelenté­sek lavinája ugyanekkor csehek és szlovákok ellen is., Olyan jellege volt az egésznek, mint­ha, csak választások előtti tisztogatást akar­tak volna végezni. De ezekben a feljelenté­sekben ítéleteket seholsem hoztak ; . és a nép­bíróságok a feljelentéseket nem vállalták és nem is tárgyalták. Mindezek tehát a helyzetet tisztázzák, vi­lágosabbá teszik a paragrafusok körül felho­zott gyanakvással szemben a tényállást. A bi­zottság azonban mindennek dacára erre a paragrafusra >. nlélzve is felkérte a külügymi­niszter urat, hogy a homályos ,részleteket tisztázza és rávegye a csehszlovákokat, hogy az egyezmény isizell érnének megfelelően alkal­mazzák az egész VIII- cikkelyt. Bennünket tehát nem fenyeget erről az oldalról semmi veszedelem, semmi olyain, ami a lakosságcserét a csehszlovák oldalra billen­tené, mert hiszen ilyen alapon bármiképpen is igyekeznének a csehszlovákok, nem tudnák összegyűjteni azt a körülbelül kétszázezernyi magyarságot, amelyet ők kitelepíteni szeret­nének, hogy a megmaradt magyarokkal aztán meg tudják terhelni a szlovák állam nemzeti kohézióját. Fontos az, hogy ezen az alánon nem tudnak áttenni százezreket a határon, csak korlátolt számú büntetést tudnak kimér­ni, mert hiszen a megoldandó probléma mégis csak az, hogy a magyarság kulturális és gaz­dasági védelme a csehszlovák határokon belül törtiélnjék meg, ez pedig a békekonferencia feladata lesz. A VIII. cikkelyhez Kovács Imre nemzet­gyűlési képviselő adott be indítványt és azt óhajtotta, hogy forduljunk jegyzékben a cseh­szlovák kormányihoz, és kérdezzük meg, hogyan értelmezi ezt a cikket és hány személy elleni eljárást lát lehetségesnek és csak ha erről nyilatkozott, akkor Járuljunk hozzá a • tör­vényjavaslat ratifikálásához. A kö^'isryi bi­zottság ezt az indítványt elvetette (Egy hang a kisgazdapárton: Elég rosszul tette!), ezzel szemben a külügyminiszter urat kérte fel, hogy erre a paragrafusra nézve is forduljon levélben felvilágosítás végett a csehszlovák kormányhoz. így áll a helyzet röviden összefoglalva,. Miután itt arról van szó, hogy az egész ja­vaslatot vagy elfogadjuk, vagy pedig vissza­utasítjuk, akkor pedig a kormánnyal szemben bizalmatlanságot fejezünk ki, arra kérem az igen t. Nemzetgyűlést, hogy a külügyi bizott­ság javaslatára a törvényjavaslatot, amelyet a külügyi bizottság egyhangúlag elfogadott, tegye magáévá és általánosságban és részle­teiben is fogadja el. Elnök: Szólásra következik a kijelölt szó­nokok közül Padányi-Gulyás Béla képviselő úr. A képviselő urat illeti a szó., Padányi-Gulyás Béla {kg): T. Nemzetgyű­lés! (Halljuk! Halljuk a kisgazdapárton.) A felszabadulás előtti közvetlen időket jellemzi egy olyan körülmény és egy olyan felfogás,

Next

/
Oldalképek
Tartalom