Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-27
869 A nemzetgyűlés 27. ülése 19M. T. Nemzetgyűlés! A nemzetgyűlés nevében köszöntöm a testvéri bolgár nép itt megjelent kiküldötteit, (A képviselők felállva és arccal a bolgár vendégek páholya felé fordulva lelkesen tapsolnak.) akik mint rohammunkásolk kitűntek a fasiszták által rombadöntött hazájuk felépítéséért folytatott munkában és akiket mi arra kérünk, hogy ha hazájukba viszszamennek, legyenek hű ápolói a hagyományos bolgár-magyar barátságnak- (Lelkes éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) T. Nemzetgyűlés! A legutóbbi ülésünkön történt bejelentés alapján most az igazságügyminiszter úr szóbeli választ ad Hám Tibor képviselő úrnak a magyar sport ügyében, Hajdú Gyula képviselő úrnak az igazoló eljárásban lábrakapott reakciós szellem tárgyában, valamint Drózdy Győző képviselő úrnak a Magyar Kommunista Párt »Magyarország köztársaság« című ünnepi plakátjának egyik ' kitétele tárgyában folyó évi február hó 13-án előterjesztett interpellációjára. A^ miniszter urat illeti a szó. Ries István igazságügyminiszfer: T. Nemzetgyűlés! Hám Tibor képviselő űr a kultuszminiszter úrhoz és az összkormányhoz intézett a magyar sport tárgyában interpellációt. Az interpelláció egy részére a kultuszminiszter úr^ már válaszolt, a másik részére az összkor« many nevében én válaszolok, mert azt a rendeletet, amelyet a képviselő úr interpellációjában kifogásolt, az igazságügyminiszttéríum terjesztette elo. Mielőtt magára a rendeletre rátérnék, engedjék meg, hogy néhány szóval helyesbítsem a képviselő úrnak az interpellációját. A felszabadulás után, illetőleg Pestnek a felszabadulása után, tehát amikor az emberek még a bunkerben voltak, akkor egypár sportember felkeresett engem lenn a pincében és arra kért, hogy vegyem kezembe a magyar sportnak az újjáélesztését. Akkor én a Budapesti Nemzeti Bizottság" tagja voltam, ott ezt a kérést előterjesztettem, a Budapesti Nemzeti Bizottság pedig megbízást adott, hogy ezekkei a sportemberekkel ^indítsuk meg a magyar sportot. A képviselő úr kifogásolja azt, hogy a Nemzeti Sportbizottságban, -amely ennek a megbízásnak az alapján született meg, túlnyomó többségben vannak a munkáspártok. Ahogy ő mondja, húsz munkáspárti van, míg két kisgazdapárti. Ez abban az időben nem pártkérdés volt. Olyan arányban kerültek Dele az emberek, illetve azok kerültek - bele, akik a magyar sport felépítésére jelentkeztek. (Nagy Vince (kp): Akik jobban tudnak rúgni! Derültség.) Akkor pedig keresni kellett az embereket, mert nem is elég számban jelentkeztek. Voltak sportágak, ahonnan egyáltalán senki sem jelentkezett. így tehát ezek, akik bekerültek a Nemzeti Sportbizottságba, azért kerültek be, mert rögtön a felszabadulás után látták azt, hogy a magyar sporttal valamit kell csinálni. Az emberek nem is igen jelentkeztek addig, amíg a magyar sport el nem kezdett működni. Akkor azonban, mikor a sportpályák -újra megteltek nézőkkel és amikor a magyar sportban résztvenni nemcsak annyit jelentett, hogy a rombadöntött pályákról el keÜ hordani a szemetet és a törmeléket, hanem jelentette azt, hogy bizonyos sportszövetségekben most már lehet tisztségeket kapni, akkor kezdtek nagyobb számban előjönni (Juhász István (szd): Visszaszivárogni a reakciósok!) a búvóhelyükről az emberek. évi május hó 3-án, pénteken. 