Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-4

8 7 A nemzetgyűlés 4. ülése 1945 pai népnél rosszabbul állunk, nemcsak azért, mert nagyon elpusztultunk, nemcsak azért, mert a háború szörnyűségeit nem kerülhettük ki, hanem azért is, mert évtizedes bűnök és hibák következményei most a háborús pusztulással egyszeri^ jelentkeztek. Kezdem az iparral. Nincs még egy ország a háborútól sújtott kelet- és középeurópai országok közt, amelynek ipara annyira egyetlen városba, a fővárosba zsúfolódott volna, mint a trianoni Magyarországé a mi Budapestünkre. Hogy ennek a Budapestre zsúfolódott iparnak nincs elegendő hazai nyersanyaga, az az egyik baj. Hogy még a meglévő nyersanyag- és fűtőanyagforrások is messze vannak tőle, az a másik baj. És hogy még ennek a Budapestre zsúfolódott iparnak is elrabolták a németek a nyersanyag- és készárukészleteit, de még a gépeit is, az a harmadik baj. Hogy a maradék az ostrom alatt elpusztult és a mai közlekedési viszonyok mellett az újjáépítés is lassan mehet, az magától értetődő. Amit eddig nagynehezen^ újjáépítettünk is, annak egyik része a jóvátétel számára, másik részé — és ez már a kormányunk gondja — a feketekereskedelem számára, s ezen keresztül a vagyonőrző raktárak számára termel. Ezt nem lehet tűrni. Követeljük, hogy amiként a paraszt leadja terméséből a dézsmát, úgy adja le a romló pénzből, olcsó hitelen dolgoztató ipar is. (Helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) És követeljük, hogy ha a paraszt terményben fizeti az adót, áruban fizesse á kereskedő és az iparos is. (Helyeslés és taps.) Ez sem nehezebb, mint háromezer faluból öszszegyüjteni úgyszólván csövenként a tengerit és egyéb apró gabonaneműeket. (Ügy van! Ügy van! — Taps a parasztpárt és a kisgazdapárt soraiban.) Ezentúl a mai helyzetben úgyszólván egyedüli reménységünk a magyar ipari munkaerő, hozzáértés és szaktudás. Eeméljük, hogy a rommá lett Európában a magyar munkára és a magyar munkásra is szükség lesz és megtalálják majd a módját annak, hogy foglalkoztatni tudják. Bizonyos azonban, hogy addig még sok ínség és nyomorúság vár reánk és addig is védeni, óvni kell ezt a nagyon becses értéket, ezt a munk'aer'őt. _ Arra kérjük hát a kormányt már most, az újjáépítésnél, ia hitel, az üzemanyag és a nyersanyag elosztásán ál gondoljon arra, hogy a vidéken lévő életképes ipar is a fejlődés útjára léphessen és a vidéki fölös munkaerőt is foglalkoztassa, hogy ennek révén ne folytatódjék tovább a Budapestre való áramlás. Különösen a mezőgazdasági ipar gyors újjáépítésié az elsőrendű érdlek. (Taps a kisgazdapárt és a parasztpárt oldalán.) A hitel, a nyersanyag és az üzemanyag elosztása ne ötletszerűen, ne is protekció vagy pártösszeköttetés révén történjék, hanem jól átgondolt, előrelátó nemzetgazdasági szempontok szerint. (Úgy van! Ügy van! — Taps a kisgazdapárt és a parasztpárt soraiban.) A mi igazi nagy kérdésünk azonban a földkérdés, -a mezei termelés kérdése. Az, hogy Magyarország agrárország, elcsépelt szólam és ha csak a lakosság számszerű megoszlását nézzük, lassanként már nem is lesz igaz. Hogy azonban álmagyar élet. és a magyar politika sarokkérdése a földkérdés, a parasztság ügye, az még Dia sem Hebet vitás. Nemcsak 'azért, évi december hó 4-én, kedden. 