Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-23
694 A nemzetgyűlés 23< ülése 19 M. évi március hó 11-én, hétfőn. fi92 áz a tanító vagy tanár, aki megfelelő iskolai könyv nélkül kénytelen valamilyen eredményt elérni. Előfordulhat, hogy a legjobb indulatú emberek, — magam győződtem meg nem egy esetben, vidéki utaiin során erről —olyan emberek, alkiknek demokratikus meggyőződésében, demokratikus érdemeiben nincs okom kételkedni, megpróbálták a régi tankönyvet legalább is egy-két gyermek kezébe adni azért, hogy valamilyen kiindulópontjuk legyen a tanításhoz. En ezt, ismétlem, minden esetben megtiltottam és most egy általános rendelkezésben is megtiltottam. Inkább legyen rossz a tanítási eredmény, semmint az ország ismét t fasiszta és reakciós színbe Ikerüljön éB az egész magyar köznevelés olyan színbe kerüljön, amely nem kívánatos és nem is felel meg teljesen a, valóságnak. Az iskolakönyvek területén tehát elsősorban azt kell elérnünk a jövőre nézve, hogy megfelelő számú iskolakönyvet biztosítsunk. Abból a célból, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű tankönyvünk legyen, — mert hiszen az új könyvek között is nem politikai, hanem szakszerűségi, pedagógiai és gyakorlati szempontból sok kifogásolnivaló van —, ( tehát, hogy megfelelő szellemű, megfelelő módszerű ós megfelelő számú tankönyvünk legyen, megszervezünk egy állami tankönyvkiadót. Ennek megszervezése folyamatban van és ez a szerv a közeljövőben megkezdi működését. Feladata az lesz, hogy országos pályázatokon gyűjtse össze a légjobb tankönyveiket, hogy ezeket megbíráltassa, ezeknek kellő számban való kinyomatásáról és szétosztásáról gondoskodjék. Hadd térjek ki még egy kérdésre és ez, sajnos, ismét kívül esik hatáskörömön. Ez a kérdés: vidéiken tankönyvet kapni jóformán lehetetlen. A papírkereskedők és könyvkereskedők nem hajlandók csak akármennyiért könyvet adni s minthogy a tankönyv keyés ; olyan mérhetetlen árakat merészelnek kérni, hogy azotk a legfantasztikusabb feketézést is felülmúlják. Ezen a területen szintén meg fogunk próbálni támogatást kérni a szakminiszter úrtól. Mindazok a rendelkezések, amelyekről az iskolakönyvek kapcsán szóltam, vonatkoznak természetesen a nem állami iskolákra is. Meggyőződtem róla, hogy a nem állami, a felekezeti iskolák is minden esetben kiadták ezeket a rendelkezéseket. A felekezeti könyvkiadás területén valamivel lassabban hajtották végre talán a rendelkezéseket, ma már azonban ugyanolyan mértékig végrehajtották azokat, mint az állami iskolákban. Az a tankönyv, amelyből Losonczy képviselő úr felolvasta a valóban elvetendő ré- j széket, egy indexre tett tankönyv volt, amely bői, az elmondottak alapján, nem szabad tanítani a magyar középiskolában. Ami mármost a pedagógusok személyi kérdését illeti, e tekintetben a következőket mondhatom. Minden olyan tanárt, tanítót, egyetemi tanárt vagy más pedagógust, akit az igazolóbizottságok nem igazoltak, azonnali hatállyal elbocsátóttunik állásából. Valamilyen jogalapjának kell lenniök intézkedéseinknek. Ismét a demokrácia presztízse^ kívánja meg, hogy ne egyéni önkény, ne besúgás és den iniciálás legyen intézkedéseink alania, hanem valamilyen törvényes intézkedés. (Ügy van! \ Ügy van! a kisgazdapárt oldalén.) Minthogy --* -ugyIá iszik — az