Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-37

195 A nemzetgyűlés 37. ülése 19á6. gazdálkodásának kialakítása tekintetében igenis» vammak és lelhetnek határozott és kemény elgondolásaink, amelyekiben nem leihetünk minduntalan tekintettel arra, hogy mi törtónt a múltban, mart véleményeim szerint az a múlt ezzel a második totális háborúval végérvényesen az örvénybe hullott, (Taps a szociáldemokratapárt soraiban.) az a múlt el

: tűnt és el kellett, hogy tűnjék; új erők és ,új megfontolások lépnek a történeleotn színterére és mi a történelmet formáló erők progresszív részével harmóniában kívánunk élni ós berendezkedni. (Txips minden oldalon.) Igen t. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, a részletek behatóbb ismertetése és taglalása annál inkább is mellőzhető, mert hiszen a törvényjavaslat a niaga egyszerűségében és világosságában ebben a tekintetben mindenki számára megadja a szükséges mértékű tájékoztatást. Legyen szabad tehát fejtegetéseim befejező részében olyan vonatkozásokra kitérnem, amelyeket csak részben kívánok érinteni, hiszen itt a felszólalók, mindenekfelett munkáspárti képviselőtársaim és elvtársaim ezeket a vonatkozásokat, ezeket az összefüggéseket természetszerűleg — és részben nálam bizonyára hivatoitabban is — el fogják mondani. De nem haladhatok el szó és hang nélkül a kérdésnek ama összefüggései mellett, amelyek az emberi szektort, a munkaerőt, az eleven embert: a bányamunkást érintik. T. Nemzetgyűlés! Önök itt számokat és adatokat hallottak. Bátor voltam utalni arra, hogy a magyar bányakapitalizmus ezekre a számokra büszke» ezeket csendes elégtétellel mutatja azoknak, akik a bányáknak igen furcsa képet mutató központi büróiban megjelennek. Áz van ezek mögött: lássátok, ez a múlt, ezek a számok és ezek az eredmények; hogy hogyan és miképpen jöttek létre, az a mi dolgunk és a mi ügyünk volt, de egyre figyelmeztetünk benneteket, arra, — ahogyan egy nagyon okos és igen műveit bányaierazffató igen finom cinizmussal nekem mondotta — hogy a demokráciában is le kell menni a bánva mélyére. Nem kívánok ezzel a megállapítással vitába szállni. Igen, bányászelytársaink. bányamunkás barátaink: a demokráciában is le kell szállni a bánya mélyébe, a demokráciában is dolgozni és termelni kell, a demokráciában is eredményekre van szükség, a demokráciának is szüksége van szénre, minél több «zenre, minél gyorsabban, minél eredményesebben és sikeresebben kitermelt szénre, de én meg vagyok győződve arról is, hogy a demokrácia egészen más eszközökkel és módszerekkel mint a kapitalista múlt, ezeket az eredményeket valóban produkálni is fogja, mert produkálni akarja. Taps a Ház minden oldalán.) Nincs meghatóbb olvasmány annál, igen t. képviselőtársaim, mint amikor az ember előveszi a bányamunkásság szakszervezeti orgánumának elsárgult régi köteteit és ezekben az elsárgult régi kötetekben rábukkan a bányamunkásság harcos, nehéz, áldozatos és viharos életének egynémely fontos mozzanatára. 1924 január 3-án a bányamunkás szaklap arról elmélkedik, hogy az év végével a vállalatok mérleget csinálnak, megállapítják azt. hogy a munkásság verejtékes erőfeszítéséből kifolyóan m ennyi profitra tettek szert, mennyi az értéktöbblet, amely nekik osztályrészül jutott és folytatja (olvassa): »A bányamunkásnak nem évi május hó 23-án, csütörtökön. 196 »íkell zárszámadást tísinálni. a bányamunkás körülnéz a maga szegényes otthonában, megállapítja, — nem azt, hogy mennyit keresett, hanem — hogy mije nincs és megállapítja azt. hogy megint egy év telt el életéből, munkaerejének egy jelentős része megint veszendőbe ment és a sors, amely rá vár, nem egyéb, mint hogy gyermekét állíthatja idővel abba a járomba, amelyben ő egy életen keresztül robotolt.« (Pászthory István (kg): Lehet miniszter, elnök is!) A másik szemelvény kissé későbbről, 1926 októberéből való. A bányamunkásság egy fontos részletsikert ért el a bányatárspénztárak központosítása tekintetében. Mi a siker? A siker az, hogy a javaslat megszületett, a javaslat azonban elégtelen, mert a javaslat, ahogyan ezt a bányamunkássáer szakszervezeti közlönye nagy és jogos keserűséggel állapítja meg, mindössze az: 70 éves korban 40 évi munka után valamelyes koldusalamizsnaszerű és mértékű öregségi és rokkantsági ellátás. {Mozgás és zaj. — Felkiáltások: Szomorú!) A bányamunkások ez ellen harci riadót fújnak — nem ok nélkül. A bányamunkások megmondják, ez nekik nem elég, ez nekik kevés. A szervezett és öntudatos bányamunkásság lapja rámutat arra. hogy most az ankét során a kapitalizmus kezét dörzsölve felvonultatja a különböző álmunkásiszervezeteket, a jobboldali alakulatokat, a sárga szervezeteket, az általa életrehívottakat és kitartottakat és figyelmezett a munkásságot arra, hogy egyedül és kizárólag a szervezett és öntudatos munkásság erejétől és harci elszántságától függ az, hogv milyen végső sikert fog ezen a téren is elkönyvelhetni, mert neki kell jó útra és jobb belátásra téríteni^ a tőke által nagy anyagi befektetéssel megtévesztett és fölbérelt különböző álszervezeteket, neki kell vezetnie, neki kell példát mutatnia és neki kell az eredmények kiértékelése tekintetében a gáton megállani. Es végül itt van a kezemben egy 1945 december 14-i cikk* egy cikk, amely már az új helyzet után egypár nappal íródott és bányamunkás írta. A bányászság húsából való hús, véréből való vér. Stílusa egyszerű és eikornyátlan. »A bányamunkásság vágyálma megvalósítás előtt« — mondja a maga egyszerű és világos stílusában és arról beszél, hogy milyen nagy öröm és milyen nagy elégtétel ez a bányászság számára és figyelmeztet arra: ne hallgassatok a gúnyolódókra. akik azt mondják, hogy hát mi hasznotok lesz nektek, bányák dolgozóinak ebből, nem lesz több a kenyér és nem lesz jobb a koszt. Figyelmezteti őket arra, hogy az az egyetlen és alapvető körülmény, hogy nem magánosok hasznára és nem a magánkapitalizmus részére, a kizsákmányolás hatása alatt dolgoznak, ez önmagában véve a legnagyobb és legfelemelőbb érték, és figyelmezteti őket arra is, próbáljanak tanulni, próbálják megérteni és átérezni az új idők követelményeit, mert ahogy mondja, sok itt még a múltból itiiJ maradt tévedés, (Vásáry István (pk): Ügy van!) sok itt még a múltból itt maradt szédítés, sok itt^ még az^ elmúlt^nyilaskorszakból itts ragadt métely (Vásáry József (pk): Ügy van!) és a szervezett bányamunkásság ezeu a téren is meg akarja tenni a maga kötelességéi De szólnom kell egynéhány szót a bányák értelmiségi szektoráról is. Nem akarok be-