Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-27

887 A nemzetgyűlés 27. ülése í946 a bakancsot, helyrehozta az állomásépületet, vagy a vagontermelesliez fogott hozzá. Ezt a munkát minden reklám nélkül csinálta a másra kis megmaradt anyagi javaival és műhelyének teljes beállításával. Kern kérkedett azzal, hogy ő mit csinált, de az utóbbi hónapok és az ország gazdasági helyzete olyan állapotba juttatták a kisiparosságot, hogy most már nem bírja tovább. Éppen ezért kell, hogy à kormánytényezők figyelmét rátereljük arra, , hogy ne nézze közömbösen ennek a kisipari rétegnek a pusztulását. Az a szörnyű pusztítás, amelyet a munkanélküliség okoz a kisiparban, most már katasztrofálisan jelentkezik. Becsületes kisiparos műhelyek küzdenek a munkanélküliséggel, az anyaghiánnyal és az infláció nehézségeivel. Az anyagellátás, az anyaggazdálkodás terén naery nélkülözéssel és a méltánylás hiányával kell megküzdeniük, mert őket nem részesítik az elosztás szempont jából semmiben sem- Abból a 40%-os anyagelosztási kontingens-bői. amely a közollátásra szorultak ellátására van hivatva, a kisiparosság ki van zárva. Ez a 40% is csak a feketekereskedelmen keresztül jut el a kisiparos rétegekhez. ÄL kisiparosság tehát tökéletes anyagihiánnyal és kimerüléssel küzd. Az infláció következtében a munkavállalás teljesen lehetetlen, mert ha munkát válla) a kisiparos, akkor azt vagy nem bírja teljesíteni, vagy ha teljesíti is, a teljesítés után már a legszükségesebb nyersanyagot sem tudja megvásárolni a kapott összegből. Az újjáénítésbe sem^ tud belekapcsolódni, mert az újjáépítés terén sincs semmi támogatásban része. sőt a jóvátételi munkák terén is teljesen nélkülözik őt. Nem közömbös. Hogy az a kisiparosság, amely a múltban már hírnevet, megbecsülést szerzett a külföldön és itt a belföldön is, elpusztul-e vagy sern^ Feltétlenül szükséges, hogy ez,t a kisiparosréteget minél hamarabb munJkuhoz juttassuk Kell, hogy a kormány figyelme ráterelődiféfc a klsinari rétegre. A kisipari réteget az anyagel'ösztásba be kell vonni. Az import, export terén is segíteni kell, hogy azok a kisipari termékek, amelvek a múltban eljutottak a fülfoldre és azok a nyersanyagok, amelyeket onnan kantunk, minél előbb ismét forgalomba kerüljenek. "De szükség van arra is, hogv a kisiparosság' mi

: nél hamarabb bekapcsoltassák - a íóvátételi munkákba, hogy ezen keresztül megfelelő hite

