Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-4

115 A nemzetgyűlés 1. ülése 1915. évi december hó 4-én, kedden. 116 munkatársának, dolgozó társának és ha annak tekinti, akkor — hisz ma az egyes társadalmi osztályok között, merem állítani, mestersége sen szított irigységek vannak — ez az irigy­ség el fog tűnni. (Ügy van! Ügy van! a kis­gazdapárt oldalán.) A biztosítási határt egy­előre legalább 10 holdra kell kiterjeszteni. Mélyen t- Ház! Nagyon jól tudjuk, hogy az elmúlt időkben az öregségi biztosítás ala­mizsnát, koldusfilléreket jelentett, és nem volt komoly, hiszen az elmúlt parlamentben olyan mostoha rendeletek és törvények születtek meg éppen a_ legelesettebb munkásság részére, hogy nem lehetett becsületesebb és magasabb munkabéreket ezeknek az embereknek biztosí­tani. Olyan családi többletet, olyan családi se­gélyezéseket kell tehát a gyermekek után meg­állapítani, hogy a gyermeknevelés ne okoz hasson több gondot. A gyermekek iskoláztatá­sát tandíjmentessé kell a szegény emberek számára tenni, hogy a legszegényebb szülők­nek is módjában álljon gyermekeiket tanít­tatni, hogy a származás többet ne lehessen szé­gyen és ne lehessen akadálya az igazi tehetség­nek. (Helyeslés.) Mélyen t. Ház! Az adózás kérdéséről kívá­nok egy pár szót mondani. (Közbeszólás a kis­gazdapárt soraiból: Ami.niiics!) A miniszter­elnök úr azt mondta, hogy a jövőben erősebb adóztatást kell bevezetnünk az államháztarfás fenntartására. Azt is mondotta a miniszter­elnök úr, hogy a legerősebb vállakra kivánják a legnagyobb terheket rakni. Teljesen igazat adunk a miniszítereinök űr elgondolásának, csak szeretnők konkretizálni, , hogy mit ért ez alatt a miniszterelnök úr. (Ügy van! a kis­gazdapárt oldalán.) Ha megint az ingatlan vagyont, az el nem rejthető ingatlan vagyont értik, akkor itt nagy csalódás fogja az állam­háztartást érni, mert azt hiszem nem vitás ma, hogy nem az ingatlan, hanem az eldugható, elmenekülhető ingó tőke az, amely jobban megadóztatható, (Ügy van! a kisgazdapárt ol­dalán.) amely naponta nagy összegeket tud ma spekulative keresni. (Bencsik Gyula (kg): A bárokba kell menni és ott lerovatni az adót!) Az adóztatás igenis legyen igazságos, az erősebb viselje a több terhet. Mindenki tisztá­ban van vele, hogy valamit* tenni kell. Ez a helyzet nemcsak nem tartható fenn, de tovább romlik, ha itt komoly intézkedések nem tör­ténnek. Eztt a romlást mindenáron meg kell állítani, akár vagyondézsma árán, akár az adók emelésével, de ismétlem mindenáron meg kell állítani. Én is azt mondom, hogy a leg­erősebb vállak viseljék a legtöbb terhet es az ingó tőke kellő mértékben vegye ki részét az adózásból. (Élénk taps a kisgazda-, a kommu­nista- és a parasztpárt oldalán.) T. Ház! A miniszterelnök úr nagyszabású expozéjából helyeslem azt is — amit bizonvára szándékosan nem említett, aminek felvétele mindenképpen az erősödő egységet veszélyez­tetné s az újjáépítésre fordítandó erőket for­gácsolná és az elsőrendűen fontos dolgokról a . figyelmet elterelné — mondom, helyeslem, hogy nem vetette fel az államforma kérdését, mi­előtt" még egy olyan kialakult belső helyzet lenne, amely biztosítaná azt, hogy ebben a kérdésben az ország olyan egyforma álláspon­tot fog tudni elfogalni, amely lehetővé teszi a további szükséges bölcs