Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-28

$33 A nemzetgyűlés 28, ülése 194(1. mindörökre összefűznek bennünket a nagy szomszédos birodalommal. Tehát ha Judicium nélküli kisebb emberek a népben — hiszen Istenem, nem mindenki áll egyforma színvonalon — érzelmi poliltlikát csinálnak, nem is

1 politikát. — rosszul mondtam: hangulatok áltál' vezettetik magukat időlegesen — vegyék tudomásul, hogy politikusnak, józan politikusnak > és ezekhez hozzászámítom t. képviselőtársaim, nemcsak a vezető politikusokat, hanem minden egyes tagját a mai nemzetgyűlésnek és minden egyes tagját mindent leendő magyar országgyűlésnek, — mert aki valaha is ide egy mandátummal be fog kerülni, annak tisztában kell lennie ezzel a felelősségérzettel,— soha a nemzet érdekeivei ellentétes politikát riem iszabad csinálnia. Tehát iszovj étel lenes, oroszellenes ez a nemzet nem lehet sohasem. Ez azonban nem jelenti azt, amihez joga van a mélyen t. kommunistapártnaik, amely ideo" lógiai egységben él /az orosz birodalom ideológiájával, hogy őV— mint Révai mélyen t. .-képviselő társam mondja -=- szemüket mindig Moszkvára fogják szegezni és a világ egyhatod részét képviselő orosz birodalomra fognak néizni és politikájukat ez fogja irányítani. . Megengedi nekem mélyen t. képviselőtársam, hogy a legnagyobb őszinteséggel, de a legnagyobb objektivitással is megmondjam itt nyíltan, mint ahogy négyszemközt is szoktam beszélni barátaimmal és zárt társaságban is másokkal, falusi parasztokkal, munkásbarátaimmal — mert nincs titkom — tehát elmondjam itt is, hogy amint szovjetellenesnek nem szabad lennie ennek a nemzetnek a jövőben, éppen úgy mi nem fogjuk szemünket csak a világ egyhatod részét jelentő orosz birodalomra szegezni. (Révai József (kp): Ezt ne imputálják nekünk! En nem mondtam ezt!) Kiérem, rektifikálok : ő elsősorban oda fogja szegezni, (Révai József (kp): Szocializmus csak ott van!) mi pedig — megmondom — az Egyesült Nemzetek Szövetségére fogjuk szegezni a szemünket, amely az egész világ békéjét akarja szolgálni és amelynek alapokmányait a nagy szovjet birodalommal egyetértésben Jaltában, Teheránban és Potsdamban lefektetitek448 Igenis, laz Atlaníti Charta lesz az az alapokmány, amelyet mi szolgálni akarunk, mert tudjuk azt, hogy csak ennek a megvalósításával lehet a népek békéjét, fenntartani és ez a kis Magyarország csak úgy építheti fel újra a romjait, fizikai, gazdasági és erkölcsi romjait és úgy lehet megbecsült tagja a demokratikus nemzetek társadalmának, ha: mindenkor nem egy nagyhatalommal, hanem az összes: nagyhatalmakkal és a világ összes demokratikus népeivel él teljes konszenzusban. Mélyen, t.) (Nemzetgyűlés! Ezek azok az előzmények, amelyeket a miniszterelnök úr oroszországi útjával kapcsolatban el kellett mondanom. Most rátérek arra, amiket a miniszterelnök úr részint népgyűléseken, Teszint itt a nemzetgyűlésben magukról a magyar békecélokról mondott. Ö Jugoszláviáról nem beszélt. Azt mondotta, Románia felé és Csehszlovákia felé vannak bizonyos békecléljaink. Románia felé nem jelölte meg ezeket a békecélokat nemzetgyűlési beszédében, de székesfehérvári beszédében most már megjelölt egy fogalmazást a békecélok tekintetében, amelyeket a magyar kormány nyilván —most már olvassuk a lapokban — hivatalos évi május hó 7-én, kedden. 931 módon és megfelelő diplomáciai formában a párisi értekezlet elé terjesztett. Sajnos, post festa, utólag beszélünk itt, mert a magyar kormány álláspontja abban a lezárt borítékban már ott van. Nem tudjuk mi van benne. A székesfehérváriak már többet tudnak, mert előttük elmondotta, de mi, a szuverén, független magyar nemzetgyűlés még nem hallottuk, mi újságokra, vagyunk utalva. Beszéljünk . erről. Románia felé — hallottunk róla, mert a külügyi bizottságban mégis jelezte a miniszterelnök úr és a külügyi bizottság tagjai révén valamit tudunk — szabad a kormánynak előterjeszteni bizonyos kérést a konferencia előtt, nevezetesen azt, hogy bizonyos határkiigazítást, területniágyobbodást kapjunk. Most már ezt támasztotta alá székesfehérvári beszédében a miniszterelnök úr azzal, hogy akkora terület csatoltassék vissza Magyarországhoz, amelyen legalább annyi román ajkú lakos él, mint amennyi magyar ember van az ottmaradó területen. Ez olyan ekvivalens lehet, amelyet szükség esetén még népcserével is meg lehet oldani. Nem jó ezzel a népcserével játszani, mert ugyanabba a kátyúba jutunk román vonatkozástbain, mint lanielybe csehszlovák vonatkioKásban jutottunk. Valljuk meg, hiszen ma. már a kommunista

1 és szociáldemokrata politikus urak is megvillogtatják a fringiát, amelyet azelőtt villogtatni reakció volt, (Derültség.) — most már ha nekik szabad, mi is elmondhatjuk, eddig reakció volt, de most már hazafiság, mert ott mondják. — hogy a népcserén és a cseh-magyar megegyezésen túl is olyan követeléseket támaszt Csehszlovákia és olyan agresszíven teszi ezt, olyan brutális, antihumánüs tényekkel támasztja alá, hogy most már a magyar kormány is kissé nagyobb bátorságot és több lélekzetet vett ahhoz, hogy Csehszlovákiával szemben is bizonyos követeléseket állítson fel. De mik ezek a követelések? Ezt a miniszterelnök úr itt benn szépen fogalmazta meg. Nem tudom, ki a diplomáciai nyelvben a tanácsadója, aki ilyen fogalmazást sugalmazott néki, mert a baranyamegyei tisztes paraszti házban ilyeneket nem mondtak neki, ilyen fogalmazást nem hallhatott, de ezt mondotta: »Mi a magyarság életigényeit fogjuk követelni.«

449 Ez frázis. És ezután jön a részletezés. Miben áll a magyar kormánynak, Magyarországnak a kívánsága, kérése, óhajtása a nagyhatalmak konferenciája felé? Melyek azok az életigények, amelyeknek feltálalását, előterjesztését szabadnak, jogosnak érezzük és amelyeknek teljesítését remélhetjük is? A miniszterelnök úr ezt két pontban fogalmazta meg. Ezt mondotta: » Csehszlovákiában maradó magyar anyanyelvű testvéreinkre vonatkozóan egyenlő elbánást kérünk. Ha ezt nem teljesítenék és nem ígérnék meg, alkkor azt mondjuk, hogy jöjjenek visszai azok a magyar testvéreink, de a területekkel együtt. (Drózdy Győző (pk): Meg fognak azok ígérni mindent!) Nem szabad itt sem a szavaikkal, ; sem a tényekkel, sem pedig a nemzet jogos érdekeivel játszani. Bocsánatot kérek, a párisi békekonferenciának, amely példát mutatott az olasz-jugoszláv vitában a tanácskozásra és 59*