Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-37

199 A nemzetgyűlés 37. ülése 1946. Elnök: Szólásra következik a kijelölt szó­nokok közül Gulácsy György képviselő úr. (Kováts László (pk): Nincs szakembere a kis­gazdapártnak? — Egy gúnyos hang a várton­kívülieknél: Szakember tmiimdenlhiez ért! — Kováts László (pk): Rendőrállamtitkárból ál* lamosítási szakértő! Több mint dilettantizmus! — Buchinger Manó (szd): Annyit ért hozzá, mint maga! — Gulácsy György (kg): Az elő­zetes állásfoglalás talán feleslege«. Majld' mél­tóztassék .utána vitába szállni! — Marosán György (szd): Ne segítsenek neki!) Gulácsy György (kg): T. Nemzetgyűlés! Az elmúlt harminc esztendő alatt, tehát egy generáción belül a kapitalizmus válsága feét­ízben zuhantotta az emberiséget a világháború borzalmaiba. De a minden .háborúnál ember­telenebb második világháború után mondihat­nám világszerte keresik azokat a gyógyulási módokat, amelyek segítségével az emberiség ki tudja küszöbölni a nemzetközi reakciót és az imperialista törekvéseket támogató, — csak rajtuk keresztül, csak általuk élni tudó — nem­zetközi nagytőke befolyását. A szocializmus folyamatának megindulása, tempójának meg­gyorsítása ma már nemcsak a szocialista mun­káspártok, a szocialisták és kommunisták kö­vetelese, de követelése világszerte mindenütt a haladó baloldali progresszív pártoknak, egé­szen a baloldali katolikus pártokig, őket is be­leértve, mindazoknak az irányoknak és veze­tőiknek kívánsága és követelése,. akik egyrész­ről tisztán látják és felismerik azokat a gaz­dasági összefüggéseket, amelyele a gazdasági élet és egy nemzet élete között vannak, más­részről tisztán látják azokat a kölcsönhatáso­kat is, amelyeket ezek a tényezők egymásra gyakorolnak. Ez azt is jelenti, hogy a szocia­lista tanok kritikai részét, tehát a betegség , megállapítását, a diagnózist, nagyban egészé­ben ezek a baloldali pártok is helyesnek isme­rik el» a gazdasági tényezőknek a befolyását a nemzet életére ők is döntőnek, csak éppen nem kizárólagosnak tarttják, másrészt pedig, mert világ- és életszemléletük nem materia­lista, továbbá azért, mert a magán tulaj donnák bizonyos, a köz rovására nem menő és a hasz­nálati és egyéni javakon túli mértékét is az emberi ösztönből folyó, az emberi alapjogokhoz hozzátartozó valaminek tartják, olyannak, ami . a fejlődés na<?y lökő erejét alkotja. Azt mondhatjuk telmt, hogy a. baloldali polgári pártok — a jelen esetben tehát a mi * pártunk — és a »szocialista munkáspártok kö­zött a különbség nem a betegség megállapítá­sában, sőt talán azt is mondhatom, nem is a gyógyszerek adagolásának fázisában van, ha­nem csupán a gyógyulás végső értelmezé­sében. A szocializálás folyamata a föld méhe, kincseinek kiaknázását illetően világszerte megindult folyamat. Megindult ez a folyamat a brit sziget-birodalomban is. Ez többé termé­szetesen nem a par force vadászatok Angliája, nem a Forsythis Saga; 7 " Angliája, mint sokan hiszik, hanem Attlee és a Labour Party veze­tése alatt álló Anglia, amelyről a második ma­gyar köztársaság nemrég hazaérkezett elnöke itt a Házban nyilván a dolgok nagyobb és ala­posabb ismeretében azt mondotta, hogy a. halk, de gyors forradalmi átalakulások hazája. Ha az angol szocializálása "programot vagy akár a körülöttünk levő demokráciákat néz­zük, megállapíthatjuk, hogy az államhatalom nem csupán a m on opolk meséket igyekszik ál­évi május hó 23-án,, csütörtökön. 