Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-22
677 A nemzetgyűlés 2$. illése 19Í6. éûi február lié 2t-én,, szerdán. ms mvkodő kitelepítési osztálya yezetői. (Ternay Istváh (kg): Gondozzák a népet! — Taksonyi János (kg): Jól dolgoznak!) Éppen jelen voltam véletlenül Budakalászon... (Vaszkó Mihály (kg): Meghívtak téged isi — Vásáry István (kg): Ez a belügyminisztériumhoz tartozik?) A földmívelésügyhöz, azért mondom el, hogy tudjon róla a földmívelésügyi miniszter úr. (Yaszkő Mihály (kg): Téged nem hívtak meg! — Az elnök csenget) Amikor beléptem Schwarz Kálmánná vendéglőjébe, ahol a népgondozói kitelepítési étkezde fel. van állítva-, látnom kellett délután úgy 3 óra tájban, (Zaj.) hogy egy olyan jó 65 kilós kooasertést készülnek levágni. Mondom a vendéglősnének: Giza néni. ebből a négy kilót be fogja szolgáltatni? Azt válaszolja: nem az enyém. Hát kié? A maga udvarában látom. kell. hogy gazdája legyen ennek, (Buchinger Manó (szd): Mi pedig iíít a belsőségeket esszük!) maga a gazdája, a maga tidvarán van. Tessék megkérdezni, képviselő úr, hogy kié, válaszolja. Odamegyek a bolîérhez: a magáé-e? — azt mondja, nem. Megyek be à konyhára, ahol hét jóképű, csinos hölgyecske dolgozott, meg egy szakács. (Marosán György (szd): De megnézte őket! — Derültség.) Azt mondják, a kitelepítési osztályé. Kitelepítés, betelepítés? Nagyszerű. (Derültség.) Elmegyek az egyik gazdához, éppen ott van Gál Mihály körzeti kitelepítő. (Egy hang a kisgazdapárt soraiban: De szép cím!) Éppen vizsgálják a tehenet, kitűnő vörös-tarka ötéves tenyészállatot, hogy van-e benne borjú vagy nincs. A gazda váltig állítja, hogy van. megérteném a dolgot, ha sváb volna, de nem az. magyar, tehát kitelepítésre sem kerül. Az egész község demokratikus gondolkozású, munkásai is felháborodtak azon. hogy ezek lakodalmat csináltak és ilyeneket kell látni Kala szón, mikor a két gyárban a munkások éheznek. De ez így van a többi községekben is mindenütt. Borjút, tehenet, 90 kilós sertést vágnak le. Micsoda kár az ilyen sertéskoca levágása, amely az árpára már — így mondjuk — lemalacozott volna, öt-hat malaca lenne az ilyen kocának, tehát nemcsak egyet vágtak le, hanem már hatot, akkor, amikor a nemzetgazdálkodás szempontjából feltétlenül fontos volna a tenyészállatok szaporítása. Kérem a miniszter urat, szívlelje meg mindazt, amit mondottam s ha ilyen esetek tudomására jutnak, a legszigorúbban büntettesse meg azokat, akik bármilyen tenyészállatot le mernek vágni a mai nyomorult gazdasági viszonyok között. Mérhetetlen bűnt követ el az. a nemzet életét öli, aki tenyészállatot pusztít. (Pászthory István (kg): Hogyan jut hozzá?) T- Nemzetgyűlés! Dunabogdányban ugyanez a helyzet, ugyanez a helyzet Pomázon is, sőt ott niée odáig mentek, hogy a tisztelt rendőr urak megunták már a laktanyájukban való szolgálatot, {Egy hang a kisgazdapárt soraiban: Unalmas isi) hát unalmukban igénybevették a parasztok lovait, megnyergelték és futkostak az utcán a lovakkal. (Egy hang a kisgazdapárt. soraiban: Tavaszi munka idején! Miajd leszállnak a magas lorol! Nagy zaj. — Az elnök csenget. —- Egy hang a kommunistavárton'. Lovagolni csak szabad? — Felkiáltások a kisgazdapárton: Lovasrendőrök!) . . L ,. , T. Nemzetgyűlés! így nem lehet uj demokratikus országot építeni. így ezek csak rombolások, márpedig, tudjuk, hogy aki.rombol, (Egy hang ti kisgazdádért soraibán: ' Az reakciós!) annak hol a helye. (Egy hatig (t kisgazdapárton:. Vácon! Ott volna!) Nagyon szép Vác, az én szomszéd városom. 