8% A Budapesti Nemzeti Bizottság — s itt téves a képviselő úr interpellációja —. igenis felhatalmazta a Nemzeti Sportbizottságot, hogy az igazolásokát hajtsa végre. Az a leirat, amelyet az urak kaptak, nem fedi a tényeket. (Hám Tibor (kg): Hivatalos leirat volt!) Nem a Nemzeti Bizottság adta ki a leiratot, hanem a székesfővárosnál működő igazolóbizottság titkárságának vezetője. A Budapesti Nemzeti Bizottság tagjai közül többen itt ülnek a parlamentben, az elnöki székben is ott ül a Budapesti Nemzeti Bizottság egyik volt tagja, aki bent volt a r Nemzeti Bizottság által kiküldött sportbizottságban: felhatalmiaztuk a Nemzeti Sportbizottságot az igazolások végrehajtására. . De éppen a képviselő úr állapítja meg interpellációjában, hogy a magyar sport ügye nemcsak az egész nemzet testi egészségének megóvása és fenntartása szempontjából fontos, hanem azért is, mert a magyar kultúra szerves része, mert a sport a kultúra ügye. Ez teszi fontossá és szükségessé, hogy a magyar sportban ne vehessenek részt olyanok, akiknek a fasizmus alatti szerepe alapos kifogás alá esik. (Helyeslés a kommunistapárt és a szociáldemokratapárt soraiban.) Vigyázni kellett tehát aría. hogy a magyar sport megindulásánál ne kerülhessenek ilyen elemek a sportba. Ez a sportigazoló bizottság szerény nézetem szerint — sajnos — éppen úgy nem tudta megtisztítani a sportot, mint az egyéb igazoló bizottságok a közhivatalokat és a magánhivataloikat, mert bizony a magyar sportban is látunk olyan embereket, akikkel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy mit keresnek a demokratikus Magyarország sportjában. Ha tehát kifogásolni lehet ennek az igazoló bizottságnak működését, akkor azért lehet kifogásolni, mert nem eléggé tisztította meg a sportot. Időközben azonban a közélet minden egyéb területére küldött ki a főváros igazoló központja igazoló bizottságokat A sport területére nézve ehhez külön rendelet kellett En nem osztozom s a kormány sem osztozik abban a felfogásban, mintha elégséges lehne az. ha valakit a hivatalában leigazolnak és nem kell leigazolni a magyar kultúrának ilyen fontos területén. Nem osztozom abban a felfogásban sem, hogy az amatőr sportoló nem esik igazolás alá. En nem törődöm azzal, hogy a illető odahaza a kertjében tenniszezik-e, diszkoszt vagy gerelyt dob-e, de a sportegyesületekbe csak olyan ember menjen, aki a r demokrácia szempontjából teljesen kifogástalan. (Taps a szociáldemokratapárt soraiban.) A sportigazolási rendelet semmi egyebet nem céloz, és ha a képviselő úr hivatkozik a Nemzetközi Olimpiai .Bizottság főtitkárára, akkor azt válaszolom erre: ha én Svédországban éltem volna a nyiHasterror idején, akkor talán osztoznék a Nemzetközi Olimpiai Bizottság svéd főtitkárának véleményében, hogy ne vigyünk a sportba politikát En is azt < mondom: ne viigyünk a sportba napi politikát, (Egy hang a szociáldemokratapárton: Nem mi vittük bele!) és nem hiszem, hogy van olyan ember a magyar sportéletben, aki politikai kérdéseket akár a sportegyesületekben, akár a sportszövetségekben akarna eldönteni. De igenis a politikát be kell vinni a sportba' 1 annyiban, hogy a magyar sportot többé semmiféle reakciós irányzat ne használhassa t fe]L Gidófallvyn, Tárczay-Felicidesein és társain 418 keresztül a fasizmus céljaira. (Helyeslés és 55*