200 lami tulajdonba venni, hanem befolyását ki akarja terjeszteni az emberi életnek gazdasági vonatkozású minden ágára. Gondolok itt a jegy intézetek államosítására, a biztosítás^ a nagyüzemek államosítására s általában a pénz­intézetek ellenőrzésére. Kezemben van az oszt­rák szocialista párt orgánuma, az Arbeiter­zeitung május 8-i száma. Ez a lap azé az oszt­rák szocialista párté, amely a parasztszinezetű Volkspairtei-el etgyütt" (halaid a koalíción belíül a osztrák demokrácia építésétben. Azt hiszem, nem tévedek, ha erről az osztrák szociáldemo­krata^ pártról egy megállapítást teszek. Szives elnézést kérek, itt nem használom a közelmult­' ban nagyon begyökerezett jobb- és balszárny megjelölést. Erről az osztrák szocialista párt­ról megállapítom, hogy semmiesetre sem radi­kálisabb, .mint a magyar demokráciának a kö­zépvonala. És mégis^ mit ír az Aufbaupro­grammról ez a lap? Kívánja a bankok ós biz­tosítóintézetek államosítását, illetőleg társadal­masítását. Kívánja a bányák, az olajkutak, az erőművek, a nagyüzemek, a vas-, acél-, fém és kémiai ipar, továbbá az élelmezési ipar ál­lamosítását. He - tovább megyek és hivatkozóim arra a szocializálási folyamatra, amely Lengyelor­szágban és Csehországban már végbement. Igaz, bevallom, cseh példákra hivatkozni még ebben a vonatkozásban sem szerencsés dolog ma a magyar közvélemény előtt és joggal nem •szerencsés. Felvetődik azonban Önkén'ttelenül bennünk az a kérdés, hogy mi az oka ennek a világszerte megindult szocializálási láznak? Véleményem szerint a következőkben lehetne erre a kérdésre egjészen röviden válaszolni. Először is annak a ténynek felismerése, hogy a kapitalizmus szekere — mint már mon­dottam — kátyúba jutott s utolsó menekülési formájának azt a fasizmust választotta, amely a népeket egymás ellen uszította, imperialista törekvéseket élesztett, aminek hatását bőrün­kön ós idegeinkben mindannyian éreztük. Má­sodszor az a belső ellentmondás, amely a nagy kapitalizmusban van. Nevezetesen, amikor a nagykapitalizmus létét, fennmaradásának szükségességét okada­tolják, akkor mindig a szabadversenyre hivat­koznak és azt állítják oda. Már a múltban is, de főleg az elmúlt két világháború során ez a nagykapitalizmus egyfelől a szabadversenyt hirdette, ugyanakkor az államhatalomtól szub­venciók, védvámok vagy protekcionizmus for­májában mindig a szabadverseny kizárásának feltételeit kényszerítette, illetve zsarolta ki, (Úgy van! ügy van!) másfelől egymás között is, belső üzleti politikájukban hol trösztökké, hol kartelekké alakulva, — mi, régi kisgazda­pártiak tudjuk ezt — hol kontingentális és rajonkartelekké alakulva, ezeken keresztül hol az áruellátást, hol az árszabályozást, hol a piac beosztását illetően zárták ki egymás kö­zött a szabad versenyt Es ezen keresztül vált a kapitalizmus versenykapitalizmusból mono­polkapitalizmussá s ennek egyenes következ­ménve volt, hogy kivétel nélkül mindenkit, nemcsak a nagyüzemek által foglalkoztatott munkásokat zsarolták és zsákmányolták ki, hanem kizsarolták az egész fogyasztóréteget, a parasztot, a polgárt, az értelmiséget is, sőt továbbmegyek, talán még a kis- és középtőkés is éppen ezért nem tudott a monopolkapita­lizmus befolyásolási öleléséből kiszabadulni. T, Nemzetgyűlés! Vannak* azonban a ter-

Next

/
Oldalképek
Tartalom