1ellátásra is ig^énvt tarthasson, mert enélkül műhelyét megindítani nem tndja. A kisiparosság nem kíván nrivilégiumot, nem kér nemzeti ajándékot, csak azt kéri, hogy reá is. gondoljon a magyar kormány, hogy az ő dolgos kezét se nélkülözze, mert ha azt nélkülözzük, akkor ennek súlyos nemzetgazdasági kihatásai lesznek. A munkanélküliséggel kapcsolatosa tanonckérdés, amely itt a parlamentben is szóba került már és mindenütt munkáskörökben. A tanonckérdés is súlyos probléma, mert hiszen ugyancsak nem lehet közömbös a nemzet számára, hogy az ipari utánpótlás tekintetébon mi történik napjainkban. Tanoncot tartani ép* pen á munkanélküliség következtében alig* • alig lehetséges és a tanonctartással kapcsolatos terheket sem bírják az iparosok elviselni. Mi történik? A tanoncok szerződéseit a munkanélküliség következtében felbontják, elbocsátják őket, úgyhogy a tanonctartás ebben az esztendőben katasztrofálisan zuhan lefelé. Szinte fehérhollószámba megy már, ha vaia* évi május hó 3-án, pénteken. 888 melyik kisipari üzemben van tanuló. A kor* mányzatnak szintén nem lehet közömbös az, hogy a képzett szakipari utánpótlás megoldassák, illetve tovább emelkedjék. Ezért szükséges, hogy az ipari utánpótlás, a tanonc» nevelés tekintetében a kormány megfelelő segítséget nyújtson a kisiparosságnak, hogy lehetővé váljék számára *J tanonenevelés. Ne csak terheket rakjunk rájuk, hanem nyújtsunk segítséget is azoknak az iparosoknak, akik tanoncot nevelnek, ipari munkásókat képeznek ki, megfelelő anyagellátásban, továbbá adókedvezményben is kell, hogy részesüljenek. Meg kell említenem itt a közterhek kérdé" sét is. Az adómorált emlegetjük most minduntalan és mindenütt. Az adómorált azonban nemcsak alulról kell reklamálni, hanem felülről csinálni is kell. A kisiparosság a progreszszivitás mellett van, de a progresszivitást ne úgy értelmezzék^ a hatóságok, hogy csak a dolgozó emberek vállaira rakják a terhet és amikor az a munkanélküliséggel, az anyaghiány nyal küzd és elfogadja az adóhatóságok rendelkezéseit, végre akarja azokat hajtani, a

z állam, a közigazgatás az adóközösségekkel felemelteti az adójukat. A hatóságok megegyeznek az* iparossággal, hogy ennyi és ennyi adót fogtok fizetni az adóközösségbe és amikor a kisiparosság még azokat is bevonja az adófizetésbe, akik a múltban egy vas adót sem fizettek, még azokat is rákényszeríti erkölcsi ráhatással, hogy adófizetőkké váljanak, akkor jelentkezik az adóhivatal, mondván, hogy hopp, tévedtünk, egy kissé kevesebbet vetettünk ki az iparosságra, tehát felsrófolja és felrúgja az egyezményt. így sem lehet adómorált kialakítani ebben az országban* Szükséges, hogy az adófizetésnél, a közszolgáltatásoknál mindenütt a legteljesebb progresszivitást hajtsuk végre. Nem lehet a kisiparosságot nélkülözni sem nemzetgazdasági, sem országépítési szempontból. Szükség van a •kisiparosságnak támogatásra, megfelelő hitel nyújtására és ezt csak az allaonäiatalmori keresztül érheti el. Be kell kapcsolnunk a kisiparosságot a jóvátételbe, valamint az újjáépítésbe, tehát ehhez megfelelő hitelellátásról kell a kormányzatnak gondoskodnia. Nem szabad közömbösen néznünk, hogyan pusztul és vész el a kisiparos réteg. Megérdemli, hogy felfigyeljünk rá, mert országépítő, becsületes, független törekvést tanúsít, (Ügy van! a kisgazdapárt oldalán-), megérdemli, hogy megadjuk neki a lehetőséget arra, hogy lábra állhasson és a termelésbe bekapcsolódhassák. Nem akarok statisztikával jönni a nemzetgyűlés elé, nem akarom, hogy interpellációmat úgy kezeljék, mintha üres szalmacséplés volna. Szerettem volna magát a kormányzatot egészen komolyan, adatok felsorolásával arra késztetni, hogy vegye interpellációmat komolyan és intézkedjék a lehető legsürgősebben. Ezért a következő interpellációt terjesztem a kormány elé. (Olvassa): »Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy az ország kisiparosságának gazdasági helyzete katasztrofálisan súlyos, hogy a kisipari üzemek teljesen munka nélkül vannak és az anyaghiánnyal, valamint az inflációval kapcsolatos nehézségekkel nem tudnak megküzdeni? Nemzetgazdasági szempontból sem lehet közömbös, hogy ez az értékes 'munkásréteg az ország.felépítésének mun. kajából kiessék. Hajlandó-e a kormány az anyagellátás te-