Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-30

1023 Á nemzetgyűlés 30. ülése ÍH6. é dásra ajánlani, szükségesnek tartom, bogy néhány tényt leszögezzek. A magyarság szabadságküzdelmei a német gyarmatosító törekvésekkel szemben évszázadok óta tartottak ebben az országban. Ezekben a küzdelmekben a Carafíaktól, a Haynauktól és végül a Gestapo-, SS»legényéktől a magyar szabadságért »ikra szálló jó magyaroknak el kellett szenvediiiök mindazt, amit . az emberi gonoszság kiagyalhat kínzásokban. Nem új dolog a magyar történelemben a börtön, az akasztófa, Kufstein és még sok-sok olyan város neve emlékezetes a magyarság előtt, ahol jó magyarok szenvedtek évekig vagy évtizedekig, vagy haltak meg a magya r szabadságért Ennek az évszázadokig tartó szabadságharcnak voltak olyan kimagasló vezérei, mint Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos, de voltak ennek az évszázados szabadságküzdelemnek száz- és százezerszámra olyan névtelen magyar hősei, akik vérük hullásával pecsételték meg a magyarság szabadságvágyát. A német elnyomók sohasem voltak kíméletesek a szabadságért felkelő magyarsággal szemben, de minden eddigi embertelenségüket, kegyetlenségüket is ; túlszárnyaló módon igyekeztek letörni a második világháborúban fellángoló magyar függetlenségi szabadságtörekvéseket. Igaz az is, hogy a magyarságnak a német elnyomással szembeni ellenállása közben mindig voltak árulók és becsületes jó magyarok, labancok és kurucok. Hogy kik voltak a labancok és hogyan szolgálták a magyarság érdekeit, azt Magyarország és Budapest mai képe szemléltető módon mutatja. Ebből és a magyarság évszázados küzdelmeiből is megállapíthatjuk azt a történelmi tényt, hogy a dolgozó magyar nép és az ország egyetemes érdekeiért síkraszálló jobb magyarok, a becsületes, jóérzésű magyarok voltak a kurucok. De meg kell itt állapítanunk azt is, hogy nemcsak ezekre a kurucokra, nemcsak Rákóczi Ferencre, Bercsényi Miklósra, Esze Tamásra, Nagybotu Lőrmcre, Kossuth Lajosra, Petőfi Sándorra, Táncsics Mihályra, báró Wesselényi Miklósra és a magyar történelem sok-sok nagy alakjára sütötték rá a hazaárulás vádját a labancok, hanem ennek a nemzetgyűlésnek is nem 'egy tagjára sütötték rá és mondotta ki a vétót az a labanchad, amely 1919 augusztusa után elözönlötte a magyar uralkodó pozíciókat. Igen, a hazaárulás vádját a Horthy különítményeivel Budapestre bevonult és itt az úgynevezett alkotmányosságot visszaállító urak több, mint két évtizeden keresztül, majd azt követően Szálasi és társai voltak labancok. A magyar nép történelmében vérrel, börtönnel, bitófával írták be évszázadokon keresztül mindig labancaink becsületes jó magyarokra a hazaárulás vádját. De talán dicső labancaink közül minden eddigieknél szemtelenebb és brutálisabb f volt az 1919. augusztusában nemzeti keresztény jelszóval Budapestre bevonult labanc t ellenforradalom. K magyarság jobb jövőjéért becsületesen kiálló magyarok vagy a Duna vizébe, vagy különféle börtönökbe, internálótáborokba kerültek. A »dicsőséges ellenforradalom« győzelme megpecsételte azok sorsát, akik a magyar népért, a magyar demokráciáért síkra mertek szállni. Ezek vagy elmenekültek, vagy elhallgattak, bujdostak, föld alá kényszerültek, de mindenképpen üldözött vaddá vált itt minden magyar ember, aki a magyarság jobb sorsáért, a vi május kő Ù-én, csütöríököfí. ÍQ%1 magyar nép érdekeiért sikra mert szállni. Pártkülönbség nélkül ez történt mindenkivel, vagy talán inkább társadalmi osztálykülönbség nélkül. Meg kell állapítanunk itt is, hogy 1919 után nem kérdezték, milyen osztályba tartozik valaki; egyformán árulóvá, üldözött vaddá, a Horthy-külöuítmények kiszolgáltatottjává kellett válnia mindenkinek, aki aggódott, tenni akart a magyarság jobb jövőjéért. , Fokozódott ez az üldözés természetesen a germán mi tószt lengető fasizmus uralomra jutásával. De fokozódott a magyar nép gazdasági kiszolgáltatottsága, megnyomorítása is. Természetesen fokozódott ezzel szemben az ellenállás is. Azt hiszem, ma már a nemzetgyűlésnek egyetlenegy tagja sem vonja kétségbe azt, hogy a második világháború a német fasizmus világhódító törekvései miatt indult el. Ezeket a célokat szolgai módon kiszolgáló Horthy és társai fokozták benn az országban a magyarság függetlenségéért harcoló hősökkel szemben is a terrort az azelőtt sem humánus eszközök alkalmazásával. Igen, 1919-től siralomvölggyé vált ez az ország minden haladó szellemű, demokratikus érzésű magyar számára. Es bár igaz az, — s ezt a tényt ennek a nemzetgyűlésnek is le kell szögeznie — hogy a fasizmus Magyarországon nem 1944 október 15-én, hanem 1919 augusztusában indult el útjára, ezt az utat agyongyötört, megkínzott parasztok, munkások, becsületes jó magyarok vére jelezte szerte az országban. Siófokon, Budapesten és Orgoványon keresztül mindenhol. De jelezte ezt az utat a magyar parasztság ós magyar munkásság kíméletlen kiszolgáltatása a feudális nagybirtok és a vele szövetkezett nagytőkés kizsákmányoló osztálynak is. A gondolatokat börtönnel, bitóval, a szót csendőrszuronnyal, rendőrgumibottal fojtották bele minden becsületes, jó érzésű magyar emberbe. A parasztság, a munkásság vezetői vagy egészen, de féllábbal mindig a börtönben voltak. Megfélemlítették Rákóczi talpasainak, Kossuth vörössipkásainak utódait. Voilt idő a magyar történelem folyamán, amikor Európa már elbukott a szabadságharcaiban s elbukott népeinek szeme Magyarországon függött. Akkor a magyar nép rá is. szolgált erre, de a Horthy labanc ellenforradalom önkényuralma szolgává süllyesztette ezt a népet, eltörte a gerincét, annyira, hogy nem volt ereje egyakarattal talpraállni és a szövetséges hatalmak felhívására kiűzni az országból a fasizmust. Az is történelmi tény azonban, hogy ha nem tudtunk országos tömegmegmozdulást szervezni f az előbb vázolt történelmi okokból egyénenként, kisebb csoportokban, úgy a háború előtt, mint a háború alatt, sokezerre tehető azoknak száma, akik nemcsak Magyarországon, hanem Spanyolországban, Franciaországban, Ukrajna hómezoin és az egész világon mindenütt, ahol a német világhódító, rabszolgaságba süllyeszteni akaró harccal szembe kellett szállni, ott voltak a magyar hősök is. Mindenhol, ahol a szabadságszerető népek fiai harcoltak s életüket, vérüket kockáztatták, áldozták, ott voltak a magyarok is. Most, amikor a német világhódító törekvésekkel szembeszegülő és azok ellen küzdő magyar hősök kitüntetéséről akar gondoskodni a magyar nép, a magyar nemzet, a magyar nemzetgyűlés ennek a törvényjavaslatnak az