Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-22

671 A nemzetgyűlés 22. ülése 1946. Iáról: A dohányt a négy szeresére!) a lakásadót. a_ leganitiszoeiálisabb adót... Elnök: Képviselő úr a magyar-román vámunió tárgyában akar interpellálni. Dénes István (kg): Hozzátartozik, kérem, szervesen hozzátartozik. (Derültség- — Gábor József (kp) : Végén csattan az ostor 1) A lakásadónál az archimedesi csavart alkalmazzuk, am^ly mint egy citromnak a levét, úgy csavarja ki mindenkibőr a fizetőképességet, ellenben a monopóliumok tekintetében még nem volt szerencsénk egyetlenegy miniszter úrtól sem olyan indítványt vagy törvényjavaslatot hallani, hogy legalább egy monopóliumot szüntessünk meg ebben -az országban, amely monopólium mint egy vámpir tapad a nemzet testére és fojtogatja a nemzetet. És ma erről akarok beszélni. Az egyik ilyen monopólium a védővámmonopólium, amely kizárólag a nagytőke érdekeit szolgálta, amelynek következtében Magyarországon hat nagybank érdekkörébe tartozott Magyarországnak 3700 gyára, 210 kaitelt alkotván, és a vámvédelem végén évenkint — békebeli aranypengőben számítva — minimálisan 808—1000 millió pengőt sarcolt ki a magyar parasztság és a magyar munkásság testéből. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt soraiban, — Dömötör Ferenc (kp) : Államosítani kellene őket!! — Derültség a kisgazdapárt so* raiban. — Marosán György (szd) : Valakinek fáj, hogy a tőkét államosítani akarják! — Dömötör Ferenc (kp): Akkor könnyű volna megoldani a vámuniót! — Nagy zaj a szociálde mokrata- és a kisgazdavárt egyes padsoraiban. — Viharcsengő.) T- Nemzetgyűlés! Hiába akarjuk meggátolni azt, hogy a munkásság munkájának gyüi nőiesét ne rabolják meg! álljandóan. Hiába akarjuk kikerülni, hogy a munkásságot ki ne zsákmányoljuk, ha a kizsákmányolás gyökerét, a vámmonopóliumot fenntartjuk Magyarországon. (Úgy van! Ügy van!) Méltóztassanak utánaszámítani: a védővámok az egész világon Magyarországon a legmagasabbak! Egyedül csak ez a koldus földmunkás-, szegénynarksztés munkásország engedi meg magának ezt a luxust, a hatalmas védővámtarifát és ez a. rendszer még .ma is érvényben van. Csak tegnap jelent meg egy rendelet, amely lehetővé teszi, hogy az amerikai és svájci szeretetadományokat ne vámolják meg. (Zaj.) De most nem vámpolitikai kérdésekről akarok beszélni, csak bevezetőül mondottam el ezeket. Végrevalahára a Dunamedence államainak miniszterelnökei közül az egyik értelmes, okos miniszterelnök, Groza Péter dr., volt iskolatár sam>

362 (Éljenzés és taps a szocáldemokratapárt és a kommunistapárt oldalán. — Taps a kisgazdapárt soraiban. — Marosán György (szd): Még vannak jó demokraták Európában! Felkiáltások a kisgazdapárt pldalán: És Marosán!