Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-6

187 A nemzetgyűlés 6. ülése 1945. évi sem, hogy ez a forrás és belső forrongás csak hadd menjen szabadon. Nekünk megvannak r

a kötelezettségeink nevelési szempontból és még egy nagy kötelezettségünk van: a példaadás kötelezettsége. (Helyeslés a kisgazdapárt soraiban.) A magyar ifjúság hogyne tévedt volna el a múltban, amikor a nemzet fórumán szinte kivétel nélkül mindenki rossz példát mutatott neki, (Ügy van! Ügy van! — Taps a kisgazdapárt somiban.) hogyne korrumpálódott volna ez az ifjúság, amikor korrupt volt majdnem mindenki, aki a nemzet sorsát intézte, hogyne keresett volna könnyebb utakat az érvényesülésre,' amikor minden más utat elzártak előle. „ Természetes dolog, hogy ha az ifjúsági élet mozgalmaiban olyan jelenségek mutatkoznának, amelyek élesen szembenállanak nemcsak a magyar kormányzat, hanem az egész magyar demokrácia állásfoglalásával a jelenlegi kérdésekben, akkor meg fogjuk találni a megfelelő utakat és eszközöket arra, hogy minden ilyen törekvésnek útját álljuk. Különösen meg fogunk állítani minden olyan törekvést és szándékot, amely talán könnyebben felizgatható vagy félrevezethető ifjúsági rétegeken keresztül akarná becsempészni a magyar közéletbe a fasizmus jelszavait és szellemét. (Helyeslés és taps.) (Az elnöki széket 11 óra 52 perckor Nagy Ferenc foglalja el.) Az írók kérdéséről is megemlékezett Eévai József képviselőtársam. Ahogy a felszólalásokat olvasom, látom, hogy bizonyos vita fejlődött ki ebben a kérdésben. A magyar demokrácia egyik fájdalmas kérdése az írók kérdése és fáj nekünk, hqgy magyar tehetségek- hallgatnak. Képviselőtársam egy példát említett, egy nagy külföldi írót, akit nemzete most börtönbe vetett: Knut Hamsunt. Legyen szabad megemlítenem, hogy ez a példa nem mindenben alkaímiazható olyan magyar írókra, akikről sok vita folyik most a magyar közéletben. Knut Hamsun agitátor volt és propagator volt, (Ügy van! Ügy vian! a kisgazdapárt soraiban. — Révai József (kp): Sajnos, Koidlolányiis!),

