Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-19

893 A. nemzetgyűlés 19. ülése 1946. nebb módü«. {Égy Hang a szociáldemokrata­párton: És a Duna?) Somogyi és Bacsó, Cser­venka Miklós és a többiek, becsületes magyar emberek, akik becsületes magyar lélekkel és bittel akarták a dolgozó népet felszabadítani az urak járma alól, mind-mind áldozatai let­tek az osztályuralom kérlelhetetlenségének és kegyetlenségének, amely — ismétlem — 1514-et, a vad országgyűlést akarta visszava­rázsolni teljes egészében. 330 Bizony, Károlyi kiüríti a keserűség po­harát Osztályrészéül jut mindaz a szenvedés, amely elbukott forradalom hőseinek szokott osztályrészül jutni. Az ellenforradalmi reaíkció győzelmével megfosztják vagyonától és meg akarják* fosz­tani tisztségétől és becsületétől is, mint aho­gyan annakidején Kossuthot is meg akarták fosztani becsületétől. Csak nézze meg az em­ber 1849-et, a forradalom után megjelent la­pokat. Nincs az a becstelenség, amelyet Kossuthra rá ne kentek volna, a hamiskár­tyázástól kezdve a gyilkosságig mindent Ugyanezt tették Magyarországon Károlyi Mi­hállyal. Mindent elkövettek arra, hogy a ma­gyar nép lelkébe beleplántálják Károlyi iránt is azt a gyűlöletet, amelyet az uralkodó osz­tály tagjai éreznek iránta. De a nép lelkéből még sem tudták kiirtani a Károlyi iránt való nagyrabecsülést. Sohasem feledhette és nem is felejtette el a magyar nép, hogy mit tett Károlyi érte 1918-ban és az utána következő években még külföldön is. A történelem meg­hamisításával 1918-at, a nép szabadságra való törekvésének ezt a gyönyörű megnyilatkozá­sát, patkánylázadásnak minősítették. Mennyit ordítottak itt ezen a helyen erről — persze nem n mostaniak. (Egy haria a szociálde­mokratapárton: A Kuna P.-k!) m És Károlyit s mindazokat, akik tevékenyen vettek részt 1918-ban és akik mimikri útján nem azonosí­tották magukat az uralkodó osztállyal, haza­árulónak minősítették. Kácolyi Mihály és társai bomlasztották fel a frontot, ők idézték elő Trianont, ők működtek közre az ország megcsonkításában, ők voltak kútforrása! minden rossznak és szerencsétlenségnek, amely a nemzetet a négy és félévi háborús­kodás következményeként érte. Iskolában, is­koláskönyvekben, szószéken, a iiolitikai élet­ben és az irodalomban mindenütt 1918 felelős­ségéről fecsegtek, meg akarván győzni a ma­gyar népet ezeknek az időknek átkos voltá­ról. Irodalmi szegénylegények, akik a kurzus 332 emlőin nevelkedtek fel, mocskolták 1918-at, Ezen nem csodálkozom. De azok is, akik va­lamit adtak történelmi tudásukra és a ma­gyar közéletben ettől eltekintve ás jelentős szerepet vittek, szintén kihegyezték a tollú­kat Károlyi ellen. Egypár idézetet olvasok fel ezektől, hogy lássuk, hogyan vélekedtek a magyar uralkodó osztáíly és annak tollnokai Károlyi Mihályról. (Marosán György (szd): Mesterien hamisították a történelmet!) Az egyik azt mondja történelmi munkájá­ban: »Egy nemzet mikor vezért választ, rend­szerint olyant szemel ki magának, akiben a maga jótulajdonságait és eszményeit a leg­magasabb feszültségi fokon látja képviselve. Károlyi vezérsége abból származott, hogy benne a nemzet a maga gyengeségeinek per« szonifikációját fedezte fel. A történelem rit­kán talál akkora méretű aránytalanságot ké­pesség és ambíció, hivatottság és feladat kö­zölt, mint amilyet Károlyi Mihálynál kény- i NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ I. évi február hó 14-én, csütörtökön. 594 telén megállapítani.« Ezt mondja az egyik történetíró. De érdekesebb ennél a másik, (Egy hang a szociáldemokratapárt oldalán: Nem bal­oldali most az illető?) aki ír egy hasábot a könyvben és a második hasáb utolsó részé­ben a következőkben szegezi le elmélkedésé­nek kvintesszencia ját: »Károlyi Mihályról csak ,ez lehet a kedvezés- és haragmentes íté­let: olyan csekély képességekkel, olyan gyen­ge akaratbeli és erkölcsi kvalitásokkal, még­hozzá olyan hitvány gyalázatos garnitúrával vállalkozott honmentő munkára, hogy tette a hazaárulással egyenlő.« (Közbeszólások a . szo­ciáldemokratapárt soraiból: Nem demokrata ez mostan? — Ki ez?) T. Nemzetgyűlés! Ez a tragédia. Ezt az egyik könyvet Petihő Sándor írta, a másikat pedig valami Ballá Antal nevű úr 333 (Juhász István (szd) : Csak nem a miniszter?) aki ilyen megállapításokat tötlt 1927-ben (Juhász István (szd) : Ez ma miniszter!) amikor egy kissé már történelmi távlatból is láthatta 1918 ese­ményeit, ilyen módon minősítette azt a Ká­rolyi Mihályt, akinek a, rehabilitációjáról szóló törvényjavaslatot ebben a. pillanatban tárgyaljuk. Mi szociáldemokraták mindenkor hittük és bíztunk abban, hogy lesz még egyszer Ok­tóber ebben az országban, mint ahogy ezt Böhm elvtársunk a forradalomról írott műve bevezető részének utolsó mondataként írja. 334 De hitt ebben Károlyi Mihály is. Míg mi ^ itt­hon bátran és határozottan hirdettük mind­azokat a törekvéseket és célkitűzéseket, ame­lyek 1918-ban voltak a magyar nép törekvései és célkitűzései, ő megírta ^ismert füzetét és el­jutott ez a füzet mihozzánk is, amelynek a címe: »Tiétek a föld«. Európában egyedül ma­radt meg a feudális nagybirtok szinte vala­mennyi kiváltságának birtokában, döntő ( be­folyása volt az ország politikájára, kezében tartotta a közigazgatást és az államhatalom szervezetét, mereven elzárkózott minden de­mokratikus haladás elől. t A feudális egyházi és világi nagybirtok­rendszert "meg kell szüntetni — hirdettük — s az erőszakkal elvett földet vissza kell adni azoknak, akik megművelik, mert a dolgozó tö­megek csak igy szabadulihatnak fel a feudaliz­mus bilincseiből. Programmatikusan hirdettük ezt, mélyen t. Nemzetgyűlés, ugyanakkor, ami­kor a legsötétebb elnyomatás és reakció kor­szakát éltük Magyarországon. Megmondottuk, hogy a szociáldemokratapárt hadat üzen az erőszakos foglalás révén létrejött nagybirtok­nak, mi is azt a gondolatot hirdettük, amelyet Károlyi Mihály említett könyvében hirdetett. A történelem elégtételt szolgáltatott Ká­rolyi Mihálynak. Boldog érzés töltheti el, hogy elgondolásai valóra válnak. Nem minden em­bernek adatott meg életében az a boldogító ér­zés* amely Károlyi Mihályt eltöltheti ebben a pillanatban, amikor egyrészt összekapcsóljuk 1918-at 1946-tal, másrészt sikerült elsöpörnünk a történelem színteréről azt az uralkodó osz­tályt, ameily meg akarta semmisíteni 1918 tör­ténelmi vívmányait és amely halálba akarta száműzni Károlyi Mihályt is. Boldog érzés töltheti el, hogy ez a tervük nem sikerült és sikerült viszont az az elgondolása, hogy 1918 törekvései valóra váljanak. Nehézségekkel küzdünk most is, mélyen t Nemzetgyűlés, amikor szabadságunk birtoká­ban megvalósíthatjuk la ssankmt 1918 demo­kratikus törekvéseit, amikor megszilárdíthat­88

Next

/
Oldalképek
Tartalom