363 A minap az, egyik telepes azt mondotta nekem Dunabogdányon — ezt is a miniszter úr figyelmébe ajánlanám, ha itt volna — képviselő úr, maga már csak gazdálkodó ember, ismerem, mert szőlője is van, meg kertgazdasága, most t azonban dróttal kötözik körül a szőlőt. Az illető azt mondja, ő bizony nem metszi meg, mert két év múlva lígyse kell, otthagyja, tehát megköti és az így terem. Aki gazda, az tudja, hogy azt a szőlőt jövőre metszeni nem lehet, az kipusztul. A gazda tudja, hogy egy szőlőtelepítéshez hat esztendő kell. Szabad-e tehát ilyesmit megengedni és nem kell-e ügyelni az ilyen telepítésekre? Aki így akarja a nemzeti ajándékot és értéket ápolni, az a közösséget nem tudja szolgálni. (Egy hang a kisgazdapárton: Ez a helyzet Tolnában és Baranyában is! — Egy másik hang a kisgazdapárton: Mindenütt!) Megkötik az öt szálat- ahogy van, a karóhoz és akkor elhajítják, mit törődöm vele, mondják, jövőre úgy sem kell. Az illető tehát nem is tudja, mi a szőlő. (Egy hang a kommunistapárton: Meg kell tanítani!) Az illető esetleg bányász, pedig bányászokban hiány van, talán fasiszta is lehetett, aki talán nem mer visszamenni a bányába, de földet igényelhetett és kaphatott. Kérem tehát a földmívelésügyi miniszter urat, tegye vizsgálat tárgyává, tényleg szakértelemmel termelők és gazdák kapják-e meg ezeket a sváb birtokokat^ és ne történhessék meg az, hogy a t. rendőrség, amikor a svábot kitelepítik, előbb kizsákmányolja, azután otthagyja az üres házat, majd a betelepülő vihet bele, amit akar. (Egy hang a kisgazdapárton: Olyan is kapott földet, aki eddig csak virágcserépben látott földet! — Egy másik hang a. kisgazdapárton: A városi lakosság meg koplal!) Ilyen telepes községek elég sűrűn- vannak a főváros környékén, amelyekben meg kellene védeni azt a gyümölcskultúrát, amely itt hoszszú évtizedek tanítása folytán fejlődhetett ki. Nem szabad ezt egy-két év alatt így lerombolni hagyni. Erre a földmívelésügyi kormányzatnak fel kell figyelnie és szigorúan megkell büntetni azt, aki így cselekszik, aki a gyümölcsfát kivágja. A jó Isten tudja csak, melyik tanyáról került oda az illető is, aki nem is tudja értékelni a gyümölcsfát, csak az akácfát. Vagy magyarázzák meg neki, mi a gyümölcsfa, hogy kell vele bánni, hiszen^ ez a nemzet létfenntartásának egy nagy biztosítéka, vagy pedig büntetést kell kiszabni. Te nem érdemeled meg, erigy vissza suszternek, kőművesnek vagy bányásznak, ha az vagy, te nem lehetsz földmívelő, mert tönkreteszed a nemzet életerejét. (Kiss Gergely (kg): A magyar föld Osáky szalmája! — Egy Imng a kisgazdapárton; Most igazán az!) Tudomásomra jutott, hogy az egyik pestkörnyéki község gazdasági elöljárójánál megjelent egy bizottság, amely felszólította, hogy az árpát be kell szolgáltatni. Én nem ismerek olyan intézkedést, amely szerint vetőmagot nem lehet meghagyni. Azt mondja erre a gazdasági elöljáró, mint a termelési bizottság elnöke, hogy neki erről nincsen tudomása, tessék azonnal intézkedni. Lehet, hogy ebből van itt a 200.000 pengős kenyér. (Egy hang a kisgazda43*