Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-29
9Ó9 Ä nemzetgyűlés 29. ülése Í9áÖ. ükai intrikáktól megsebezhetetlen tiszta értelemnek és logikának finom pengéiével vágta ronggyá a kákán csomót kereső ellenzékneK talmi érveit.« (Orbán László (kp): u kisgazdapárt felé: Na, most tapsoljanak! Így tá* madta Bárdossyt és a háborús politikát! — Nagy zaj.) Ülnök: Csendet kérek, képviselő urak. Kovács István (kp) {tovább olvassa): »Jó volt érezni, hogy minden szavából nemzetének féltő szeretet© beszél « hogy maga a szónok izzig*vérig magyar egyéniségével fajtájának kitermelt remeke!« Bárdossy nem a magyar nép, hanem Vidovios fajtájának kitermelt remeke volt, aki azóta, már elnyerte méltó büntetését, Horthyról, Antalról és a többi háborús bűnösről tucatszámra jelentek meg lapjában, az Uj Máramarosban cikkek, amelyek egekig magasztalták és dicsőítették őket. Az iűö ró« vidsége nem engedi meg. hogy felolvassam itt a Házban. (Babody János (kg): Kérdezze meg, 1944 március 26-án hol volt? — Zaj a kommun l WtavártiOtu fc—, Eau hona a kommunistapárton: Sok embert elfogtak a németek!) Elnök: Csendet kérek! Kovács István (kp): 1942-ben a. németek egyre több élelmet kértek és követelésükre a magyar kormány egyre több élelmet adott. Akkor a Magyar Kommunista Párt és az öszszes ellenzéki emberek kiadták a jelszót, nogy •egyetlenegy szem gabonát sem adnak a németeknek. Nézzük meg, Vidovics úr hogyan támadta hátba ezt a jelszót és ezt a harcot. 1942 június 28-án ugyanebben a lapban a következőket írja Vidovics úr (olvassa); »A mai ke« nyernek legjavát azoknak kell adnunk, akik értünk és helyettünk is vérüket és életüket áldozzák kint a totális világháború harcterein...« (Orbán László (kp) (a kisaazdavárt felé): Miért nem tapsolnak? Most tapsoljanak! Azonosítják-e magukat vele vagy sem? —, N\agy zaj a kisgazdapárton. — Orbán László (kp): Fasisztákat ne védjenek itten! — Zaj a Ház minden oldalán.) Elnök (hosszasan csenaet): Csendet kérek képviselő urak! Kovács István (kp): (tovább olvassa): »A magyar föld minden gyümölcse, értéke, java...« (Nagy zaj a kisgazdapárton.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kovács István (kp) (tovább olvassa): »...elsősorban az övék s megvetés, börtön, vagy akasztófa legyen a sorsa annak, aki egyetlen búzaszemet, egyetlen darabka kenyeret bűnös szándékkal von el tőlük!« (Orbán László (kp): Hallatlan! Árulás! — Mozgás és derültség a kisgazdapárton. — Orbán László (kp): Mit nef* vetnek? Kin nevetnek?) Hemzsegett a lap a németekkel való együttműködést, a tengelyt dicsőítő szovjetellenes és háborús uszító cikkektől. Vidovics úr ezt írja például 1942 július 2-án: (Zaj a kisgazdapárton.) i Elnök: Csendet kérek! Ne zavarják a szónokot! Kovács István (kp) (olvassa): »A modern vörös népvándorlásnak dzsingiszkáni hadai soha nem fognak átlépni a Kárpátok gerincén, hogy rombadöntsék mindazt, amit a keresztény kultúra, a magyarság értelmi és erkölcsi ereje ezer esztendőn keresztül épített a Duna-Tisza mentén.« - li NM*H*j*P Ezt írja a lap Bárdossy római útjáról 1941 június 6-án (olvassa): »...a találkozások érdeévi május hó 8-án, smerdán. ÍOÜÖ késségét még csak fokozza az a körülmény, hogy közvetlenül az Európát irányító két* nagyhatalom vezérének, Hitlernek ég Mussolininak brenneri találkozója után következett be. A két nagyhatalom heroikus küzdelme most könyvelte el egyik legragyogóbb győzelmét. A gigászi harc új, talán az eddiginél is nagyobb jelentőségű fejezethez érkezett. Magyarország eddig is fenntartás nélkül ott állt ebben a küzdelemben a tengelyhatalmak oldalán, s nemcsak hűséggel, hanem reális értékekkel támogatta az Európáért folytatott harcot.« Egy másik cikkben 1942 január 12-én írja — ezek a cikkek itt vannak az Uj Máramarosban (Felkiáltások a kisgazdapártról: Miért nem onnan olvassa? — Orbán László (kp): Egész kötetet olvasson?) — a német-magyar együttműködésrőjl (olvassa): »..„olyan külpolitika útját járjuk, mely elvezet ahhoz az új európai rendhez, amelynek megalapításáért Németország szövetségeseivel együtt most vívja legnagyobb harcát: a bolsevizmus elleni ke^ resztes^had járatot. A német csapatok oldalán ott küzdenek a magyar csapatok is és ez tisz^ tára az idealizmus harca, hiszen .nekünk nincsenek területi igényeink Oroszországgal szemben, mi abból a meggyőződésből kifolyólag vonulunk fel a bolsevizmus ellem hogy ez a rendszer az európai kereszténység, a nyugati kultúra halálos ellensége és győzelme nemcsak ennek a két nagy értéknek a megsemmisülését, de hazánk pusztulását is jelentené.« Amikor Hitlerek a megszállt országok népeinek százezreit a legbarbárabb módszerekkel gyötörték és gyilkolták le, akkor Vidovics úr az Üj Máramarosban nem restelte megtámadni, nem Sztálint, hanem Rooseveltet a következőkben. 1941 szeptember 12-én írja a következőket: »Rooseveltet nem riasztotta el a háború legeimbertelenebb formája, az elevenen agyonkínzott és elégetett, hazájukért és nemzetükért küzdő hős német és magyar katonák, a kitépett nyelvű polgárok és a halomszámra legyilkolt és elhurcolt ukrán lakosság. Roosevelt Sztálin mellé állott« (Egy hana a kisgazdavárt odaláról: Ezt maga sem hiszi el!) Itt van az újságban. Megmutatom magának és akkor nem tudja maga sem letagadni. (Zaj. — Orbán László (kp): Szegyei je magát 1 Ezt védi? Azonosítja magát veié? — Az etnök csen. aet.) De nemcsak a politikában, hanem gazdasági téren t és a becsület terén is sötét foltok vannak Vidovics múltjában. {Zaj. — Kertész Miklós (szd): Visszatért az úri cinizmus hangja! Ismerjük ezt már a régi parlamentből!) Sarlós Olga, Vidovics tisztviselőnője, akinek feltűnt Vidovics kétkulacsos viselkedése, mondja a következőket: »Megkérdeztem Vidovicstól, hogyan lehet az, hogy mint a kisgazdapárt tagja a MÉP-ben tevékenykedik? Válasza a következő volt: Nem az a fontos, hogy az ember milyen politikai pártban van. hanem mit lehet keresni az üzleten. Helyesebben: az ember mindig arra hajlik, amerre szükséges.« A jellemtelenségnek ezt az elvét Vidovics hűen megtartotta és magáévá tette, mert Máramar oson o volt a főfasiszta uszító, de közben gondoskodott arról hogy Budapesten fenntartsa a kapcsolatait a kisgazdapárt becsületes, őszinte demokrata vezetőivel és a felszabai dúlás után elmenjen főispáni pozícióba,
