Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-23

^'•' : > A nemzetgyűlés 23. ülése 19Í6. vennünk a napirendről. Azóta láttam, tényleg vannak itt megyitatandó részletkérdéseik, ame­lyeket tárcaközi viták, tárcaközi megbeszélé­sek során még tisztázni kell. En azonban a harcot ezen a területen nem adom fel; annál kevésbbé adom fel, mert a köznevelés demo­kratikus jellegű reformjának valóban egyete­mesnek leli lennie. Nem lehet tehát az, hogy egy ilyen egyetemes reformot hozzon a kul­tuszminiszter akkor, ha iskoláinak és intéz­ményeinek egy része más minisztériumok ha­táskörébe tartozik. Ha az az új köznevelési törvény, amelynek előkészítése folyamatban van, törvténybe iktatná a magyar köznevelés ilyen parcellázását, akkor véleményem sze­rint nem érné el azt a eélt, amelyet mindnyá­jan joggal elvárhatunk tőle. Ennyiben voltam bátor felelni az interpel­lációkra és kérem a t. Nemzetgvűlést, ho<?y fel eletemet tudomásul venni szíveskedjéík. (He­lyeslés és taps) Elnök: Hám Tibor képviselő urat a yi­szonválasz joga megilleti. Kérdem a t. kép­viselő urat, kíván-e a viszonválasz jogával élni, igen vagy nem? (Hám Tibor (kg): Igen!) A képviselő urat illeti a szó. Hám Tibor (kg): T. Nemzetgyűlés! Meg­nyugvással veszem tudomásul a miniszter úr válaszát és külön elégtételül szolgál szá­momra, hogy a miniszter úr sem ismeri el a Nemzeti Sportbizottság önkényes igazolásait és azt. hogy attól tegyék függővé n szövetségi választásokat. (Helyeslés a, kis gazdapárt olda­t Ián.) Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, mél­tózitatnak-e a vallás- és közoktatásügyi mi­niszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A nemzetgyűlés a választ tudomásul veszi. Justus Pál képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Kérdem a" képviselő urat, kíván-e a viszonválasz jogával élni, igen vagy nem? (Justus Pál (szd): Igen!) Ha igen, a képviselő urat illeti a szó. Justus Pál (szd): T. Nemzetgyűlés! Inter­pellációmban elmondottam, most csak ismétel­hetem, hogy a kultuszminiszter úr iránt, sze­mélyiét illetően, a legteljesebb bizalommal va­gyok. Tehetségénél, jelleménél, kultúrá­jánál fogva odavalónak tartjuk, ahol áll. Bizalommal vagyunk működése iránt politikai szempontból is, mert tudjuk, hogy az a párt, amelyet a kormányon belül képvisel, ugyanolyan határozottal! és ko­molyan akarja demokratizálni az egész ma­gyar állami életet és ezen belül természetsze­rűleg a közoktatás irányítását is, mint mi magunk. ... Nagyon sajnálom azonban, hogy itt ismét meg kell mondanom: amilyen bizalommal va­gyunk a miniszter úr személye iránt, tökélete­sen olyan bizalmatlanok vagyunk a miniszté­riumával szemben. Sajnálatos jelenség, hogy a minisztériumok élén valóban demokratikus, a reakciós ballaszttól őszintén szabadulni kí­vánó személyek állnak ugyan, mögöttük azon­ban csaknem változatlanul ott van a régi nu­szonöt esztendős ellenforradalomban kialakult közigazgaltási gépezet, így a kultuszminiszté­riumban is. Sajnos, ez végigvonul az egész politikai életben és mi történelmi tapasztala­tok alapján állítjuk, hogy addág nem beszél­hetünk kellően megalapozott demokráciáról, nmíg egy demokrácia végrehajtó apparátusa I évi március hó tl-én, hétf&n. 696 a demokrácia halálos ellenségeinek kezè- ' ben van. Ez # a helyzet a konkrét esetben is, amikor a miniszter úr, sajnos, csak egyetlenegy ügyre adott választ, a Féja-ügyre, amelyet valóban felfújt a sajtó, de sajnos, a kultuszminiszté­rium közleményének közlése alapján. Nyilván 1 való, hogy nem a sajtó tehet arról, ha valódi­nak fogadja el a minisztérium által közzétett híradást. Ami a kultuszminiszter úrnak azt az elvi felfogását illeti, hogy szakemberek ellen csak konkrét vádak és bizonyított vádak alapján hajlandó eljárni, illetőleg csak ilyenek esetén hajlandó a szóbanforgó szakembereket kicse­rélni, hadd hivatkozzam az Országos Közneve­lési Tanács álláspontjára, amelyből csak egy mondatot idézek (olvassa): »Az előzőtől gyö­keresen eltérő szellemiséget azonban még sú­lyos társadalmi megrázkódtatások idején sem lehet várni olyan iskoláktól és nevelői testü­letektől, amelyek személyileg nem újultak meg és egész múltjukkal a régi élet megszo­kásaiba és hagyományaiba tapadnak«. Ezt nem én mondom, miniszter úr, hanem a Köv nevelési Tanács, de azt hiszem, hogy mint jó­magam, a miniszter xir is osztja ezt az állás­pontot. (Kefesztury Dezső vallás- és közokta­tásügyi miniszter: Egyetértünk!) Ha pedig ez így van, akkor mégsem rendjénvaló, hogy ha nincs is minden esetben konkrét és per­rendszerű eljáráshoz alapot adó bizonyító anyag, mégis számos esetben a rendőrségnek kell lefogni olyan tanítókat és tanárokat* akik a demokrácia ellen izgatnak, politikai bűn­cselekményt követnek el, míg a rendőrség erre rá nem jön és amíg a rendőrség erre rá nem jön, addig ezek nyugodtan taníthatnak a demokrácia iskoláiban. Ez az állapot nem tűr­hető és nein tartható fenn tovább. Higgye el a miniszter úr, hogy ez a néhány eset, amelyet én felhoztam a múltkor — és amelyekről a miniszíter úr is megállapította, hogy közülük néhány alapot á«l az eljárásra — csak kis töredéke annak, ami a rendelkezésemre áll­Nem akarom ezeket most szaporítani, csaík egyet legyen szabad állítanom: nem kivétel, hanem szabály • az, hogy a kultuszminiszté­rium vezető pozícióiban nem odavalók ülnek. Nem egyenként, hanem intézményesen^ kell a problémát megoldani. Ez nemcsak a kultusz­minisztériumra, hanem minden miniszté­riumra vonatkozik. En a választ tudomásul veszem és még­egyszer kérem a miniszter urat, siettesse a minisztériumok^ és az egész oktatási apparátus­nak a megtisztítását, mert ez valóban életkér­dése a demokráciának. Es ne vegye majd rossz­néven a miniszter úr tőlünk, akik huszonöt esztendőn keresztül tanítottunk, nemcsak az egész oktatási apparátussal, de az egész ha­talmi apparátussal szemben ebben az ország­ban, ha majd, amíg a kultuszminisztériumban nem a jelenlegi kultuszminiszternek, hanem elődjének és számos osztályon elődje elődjé­nek a szelleme uralkodik, 365 addig mi időnként rámutatunk arra, hogy hol kell meg energiku­sabban, még élesebben verekedni a reakció ellen, amíg csak el nem jutunk egy olyan álla­potba, — nagyon szerény leszek — hogy az oktatási apparátus olyan híven és lojálisán szolgálja a demokráciát, amilyen híven és lojálisán szolgálta tegnap az ellenforradalmat. (Taps a szöciáldemokratapárt és a kommtt­nistapdrt oldalán.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom