Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-18

553 A nemzetgyűlés 18. ülése ï§40, évi február hó 13-án, sserdán. 554 hú\ b€ n Ólás a 'fàMMfopàrtwi: Métf csak az Ha azonban az a helyzet, hogy országosan minden állampolgár egyenlő, há az a helyzet, nogy minden bűncselekményt meg akardnk torolni, akkor feltétlenül mellőzni kell az ilyen kivételes elbánásokat (Ügy van! a kisgazda­parton. ,- bgy hang a kisgazdapárt soraiban: UD feudalizmus!) Lehetséges, hogy a bírósá­gok működése ellen konkrét esetekben, mint ahogyan az előttem szólott képviselőtársam felszólalásából is kiderült, konkrét kifogások merültek fel. Ebben az esetben a bíróságok vagy az egyes bírósági szervek ellen kell tör­vényes intézkedést hozni. A népbiróság intéz­ményéről lehet vitatkozni, hogy hasznos és helyes-e az esküdtszéki rendszer visszaállítása. Ha azonban helyesnek tartottuk és úgy tudom, 'pártközi értekezlet alapján most már törvé­nyes rendelkezések is vannak arra, hogy az eskiidtszéki rendszert fenntartjuk, s amikor az egyes pártok küldik ki az általuk megbízha­tóknak talált szávazóbírákat, amikor az egyes bíróságokban a bírák megoszlása olymódon történik, hogy a két munkáspárton kívül a szakszervezetek is küldenek bírósági tagokat, (Közbeszólás a kisgazdapárt oldalán: Többség!) akkor a többség mindenesetre azon az oldalon van, amely a demokráciát az előttem felszólalt képviselőtársam szellemében kívánja meg­védeni (Buchinger Manó (szd): Az a helyes!) — nagyon helyes — akkor azonban megmondom, hogy olyan szávazóbírákat kell a pártoknak beküldeniök, akiket nem d'ezavuálnak és ön­maguk nem vádolnak meg* azzal, hogy fasisz­tákat mentenek. (Ügy van! Ügy van! — Élénk taps a kisgazdapárton.) Abban az esetben, ha nem képes a rend­őrség elviselni egy általános igazságszolgálta­tási el.iárást, ezen legfeljebb a rendőrség államosításával lehetne segíteni. (Derültség és taps a kisgazdapárton. — Birkás Imre (kp): Éppen ideje lenne már, hogy megkapják a fizetést, meg a ruhát és a bakancsot!) Fordul­jon képviselőtársam bizalommal elvtársához, a belügyminiszter úrhoz! (Vörös Vince (kg): De egynémely ikre csíkos ruhát! — Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Kellene csíkos ruha egy­párnak!) 301 Az igazságügyi kormányzattól feltétlenül várjuk, hogy à kivételes eljárásokat, a privi­légiumokat megszünteti és olymódon intézke­dik, hogy a rendőrség is az általános igazság­szolgáltatás alá essék és a közönséges bűn­cselekményeket a -legsürgősebben tárgyaltatja és az igazságnak megfelelő módon ítélet alá bocsátja. (Nagy taps a kisgazdapárton.) Elnök: Az interpellációt kiadja a nemzet­gyűlés az igazságügyminiszter úrnak. Következnék Birkás Imre képviselő úr interpellációja, aki szintén halasztást kért, (Felkiáltások: Megadjuk!) A Ház a halasztást megadja. Következik Drózdy képviselő úr interpeK lációja. (Felkiáltások a kisgazdapárton: Meg­adjuk!) Kérem a jegyző urat, legyen szíves az interpellációt felolvasni. Szántó Vezekényi István jegyző (olvassa): »Interpelláció az igazságügy- és a belügy­miniszter urakhoz. Van-e tudomásuk a mi­niszter uraknak, hogy a magyar köztársaság törvény beiktatásának és kikiáltásának napján »Magyarország: köztársaság« címmel, a »Ma­­, gyár Kommunista Párt« aláírásával falraga­szok leptek el Budapest házfalait, melyeknek uszító, vádaskodó mondatai között ez a kitétel is szerepelt: »A köztársaság nem lesz addig a nep allauaa... amíg büntetlenül lehet sikkasz­tani az, állam pénzét...