— Derültség-) háromtízben tette meg ajánlatát, hogy Magyarország Romániával lépjen vámunióra. Egyetlenegy kormánynyilatkozat ebben a tárgyban a mai napig nem hangzott el. (Közbeszólás a kommunistapárt oldalán: Nagyon örülnek annak a 3 milliónak 1 ~— Felkiáltások a kisgazdapárt oldalán: Minek örülünk 1 — Zaj.) Magyarországnak 92.000 négyzetkilométernyi erdejéből maradt ,10.000 négyzetkilométer. Energiánk aiig van. Vízienergiaforrásaink vízierőmű veink mind eltűntek. Szenünk alig 60—70 eiztendőr« valónk van, • az is gyemre, évi február hó 27-én, szerdán. BÍt amink van- (Közbeszólás a kisgazdapárt so> raiban: Sónk sincs!) Az ország és annak ipara alig képes elindulni, előbbre jutni a fejlődés útján. És amikor jelentkezik a kincsekben cazdag Románia s azt mondja ennek az elpusztított és tönkrement országnak: Te, Magyarország, hajlandó vagyok határaimat megnyitni feléd, hajlandó vagyok vámunióra lépni veled, hajlandó vagyok neked segíteni megszerezni a nyersanyagokat és mindent, hogy meg tudjad indítani iparodat, talpra tudjad állítani népedet: hónapok óta mélységes csend és mélységes hallgatás fogadja a román miniszterelnöknek ezt a korrekt és elsősorban a magyar érdekeket szolgáló ajánlatát. (Egy hang a kisgazdapárt soraiban: Meg kell fontolni!) Ügy érzem, kötelességünk nekünk ebben a kérdésben állást foglalni és kérem.a mélyen t. kormány tagjait, adjanak választ. Ha nem akarják elfogadni a vámunióra vonatkozó ajánlatot, mondják meg, miért nem fogadjak el; ha elfogadják, akkor nyilatkozzanak, hogy elfogadják és ne kereskedelmi embereket küldjenek ki, hogy kereskedelmi tárgyalásokat folytassanak, hogy hány méter szövetet, hogyan, milyen áron hozzanak be, hanem ebben a kardinális kérdésben döntenünk kell: akarunk-e vámuniót vagy nem? Ha pedig megindulnak a Romániával való, vámuniós tárgyalások, induljanak meg Csehszlovákiával, induljanak meg Ausztriával, induljanak meg Jugoszláviával és induljanak meg minden állammal, mert a védővámok azt a népet, annak a népnek a munkásságát és parasztságát sújtják, amely nép maga állítja fel ezeket a védővámokat. A méhek százszor bölcsebbek, mint az emberek, hiába vagyunk mi a teremtés koronái. A méhek, amikor elérkezik az ideje, a heréket kiszedik, kikergetik a gyűjtő kaptárakból, a nép pedig, a mi fajtánk és a mi emberiségünk keblére öleli a heréket és melengeti azokat. (Ügy van! Ügy van! -— Taps.) T. Nemzetgyűlés! Ha megvan a 3700 gyár, ha megvan à hat nagybank, mint Gulácsy képviselőtársam mondotta: ez megint előreveti a kartelírozás és a magyar nép fojtogatásának az árnyát. Ügy érzem, hogy amikor felkérem & kormányt arra, hogy ebben a kardinális kérdésben állást foglaljon, a magyar dolgozó nép millióinak érdekét szolgálom. (Élénk éljenzés és taps a nemzetgyűlés minden oldalán.) Elnök; Az interpelláció kiadatik az összkormánynak. Következik Csornoky Viktor képviselő úr interpellációja, a képviselő úr azonban nincs jelen, interpellációját tehát törli a Ház. Nyirjessy Sándor képviselő úr interpellációja következik. Malasits Géza jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminiszter úrhoz. A székesfehérvári és fejérmegyei rendőrség kötelékéből több olyan rendőrtiszti alkalmazottat bocsátottak el azonnali hatállyal, akik munkakörüket húsz-harminc esztendő óta kifogástalanul látták, el s akiket az igazolóbizottságok egytől-egyig magatartásuk tekititetében i« igazoltak.« (Zaj a szociáldemokrata párton. — Egy hang a kommunistapárton: Ezek zaklattak minket 25 éven keresztül!) »Kérdem, van-e tudomása a belügyminiszter úrnak ezekről az elbocsátásokról, amelyek minden jogalapot és méltányosságot nélkülöznek, van-e tudomása-a belügyminiszter úrnak