Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-28

939 A nemzetgyűlés 28. ülése 1940, jes valóságát adjuk meg a mi idegenajkú ma* gyár állampolgárainknak, ugyanezt adják meg a magyarságnak, és azt kérjük, hogy valaha egy területkiigazítást hajtsanak végre, —mit tudom én, a Ferenc-csatornánál vagy hol — ezt majd bízzuk (

ai jövőre, a közvetlen jugosziáv. magyar megértésre és belátásra. (Helyeslés a pártonkívüli képviselők csoportjában. — Némethy Jenő (pk): Ugy van! Félmillió magyar!) Éppen azért azt mondjuk, hogy ha a békekonferencia elé nem terjeszt a magyar kormány ilyen igényt vagy kívánságot* ezt el tudjuk nézni, mert ez megegyezik a mi elgondolásunkkal is, de más a helyzet Románia felé és Csehszlovákia felé, ahol nagyszámú magyar fajtestvérünk él. A régi román rendszer slatt, 20—22 éven át annyit kellett szenvednie ott élő magyar testvéreinknek, míg Csehszlovákiában ugyanaz idő alatt demokratikus kormányzat volt, és el kell ismernünk, hogy magyar fájté« "véreink nem éltek rosszul. De most jön Benes atya és összes segédlete, és nemcsak titokban csinálják, nyíltan hirdetik, hogy ők nemzeti államot akarnak, tehát abból mind a németséget, mind a magyarságot kiteszik. Sajnálom, hogy ehhez a cseh politikához segítőkezet adott a magyar kormány, amikor rálépett arra a lejtőre, hogy velük lakosságkicserélésről, csehszlovák-magyar egyezményről tárgyalt és azt meg is kötötte, de úgy látszik, nem volt annyi erkölcsi bátorság a magyar kormányban, hogy idehozta volna az egyezményt a parlament elé, mielőtt még megkezdődtek volna a béketárgyalások. (Ugy van! Ugy van! — Zaj a pártonkívüli képviselőik soraiban.) Uraim, soviniszta az, aki a nemzeti • szenvedélyeket úgy akarja felkorbácsolni, hogy a túlzó és jogtalan nemzeti álláspont képviseletére vállalkozik,, olyanra, amely nem járható a világpolitikában. De mélyen t- uraim, Jugoszláviának, a demokratikus Tito-koruiánynak és Olaszország demokratikus kormányzatának, amely elkergette a fasizmust és likvidálja ott a régi rendszert és annak embereit, nemcsak joga, hanem az ő saját nemzetük, mostani demokratikus állampolgáraik felfogása szerinti kötelessége is, hogy a végletekig képviselje a nemzeti álláspontot. És senki sem vádolja Őket érte. Mi sem vádoljuk meg, sőt Nagy Ferenc miniszterelnök úr ahelyett, hogy a magyar álláspont védelmére kelt volna pécsi beszédében, odaállott a jugoszláv álláspont védelmére. (Ugy van! Ugy van. Mozgás a pártonkívülieknél.) Én azt hiszem, a jugoszlávoknak nincs erre szükségük, Tito marsall megvédi a maga álláspontját, az olaszok a magukét, de a négyhatalmi értekezleten három nagyihatalom — a két angolszász hatalom és Franciaország — megállapítva azt, hogy heltvenöt százaléka olasz, magát Triesztet, ezt a kikötővárost — Olaszországnak ítélte, viszont & Trieszttől keletre eső környékrészt, amelyről viszont megállauította az etnográfiai, néprajzi elv alapulvételével, hogy ott pedig a jugoszláv lakosság a többség, Jugoszláviának ítélte. Most bizonyos huza-vona folyik, de ez nem érdekel miniket, érdekli a jugoszlávokat és az olaszokat. Minket magyarokat az érdekel, hogy területrendező alapelvnek az etnográfiai elvet, az etnográfiai határokat állapították meg. $)rózdy Győző (pk): Ugy van! Ez a tisztességes! — Vásáry József (pk) közbeszól. -~ Zaj a pártonkívüliek soraiban. — Erőss János (kg): Ezt nehéz mo'ndani ! Hónapokkal ezelőtt kellett volna évi május hó 7-én, kedden. 940 ezt mondani.) Ez nemcsak nekünk, de most * magyar nemzet többségéneik óhaja és kívánsága. (Erőss János (kg): Ki kivan támadni?) Nem támadunk senkit. (Vásáry József (pk): Fenntartom, amit mondtam, lelkiismeretemre és nemzetem érdekeire való tekintettel! — Zaj.) Csak tessék nyugodtan megíhállgatni. Most menjünk tovább. Ott van Dél-Tirol kérdése, ahol az új, kis demokratikus Ausztria szociáldemokrata és kommunista minisztereinek, Rennernek és Seitznek, énnek a két idős, kipróbált marxista politikusnak nem kiáltják oda ellenfeleik a politikai múltjukra, hogy rég volt, talán igaz sem volt, hanem megbecsüléssel tolják maguk előtt azt a két ősz államférfiut és ezek marxista elveik ellenére ?em tagadják meg az osztrák hazafiságot, hanem a végsőkig verekednek érveükkel •— nem kézigránátokkal — Dél-Tirol kérdésében. (Szeder. Ferenc (szd): Ki tagadja megl — Szamai Lajos (szd): Itt sem tagadja meg senkisem! — Révész Mihály (szd): Magyar marxisták kik tagadják meg! — Szeder Ferenc (szd) — r <"?ónok felé: Itt egy kicsit! »eltoltad« a dolgot!) En a magyar kományról beszélek. (Szeder Ferenc (szd): Rendben van, a magyarázatot elfogadom. — Drózdy Győző (pk) : Köszönjük a megnyugtatást, mert azért azon az oldalon akadnak, akik megtagadták! A múlt vasárnapi szónoklatokat kell megnézni!) Példaadásul hozom fel, hogy ott még a marxista kormány is képviseli az osztrák érdekeiket, annál inkább nyugodtan képviselhetné a négy pártban egyesült magyar kormány a magyar érdekeket. (Közbeszólások a szociáldemokratapárt oldalán: A magyar kormány sem tagadja meg a magyar érdekeket!) Én nem mondottam, hogy megtagadja. Menjünk tovább. Ott van a demokratikus Lengyelország és — ezt idézőjelben mondom — a magát egyedül demokratának mondó Csehszlovákia, mert ezt nagyon komolyan ta* Ián még ők sem veszik már, és Lengyelország és Csehszlovákia harcolnak a magúk határvitáikban és azt méltóztatik gondolni, a demo kratikus Romániának, a Groza-kormanymak volt már olyan kijelentése, hogy lemondott volna akár csak egyetlen falujáról vagy várorosáról is annak az Erdélynek, amely most közigazgatásilag hozzájuk tartozik, holott a három győztes nagyihatalom és Románia között kötött fegyverszüneti szerződés nem azt mondja, hogy Romániáé lesz az egész Erdély, csak azt mondja, hogy Romániának fogják adni Erdély nagy részét, nagyobbik részét! (Peyer Károly (szd) : Ugy van ! — Taps a pár* tonkívüliek és a kisgazdapárt oldalán.) Hogy melyik a nagyobbik és melyik a kisebbik rész, az most fog eldőlni, de a Groaakormány nem tesz joglemondó kijelentést és Nagy Ferencnek a kormánya most már bátran megmondhatja a moszkvai út után, hogy Ro~ mánia felé is vannak igényei a kormánynak, vagyis a t kormány által képviselt nemzetnek, amikor bizonyos területeket kér; én magam oda való vagyok, szatmári ember, de még a szomszéd vármegye is részben magyar, huszonöt-harminc százalékos a román lakosság Nagy

j hánya, Felsőbánya vidékén. Ha mi, magyar kormány és magyar nemzet, jogosnak érezzük és merjük kérni, hogy Románia felől kapjunk határkiigazitást olyan területekről, ahol nem. tisztán magyarok, hanem vegyesen magyarok, és románok élnek, mi tartja vissza, a magyar