Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-27
875- A nemzetgyűlés 27. ülése 1946. tangókat! — Révai József (kp): Ez nem büntetendő cselekmény!) Elnök: Drózdy képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Kérdem a képviselő urat, kíván-e. ia viszonválasz jogával élni? (Drózdy Győző (pk): Igen!) A képviselő urat illeti a szó. Drózdy Győző (pk): T. Nemzetgyűlés! Az igen t miniszter úr álláspontja egészen érthető, egészen logikus és elokvens, úgyhogy a magam részéről is tudomásul veszem ezt a Választ. Az igen t. miniszter úr előadásához azonban mégis kénytelen vagyok néhány reflexiót fűzni. Abban a mondatban» amely szórói-szóra úgy hangzott, hogy »büntetlenül sikkasztják a magyar állam pénzét«, voltaképpen benne foglaltatik az az állítás, hogy ez esak közalkalmazott lehet. (Felkiáltások a kommunistapárt oldalán: Nem!) Mindig sajnáltam, hogy ném vagyok jogvégzett ember, és képviselői multam alatt mindig kárát éreztem annak, hogy nem végeztem el a jogot, de én is megnézem a büntető törvénykönyv bizonyos -szakaszait olyankor, amikor azokhoz hozzászólok» és csekély -értelmemmel itt is megállapítottam azt, hogy sikkasztást csak az követhet eh akinek a gondjaira rá van bízva valami (Nagy Vince (pk): Tanulékony fiatalember! — Élénk derültség.) Az állam a maga pénzét pedig a közalkalmazottakra, a köztisztviselőkre bízta. (Ries István igazságügy miniszter: Sajnos, nem!) Ha tehát azt állítják, hogy büntetlenül sikkasztják az állam pénzét, természetes, hogy csak közalkalmazottról lehet szó, és természetes, hogy ebben az esetben a magyar hatóságoknak, respektive az igen t. igazságügyminisziterúr közegének, a közvádlónak el kellett volna járnia és a sikkasztás hivatalból üldözendő cselekmény lévén — meg kellett volna kérdeznie a plakát kibocsátóit: uraim, ha ti tudtok valamit, konkrét esetet, álljatok elém, és mondjátok meg, ki az, aki az állam pénzét büntetlenül sikkasztja,. Az igaaságügyminiszter úr azt mondja, hogy Gaal Gaston álláspontjában osztozik, hogy t. i. mindig vannak sikkasztó tisztviselők. (Ries Lstván igazságügyminiszter: Ebben nem osztozom!) Ez természetes. Gaal Gaston azonban mindig azt mondta, hogy tessék megnevezni az illetőket. En is megkérdezem, hogy kik azok, akik büntetlenül sikkasztanak. Mi tovább is. elmegyünk ezen a téren, nehogy a sikkasztok az államot tovább vigyék a fertő szélére, mi hajlandók vagyunk ^benyújtani azt az indítványt, — talán a közeljövőben meg is tesszük — hogy minden egyes magas hivatalnok, vagy nagyhivatalnok., — hogy a miniszterelnök úr tegnapi szavaival éljek -—• megvizsgáltassak. Megvizsgáltaissék múltja, jelene*, megvizsgáltassanak anyagi körülményei, megvizgáltassék, hogy hogyan jutottak azokhoz a gyönyörű autókhoz, amelyeknek bársonyos ölében ringanak, (Derültség.) megvizsgáltassék, hogy ezek a magais hivatalnok urak honnan szerezték azt a tekintélyes vagyont, amellyel ezúttal is büszkélkednek. (Révész Ferenc (szd): Saéchenyi-utöca 21 !) 422 Mi tehát hajlandók" vagyunk e tekintetben a legtávolabbra is elmenni, hogy bizonyos dolgokról^ a fátyolt fellebbentsük és ha az igen t. miniszter úr etekintetben példáikra hivaíkozott, ezeket a példákat is hajlandók vagyunk kivizsgáltatni, de egyelőre * még semmiféle évi május hó 3-án, pénteken. 876 megnyugtató^ adat nem áll rendelkezésünkre abban az irányban, hogy valóban bárkit is bírái elé állítottak volna arról az oldalról, ahol pedig sokat kell tudni, mert különben nem plakatirozták volna ki ország-világ előtt ilyen vakmerően ezt az állítást- (Derültség a pártonkívüli képviselők soraiban.) De mivel a miniszter úr olyan precízen és olyan korrektül válaszolt, amiért külön köszönet illeti meg, —•• látszik, hogy & magyar parlamentarizmust és a demokráciát komolyan veszi — válaszát tudomásul veszem. Tegnap egy másik miniszter úr válaszát nem fogadtam el. Nem fogadtam el azért, mert a miniszter úr néhány soros válaszában egyáltalán meg sem említette, sőt szándékosan elkerülte interpellációm lényegét, r amely arra Vonatkozott, hogy az állam pénzét büntetlenül sikkasztják. Minthogy erről az a miniszter úr említést sem tett, -hanem egyszerűen napirendre tért felette, ezért válaszát nem fogadtam el. Ezt a választ azonban szívesen tudomásul veszem. (Éljenzés és taps a pártonkívüli képviselők soraiban.) Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e az igazságügyminiszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Következik az igazságügyminiszter úr írásbeli válasza^ Jaezkó Pál képviselő úrnak a nemzetgyűlés folyó évi február hó 13. napján tartott ülésén a rendőrségnek adott »mentelmi jog« és »kiadatási eljárás« tárgyában előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ-felolvasni. Gyurkovits Károly jegyző (olvassa): T. Nemzetgyűlés! Dr. Jaczkó Pál nemzetgyűlési képviselő úrnak a nemzetgyűlés folyó évi február hó 13. napján tartott ülésén a rendőrség» nek adott »mentelmi jog« és »kiadatási eljárás« tárgyában hozzám intézett interpellációjára a következőkben válaszolok: A képviselő úr interpellációjában azt panaszolja, hogy a rendőrség tagjai az igazság ügyi # kormányzat rendelkezése folytán a mentelmi joghoz hasonló védelmet élveznek és az igazságügyi kormányzat előzetes engedélye szükséges a nyojnozás és vizsgálat megindításához még közönséges bűncselekmények esetén is és sürgeti a rendőrség tagjai kivételes elbánásban részesítésének megszüntetését. Az igazágügyminiszter a vádhatóságok megalkotása óta az ügyészi utasítás körében minden időben olyan elveket követett, amelyek — az anyagi igazság érvényrejuttatásának biztosítása mellett — a mindenkori kormányzati, társadalmi, jogpolitikai és egyéb célszerűségi kívánalmakhoz igazodtak. így a felszabadítás előtti időben régtől fogva intern rendelkezés állott fenn arra, hogy vezető állásban levő, vagy fontosabb hivatali hatáskört betöltő köztisztviselők ellen hivatali állásukkal és kötelességeikkel összefüggésben elkövetett bűncselekmények esetében, továbbá, ha a gyanúsított politikai vagy közéleti súlylyal bíró személy, az ügyészségnek a tényállásról még a nyomozás megindítása előtt jelentést kell tennie az igazságügymini Sísterhez. Utasíttattak azonban ugyanekkor az ügyészségek arra is, hogy a jelentéstétel mellett olyan esetekben, amikor a késedelem a bizonyítékok megszerzését vagy biztosítását veszélyeztetné. : «