együttműködést. (Köz­beszólás a szociáldemokratapárt soraiból: Azért kell a köztársaság! — Éljenzés a kommunísta­és a szociáldemokratapárt oldalán. — Gaa! Olivér (kg); Népszavazás útján!) Biztosra veszem, hogy ha a miniszterelnök űr röviden szólt is a milliókat fájdalmasan érintő kérdésekről, ezek a szavai azt jelentik, hogy rövidesen felszámolják a visszaéléseket, amelyek országszerte tapasztalhatók, különö­sen a rendőrség oldaláról. (Ügy van! Ügy van! Taps a kisgazdapárt oldalán.) Mélyen t. Ház! Nem akarom az időt avval elvonni, hogy részletesen térjek ki még na­gyon sok olyan dologra, amire ki lehetne térni és amit az újjáéledő ország felépítéséhez szükségesnek tartunk. Egy újjáéledő nem­zet demokratikus szellemben kívánja ezt az országot felépíteni, hogy ez az ország igazán a dolgozók országa legyen, amelyben nincs többet uralkodó és olyan réteg, amelyen uralkodni lehessen. Ha sok mindent elvesztet­tünk a háború folyamán, azt az egyet meg­nyertük, hogy szabadok lettünk, szabad embe­rekként szabadon élhetünk és gondolkozha­tunk. Ebben a kérdésben nem lehetnek pártok és pártszempontok. Ha ebben a jogunkban bármelyik párt részéről a kormányban lévő miniszter más szempontokat próbálna érvé­nyesíteni, nem lehet párt, amely védelmébe akarná venni. Bizalmat szavazunk a miniszterelnök úr­nak, bizalmat előlegezünk minden miniszter úrnak, hogy roppant nehéz feladatukat meg tudják valósítani. Ebben a pillanatban minden magyar embernek van egy ho kívánsága, hogy ebből a nehéz helyzetünkből az új kormány megtalálja a kivezető utat és a nemzet hajóját biztos révbe juttathassa. Tisztában vagyunk vele hogy az elkövetkezendő idők nagy áldo­zatokat és nagy lemondást kivannak még tő­lünk, hogy nélkülözés jön és nincs embert ha­talom, amely enélkül az újjáépítés nagy mun­káját elvégezhetné. A nemzet örök hálája fogja kísérni ezt a kormányt, ha a kitűzött célok megvalósítását el tudja érni és ezt a sokat szenvedett nemzetet elalélt ságából talpra tudja állítani. Mivel hiszem, hogy a kormánv tagjai, akik az elmúlt időkben már bizonyságot tet­tek demokratikus érzelmeikről, ilyen irányban fogják ezt az országot vezetni és hiszem, hogy a mi támogatásunkkal a célt el is fognák érni, a kormány iránt teljes bizalom­mal vagyok. (Élénk taps a kisgazdapárt és a parasztpárt oldalán. — A szónokot üd­vözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 Szántó-Vezekényi István jegyző: Révai József nemzetgyűlési képviselő! Révai József (kp) : T. Nemzetgyűlés! Pártunk vezérszónoka, Rajk László képviselőtársam el; mondotta, hogy a kommunista parlamenti frakció a kormányt programmja végrehajtá­sában teljes erővel támogatja és elmondotta azt is, hogy pártunk vallja és állja a nemzeti összefogás, a koalíció politikáját. Ez a hitval­lás nem zárja ki, ellenkezőleg, feltételezi, sőt egyenesen megköveteli, hogy javaslatokat te­gyünk, hogy nyíltan beszéljünk súlyos helyze­tünkről, arról, hogy mi a teendő és arról is, hogy amit sürgősen meg kell tennünk, azt sür­gősen megtegyük. Én azt hiszem, ez a koalí­ció van olyan erős, hogy nem kell körülötte lábujjhegyen lépkedni és suttogva .beszélni. (Ügy van! Ügy van! a kommunistapárt olda­lán.) őszintén kell beszélni a dolgokról még akikor is, ha ez kissé érdesen hat. Ebben a te'

Next

/
Oldalképek
Tartalom