88 mert íme ma, mint minden háború után, láthatjuk, milyen nagy kincs a békében olyan olcsó és pénzért olyan könnyen megszerezhető kenyér, hanem azért is,, mert az elmúlt évtizedekben a magyar élet, a magyar politika és a magyar gazdaság igazi feszítőerői a földreform és a hárommillió koldus körül sűrűsödtek. Politikai jogtalanság, munkanélküliség és kenyértelenség volt a sorsa a szegény parasztságnak és itt évtizedeken át minden politika a körül forgott, hogy ezlt a hatalmas feszítőerőt hogyan lőhetne úgy levezetni, hogy á magyar uralkodó osztályokra veszedelem ne származzék belőle, hogyan lehetne úgy levezetni, hogy akik eddig birtokon belül voltak, továbbra is birtokon belül maradjanak. Ezért fasizáüódott az egyébként konzervatív, sőt reakciós magyar úri és polgári társadalom és ezért fogott bennünket egészen a nemeit politika szekere elé. - Az el's'ő pillanatban talán úgy látszik, hogy ez a kérdés nincs többé, hogy ez a kérdés elintéződött >a "földosztással. Ami a tulajdonjogot, a föld «birtoklásait illeti, igen, de ami a magyar parasztság igazi felemelkedését, életnívójának megjavulását illeti, nem. Itt is ugyanaz a siralmas helyzet van, mint az iparban. Nagy- és középüzemeink készileltei, igaereje és egyéb felszerelései nagyrészbeh elpusztultak. Ami megmaradt, az a kisgazdaságokban vagy nem használható, vagy nem gazdaságosan használható. Az évtizedek óta esedékes földreform elmulasztásáért most fizet az egész ország, nemcsak a parasztság, hanem az egész magyar nép. Azokban az országokiban itt körülöttünk, ahol a földosztást már a múltban elvégezték, a mezőgazdasági termelés egészen rövid idő alatt helyreáll majd, merít az ottani kisparasztság már régen birtokon belül van és főfeladata csupán meglévő birtokának helyrehozása. A meglévő alapokból kiindulva, hamarosan megkoplalja, megnélkülözi és összetakarékoskodja, — akár saját hasán — ami kis gazdasága tijjáépítéséhez kell, a jószágot, a szerszámot, a vetőmag-, a takarmány- és a kenyér tartalékot. Nálunk is csak a régi kis

1birtokosok, az 5—10—-20 holdasok végezték el teljesen és igazán az idei munkát. Azok, akik már birtokon belül lévén, akár a borjújukkal, akár a tehenükkel, akár a sógorukkal, akár a testvéreikkel összefogva, azonnal tudták, hogy mi a teendő és volt is mivel hozzákezdeni. Mit csinálunk azonban mil A földet felosztottuk nagy kínnal, gonddal, úgy, ahogyan, meg is munkáljuk és bevetjük — remélem, már a jövő tavasszal —az egész szántóterületet, de mikor és hogyan lesz abból jobb és szebb termelés és annak nyomán magasabb, elevenebb. szép. művelt, egészséges magyar paraszti élet? Ennél kevesebbel pedig nem elégé ellhetünk meg, egész életünknek, minden küszködésünknek ez az egyetlen értelme. Jó úton vagyunk-e ehhezf Azt majd meglátjuk. Minden attól függ, mit csinálunk a következő években, látjuk-e teljes mértékben, mi van és mit kell tennünk a közeli és távoli jövőben, hogy helyes sorrendben tegyük azt, amit nanról-napra tenni kell. Az első lépést mesrtettük, a földet felosztottuk^ de milyen földosztás volt ezt Olyan volt-é. mint amilyet a földreform régi harcosai, akár polgáriak, akár szocialisták, elképzelték! Nem/ Ez olyan földosztás volt., amilyet egy vesztett háború után kiürült, elpusztult romországbap végre-