Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-24
713 • A nemzetgyűlés ZL ülése 19Í6, natai azok voltak a magyar demokráciának, amikor a napi problémákból kiemelkedve, a napi gazdasági bajok fölé emelkedve, önmagán szinte túlnőve, nagy horizontú demokratikus intézményeket _ létesített, olyan intézményeket, amelyek az eljövendő évtizedek magyar életének alapjai. Nincs szebb feladata demokratikus politikusnak, s nincs szebb feladata demokratikus törvényhozónak, mint irányt szabni és formálni a jövőt. Késő nemzedékek születnek, amelyek a demokratikus intézmény kereteiben fognak felnőni, olyanmódon, ahogyan mi ezeket az intézményeket megalkottuk. Ilyen nagytávlatú törvény volt az 1946:1 te., a magyar köztársaságról szóló törvény. • Ez teremtette meg egvszerre a magyar köztársaságot, deklarálta Európában egy hatesztendős véres háború után először az emberi jogokhoz való szilárd ragaszkodásunkat, s megadta ezáltal^ a magyarságnak azt a chartáját, amelyhez, bármilyen idők jönnek, mindig vissza lehet férni, és kimondotta egyúttal ebben a törvényben a magyar Habeas Corpus-t iß. 372 Hat esztendei vé'rzivatar, az embertelenség, a jogtalanság és az erőszak uralma után, amikor a háború folyamán és a szenvedésekben valamennyiünkben sokszor már-már megingott az emberség győzelmébe vetett ^hit, szép volt, hogy éppen ez a nép volt az első, amely deklarálta azokat az emberi jogokat, a szabadsághoz, a gondolat- és véleményszabadságihoz; a sajtószabadsághoz való jogot, amelyek nélkül emberként élni nem is érdemes és nem is akarunk. (Ugy van! Ugy van! Taps a kisgazdapárton.) A mostani törvényjavaslat, mint az^ előadó úr is nagyon helvesen mondotta, a köztársaság büntetőjogi védelméről gondoskodik. Természetesen minden rendszernek, de elsősorban ennek a demokráciának, amely valóban a nép által a népért levő rendszer akar lenni, amely népuralmat akar a szó szoros értelmében megvalósítani, gondoskodnia kell arról, hogy ne legyen hatalom ebben az országban, amely ezt a demokráciát megdöntheti. Az előadó úr szólott a weimari Németország példájáról, szólott a puha és gyenge de» mnkráeiákról, amelyek éppen saját gyengeségük következtében nem tudták önmagukat „megtartani, hanem áldozataivá váltak az erősödő európai reakciónak és a fasizmusnak. A weimari Németországot nemcsak ez a puhaság, nemcsak ez a gyenge kéz tette olyan demokráciává, amely halálra ítélte önmagát, hanem az is. hogy a közigazgatásban benne hagyta valóban a régi porosz junkerszellem 373 képviselőit, .a hadseregben változatlanul meghagyta^ régi porosz militarizmus!, (Ugy van! a kisgazdapárton.) ps meghagyta azt a monopolkapitalizmust, (Ugy van! a kisgazdapárton.) «melyhez hasonló nemcsak Európában, hanem az egész világon sehol sem volt. Másutt a kapitalizmus fejlődése legalább versenyben történt. Németországban azonban már kezdetben,^ azonnal öt-hat család kezébe lett letéve az egész kapitalizmus (Egy hang a kisaazdapárt t soraiban: A katonasággal együtt!), és a világ legegészségtélenebb fejlődése alakult ki akkor, amikor az állami monopólium biztosította ennek a kapitalizmusnak szabadrablását. így találkozott a három tényező, a közigazgatásban megmaradt reakció, a porosz militarizmus és a monopolkapitalizmus, Papén, Brauchitsch és Krupp, és hárman együttesen évi március hó 12-én, kedd&t. 711 segítették uralomra a világtörténelem egyik legborzalmasabb emberét Hitler Adolfot. 37 * A weimari Németországnak azonban más hibái is voltak. Egyik nagy és mondhatatlan hibája, amelyből, azt hiszem, a magyar demokráciának is van tanulnivalója, a demokratikus erők teljes szét forgács M lá>a; (Ugy van! a kisgazdapárton.) azoknak a demokratikus erőknek a szétforgácsolása, amelyek egymással való testvérharcban őrölték fel erőiket, addig, amíg a nácizmus napról-napra növekedett, é» a nagykapitalisták pénzén felpénzelt mozgalom fölébe tudott kerekedni a demokráciának. (Ugy van! a kisgazdapárt soraiban.) Még egy nagy tanulság van a weimari demokrácia bukásából: a weimari korrupció, amely .nagyrészben okozta a demokrácia buká~ sát. (Ugy van!) őszintén meg kell mondanunk, hogy a korrupció aláássa a demokrácia morális^ elveit, (Ugy van! Taps minden oldalon.) és ezért a demokrácia legnagyobb veszélyét jelenti. Lehetetlen a fórumon magas erkölcsi elvekről beszélni akkor, ha a közhivatalokban tenyészik a korrupció. (Ugy van! Taps.) A legszebb és legnemesebb demokratikus eszmék is a komolytalanság látszatában tűnnek fel a tömegek előtt, ha ezzel szemben a hivatali korrupciót látják az élet egész vonalán. De más rendszerek is vannak a történelemben, amelyek példát szolgáltatnak, számunkra a tekintetben, hogv a demokratikus erők szétforgácsolása kezdő demokráciában szükségszerűen a demokrácia teljes vereségét és a reakció győzelmét jelenti. Későbbi demokráciában természetesen szabadon fejlődhetik^ és tenyészhetik a pártrendszer, egymástól teljesen függetlenül és akár váltógazdaságban, akár töredékpártokban, akár két pártban lehet meg a demokrácia, de amíg a demokrácia stabillá nem vált az élet egész vonalán és egyrészt a demokratikus intézmények létesítéséért és a gazdasági bajok ellen is kell küzdenie, másrészt pedig a reakcióval szemben is folyton harcot kell folytatnia, addig nincs más megoldás, mint az egység, az egymáséileni és saját erőinket emésztő harc elcsitítása az egész vonalon, a • csoportönzés és az erőszak helyett pedig a békés kompromisszum, közmegegyezés útja. (Taps a kisgazdapárt soraiban.) Ezt $ példát mutatja számunkra a magyar demokrácia egyik nagy kísérlete, az októberi forradalom is. Növekvő tömegnyomor, elégtelen agrártermelés^ tömeges kivándorlás, alacsony ipari bérek és az ántánt ágyúi együttesen zúzták szét abban az időben a magyar feudalizmus'bástyáit. Az októberi forradalomról megjelent emlékiratoknak, Károlyi Mihály, Garami, Böhm, Jászi Oszkár, Juhász-Nagy emlékiratainak 375 ismeretében azonban valamennyien arra a meggyőződésre juthatunk, hogy a demokratikus erők itt sem tudtak teljes egysiágbe forrni. Többfajta réteg képviselt itt politikát: a régi függetlenségi mozgalom, egy friss haladó és polgári radikalizmus és a munkásság törekvései álltak egymás mellett és e háromfajta törekvés között nem tudták megtalálni az egységet. Sokan polgári radikalizmust akartak — mondjuk meg őszintén — Magyarországon a történelemben először polgárság nélkül, olyan polgárság nélkül, amely egységes lelki alkatában hordozója lehetne egy friss polgári radikalizmusnak. Akik ebben az időben a polgári radikalizmus hívei voltak Magyar-