igazoíóbizot-tságoiv- műktrJ dése nem minden ponton felelt még á /yárakozásoknaik, azért tárgyalásokat icezd'tem megfelelő fórumokkal árról, hogy olyan bizottságot szervezzünk, amely legalább is a legfontosabb kulcspozíciókban lévő vagy kezdetben legfontosabb kulcspozíciókban volt tisztviselőknek, vezetőállásban líévő hivatalnokoknak a személyét, múltját, jelenét, jellemét és képességeit bírálja el, hogy amennyiben szükség van rá, ezen a területen is végrehajthassuk á szüíkséges demokratikus reformokat Az egyes iskolákban természetszerűleg nem lehet máról-holnapra gyökeresen átalakítani a helyzetet. Legyünk tisztában azzal, hogy a szellemi élet területén más a helyzet. A szellem nem olyan, mint egy zsák liszt, amelyet az egyik sarokból a másikba, minden további nélkül lehet helyezni, hanem a, szellemi élet területéli valóban' hosszú, szívós átnevelésré van szükség. Ezzel számoljunk le: egy hosszú, évtizedes szellemi fejlődési folyamat végén álltunk akkor, amikor az össze; omlásba zuhant az ország. Hosszú szellemi' folyamatokat máról-holnapra teljességükben megváltoztatni nem lehet. A pedagógusokat, miután körükből a bűnösöket és a nyilvánvaló 'hibásakat* a reakciósokat eltávolítottuk, meg kell nyernünk a demokráciának, (Helyeslés a kisgazdapárt oldalán.) azokat, akik netán fenn tartással élnének a demokráciával kapcsolatban. Ezt a megnyerő munkát türelemmel, odaadással és megfelelő módszerek kidolgozásával lkéll folytatnunk. Eddig is tartottunk átképző kurzusokat, nem mindig a kellő eredménnyel, mert az átképző kurzusok módszere még nem alakult ki. Ilyen átképző kurzusokat ezután is fogunk tartani. Ezek azonban nem tehetnek mást, csak általános irányelveket adhatnak. A részíetekbemenően mindenkinek a lelkét nem forgathatják fel. Ahhoz, hogy ezen a területen is gyökeres átalakulást érhessünk el, valamelyes tűre lemre is szükség van. Mi szívósan dolgozunk azon, hogy a megfelelő átképző munkált a pedagógustársadalom körében is elvégezzük. Itt is azt Ikell kérnem, hogy minden esetben konkrétumokat tessék elém hozni. Azokat a konkrét eseteket, amelyeket itt szóvátettek, megvizsgáltam, a vizsgalatok részben még folyamatban vannak. Nem akarok minden részletre kitérni, csak egy esetet szeretnék még megemlíteni és ez Féja Géza esete. Megjelent az. újságokban egy hír, amely szerint Péja Gézát a vallás-"és közoktatásügyi miniszter a békéscsabai Achim András-kollégium igazgatójává nevezte ki. Az ügy a következőkben áll: Békéscsabán nincs Achim András-kollégium . szerveződőben. Tervbe volt véve egy ilyen magánvállalkozásba MADISz vállalkozásaként, amely vállalkozás igazgátóját — amennyiben alakulna egy ilyen kollégium — nem a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevezi ki. . Ezzel a tervvel kapcsolatban merült fel Féja Géza neve is, aki, amint megállapítottam, Békéscsabán valóban tevékeny részt vett a MADISz által rendezett előadásökbkan, né-pfelvilágosító munkákban. Ilyen népfelvilagosító kurzusokon tartott ő is előadást. Amikor az a kistisztviselő, akire rá van bízva, hogy az ország minden térületéről összejövő általános szabadniűvelési vonatkozású híreket öszszegyüjitse, meglátta ezt, a hírt, látván, hogy az ügyet, a MADISz, mint. kitűnő demokratiku.intíé<zméhjy fémjelzi, gyanútlanul betette a