« (Derültség a kis­gazdapárton.) »Miután nyilvánvalónak látszik, hogy a Magyar Kommunista Párt vezetősége, mely a talragasz kibocsátóival ktdl hogy azonos le­gyen, tud arról, hogy kik azok a magyar köz­hivatalnokok, akik a hivataluknál fogva rá­juk bízott állami pénzvagyont büntetlenül sik­kasztják: hajlandók-e a miniszter urak az ál­lamrendőrséget, illetve az államügyészséget utasítani a falragasz kibocsátóinak kihallga­tására és a bűnvádi eljárás megindítására? Amennyiben pedig a nyomozás során meg­állapítást .nyerne, hogy az állam pénzét bün­tetlenül sikkasztó tisztviselőkről szóló állítás valótlan: hajlandó-e az igazságügyminiszter úr utasítani az államügyészséget, hogy rágal­mazás és a fiatal köztársaságnak ország-világ előtt való gyalázása miatt haladéktalanul in­dítsák meg az eljárást a falragasz kibocsátói ellen?« Elnök: Drózdy Győző képviselő urat illeti a szó. Drózdy Győző (kg): T. Nemzetgyűlés! Leg­utóbbi felszólalásom alkalmából, amikor a köz­társasági törvényt tárgyaltuk, párthuzamot' vontam a köztársaság, a demokrácia, a parla­mentarizmus és a pártok élete között. Akkori beszédemet néhány erős közbeszólás zavarta meg és megkaptam az »ünneprontó« epithetont is. Bizonyos rezignáoióval hagytam el a parla­ment épületét. Fájt nekem ez a megjegyzés, merthiszen mindig született köztársaságinak és demokratának tartottam magamat. Haza­felé menve látom ám, hogy az utcasarkokon mindenütt ragasztanak egy vörös plakátot. Megálltam, hogy én is elolvassam. A plakát címe ez volt: »Magyarország: köztársaság«. Az aláírás: »Magyar Kommunista Párt«. Kezd­tem, olvasni a plakát mondatait és bizony meg kellett döbbennem azon a nagyfokú r lelkiis­meretlenségen, amelyet az ilyen nyilvánosság­nak szánt hatalmas falragaszon tapasztalhat­tam. Bocsánatot kérek, de sehogyan, sem tu­dok leszokni arról az illetlenségről, hogy néha ne ússzak szembe az áradattal és néha meg ne mondjam az igazságot akkor is, ha betörik érte a fejemet. (Taps a kisgazdapárton.) Ezt a plakátot (Felmutatja.) elolvasva a következő kitételek ragadták meg különösen a figyelmemet. (Egy hang a ktonvmwnistwpúrtcm: Letépte vagy r ajándékba kapta?) Plakáttépő vagyok, méltóztassanak feljelenteni. (Farkas. Mihály (kp): Erről hiányzik a piros-fehér-zöld keret!) Meg kell állapítanom, hogy piros-fehér­zöld színű kerettel volt körülvéve. Mi minden­esetre megnyugodtunk benne, mert ezzel önök elismerik azt, hogy a Magyar Kommunista Párt talán elsőnek a világon, nemzeti alapon áll. (Derültség a kisgazdapárton, — Somogyi Miklós (kp): Elsőnek? Óriási tévedés! — Döb­rentei Károlyné (kp): Mennyire nincsenek tisztában az eszménkkel! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! a kisgazdapárton.^ Megtudjuk a falragaszról, hogy kik a köz­társaság ellenségei. A nép nyomorán élősködő, az állam pénzen gazdagodó nagytőkések, (ügy van! a kommunistapárton.) Nem akarok min­den egyes... (Farkas Mihály (kp): Helyesli

Next

/
Oldalképek
Tartalom