107 a fasizmus agitátora és propagátora, mégpedig politikai agitátora és propagátora. El tudom képzelni azt, hogy tehetséges magyar írók között is akadhattak, akik itt-ott eltévesztették az utat és lehetnek írásaik, amelyekkel ma —» meg vagyok róla győződve — ők maguk sem azonosítják magukat, (ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt soraiban. — Révai József (kp): Mondják meg!) De, t. Nemzetgyűlés, ebben a kérdésben is van egy komoly kérni valóm, és ez az, hogy aki ítéletet formál vagy ítéletet mond, tegyen eleget annak a legelemibb kötelességnek, hogy megismerje azt, akiről ítéletet formál vagy ítéletet mond. (Mozgás a kommunistapárt oldalán. — Élénk helyeslés és taps d kisgazdapárt soraiban. -- Révai József (kp): Ismerem Kodolányit! — Orbán László (kp): A Nemzetőr vezércikkírója volt Kodolányi! Ismerjük jól! — Halljuk! Halljuk a kisgazdapárt soraiban.) Velem megtörtént például az, hogy súlyosán elítélő szavakat mondott valaki egyik általam nagyon szeretett és nagyon nagyra értékelt nagy írónkra és amikor firtattam, hogy mi az oka ennek az ítéletének; idézett nekem egy verset. A vers valóban gyalázatos és csapnivaló volt és csak úgy ordította magából a fasizmus ördögi szellemét. A baj csak ott volt, hogy a verset nem az az író írta, akiről az ítédecember hó 6-án, csütörtökön. 188 let elhangzott, (Révai József (kp): D«j ez erre az esetre nem illik, miniszterelnök úr! — Halljuk! Halljuk! a kisgazdapárt soraiban.) T. Nemzetgyűlés! Én magam is azt mondom, hogy ha valaki ma magától, önként úgy ítéli meg, hogy voltak eltévesztett útjai és vannak eltévesztett írásai, legyen benne elég emberi nagyság az írói nagyság mellett, (Révai József (kp): Ez az!) hoigyi nyngodltjan jelentse ki: eaekSkeí alz írásokkal többé nemért egyet és azoikat nem tártjai maffáénak. (Révai József (fep): Csak ezt akarjuk!) De ezen túl, t. Nemzetgyűlés, ne akarjunk vesszőfutást rendezni a nagy írókkal. (Élénk helyeslés a kisgazdapárt soraiban.) Engedjen meg mindenki, mert senkit sérteni nem akarok, néha-néha azt érzem, mintha itt-ott törpék lázadnának igazi nagyságok ellen. (Ügy vian! Ügy van! — Nagy taps a kisgazda- és a parasztpárton.) Nagyon szeretném, ha ebben a kérdésben is — ez nem kormányzati kérdés, de a nemzetnek egyik sorsdöntő kérdése, mert a demokráciának mérhetetlen szüksége van a szellemi erők teljességére — egyszer nyugodtan leülnénk az írókkal együtt és velük együtt tartanánk önkéntes ítélőszéket, azután íróink beállhatnának az életnek abba a tiszta, szép sodrába, amelyet ez a magyaç demokrácia képvisel. T. Nemzetgyűlés! Kovács Imre igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy minden Programm annyit ér, amennyit belőle megvalósítanak, és Rajk képviselőtársam hozzátette — illetve előbb mondotta el, csak gondolatilag függ össze a kettő — hogy gyors, határozott és erélyes cselekvésekre van szükség. (Ügy van! a kommunistapárt oldalán.) T. Nemzetgyűlés! A programmot mi nem azért adtuk elő, hogy ezzel szándékainkat kendőzzük el és meg vagyok győződve róla, hogy ha a nemzetgyűlés rendelkezésünkre bocsátja az erőket és a lehetőségeket, mi e mellett a pro-. gramm mellett hamarosan cselekedetekkel fogunk tanúságot tenni. A gyors cselekvésre nemcsak a nemzetgyűlés szólít fel, hanem erre a. helyzet is kényszerít. Erre kérem a nemzetgyűléstől a felhatalmazást is, amelyet holnap fogunk tárgyalni, s amelynek javaslatát^ ma szétosztják a képviselő urak között. De kérem ennek a felhatalmazásnak megadását azért is," mert a mai súlyos helyzetben a kormány nem tétovázhatik a legégetőbb nemzeti kérdések elintézése tekintetében. T. Nemzetgyűlés! A cselekvések eredménye érdekében fegyelmezettséget is kérek nemcsak a nemzetgyűléstől, de az egész nemzettől. Enélkül a fegyelmezettség nélkül a legjobb szándék és a legerélyesebb cselekvés is téves utakra mehet. Csak akkor tudunk megbirkózni problémáinkkal, ha ez a nemzet, amely annyit szenvedett és annyit tűrt, még egy ideig vállalja önként a szenvedést s még egy ideig türelmet tanúsít éppen a megoldások és a jobb iövő érdekében. Bármilyen súlyos és.embertelen feladatok nehezednek a kormányra, t. Nemzetgyűlés, én töretlenül bízom abban, hogy át fogjuk verekedni magunkat ezeken a feladatokon a nemzet jobb jövője felé. (Élénk taps a kisgazda- és a parasztpárt oldalán.) A nemzetgyűlés kinyilvánított bizalma után kérem a nemzetgyűlés segítségét is a kormány^ munkájához. (Éljenzés és lelkes taps a Ház minden oldalán. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Ass ülést rövid időre felfüggesztem. (A szün$t 11 óra $8 perckor kezdődött.)