Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-18

523 A nemzetgyűlés 18. ülése 1946. tőikét, védi Weiss Manfrédot, erről van szól —- Az elnök csenget.) ,, ^ . Ezzel szemben az üzemi bizottság által kiküldött és propuszkákkal ellátott bizottság (Révai József (kp): Ez sem igazi — Farkas Mihály (kp): Az igazgatóság által kiküldött bizottság volt, nem az üzemi bizottság által!) a többi kocsit a magánforgalomban egyszerűen eladta. (Révai József (kp): De kik adták ell? Weists Manfréd adita el?) Nem, (Révai József: Hanem kik?) Azok, akiket megbíztak az urak, hogy a kocsikat hozzák haza. (Révai József (kp): De kik azok? —OrbánLászló (kp): Miért nincsenek letartóztatva? — Révai József (kp): Kik azok?) Szíveskedjék megkérdezni az üzemi bizottságot, rögtön megmondja. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Andaházi-Kasnya Béla (kg) : Mélyen t. Nemzetgyűlés! Én egyébként alkalmat fogok keresni arra, hogy ebben a kérdésben íkonkrét és tiszta képet teremtsek. (Helyeslés és taps a kisgazdapárt soraiban. — Révai József (kp) : A GyOSz-ról nem szólt egy szót sem!

292 — Orbán László (kp): Es a kitelepített gyárakról! — Révai József (kp) : Védik a tőkét! A GyOSz-ról nem hallottunk semmit!) Nem kell eladni a kocsikat! (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Következnék Zöld Sándor képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz, a képviselő úr azonban interpellációjának elmondására halasztást kért. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A nemzetgyűlés a halasztáshoz hozzájárul. Következik Losonczy Géza képviselő úr interpellációja a íközoktatásügyi miniszter úrhoz, f " • „ Kérem a jegyző urat, szíveskedjek az interpelláció szövegét felolvasni. Szántó Vezekényi István Jegyző (olvassa): »Losonczy Géza interpellációja a pedagógustársadalom helyzetéről és a közoktatásügyi minisztériumban és a kultúrpolitikában észlelhető reakciós jelenségekről. A pedagógiai társadalom olyan súlyos gazdasági viszonyok között tengődik, hogy ez alapjában fenyegeti az egész magyar^ közoktatásügyet. A közoktatásügyi minisztériumban és a kultúrpolitikában a demokratizálódás Teleki gróf minisztersége alatt teljesen hátramaradt és az utóbbi időben a különböző reakciós áramlatok mind szemérmetlenebbül jelentkeznek. Mit kíván tenni a közoktatásügyi miniszíbérium a pedagógustársadalom helyzetének javítása és a demokratizálódás ütemének gyorsítása érdekében?« Elnök: A képviselő urat illeti a szó

v Losonczy Géza (kp): T. Nemzetgyűlés! A magyar demokrácia a munkásság, a parasztság és az értelmiség összefogásán alapul. Ez azt jelenti, hogy a magyar értelmiség nem lehet kitagadott gyermeke a magyar demokráciának és a magyar értelmiséget olyan .rétegnek kell tekinteni, amelyre az ország újjáépítésében s a magyar demokrácia jövendő fejlődésében komoly és jelentős szerep vár. Az a reakciós hírverés, mintha az értelmiség a demokratikus Magyarországon . halálra és pusztulásra volna ítélve, nem egyéb rosszindulatú rémmesénél. A magyar demokrácia számára az értelmiség helyzetének alakulása, problémái, viszonya a demokráciához egyáltalán nem lelhet közömbös és a magyar demoívi február hó 13-án, szerdán. , &5H-. kratikus erőknek arra kell törekedniük, hogy. az értelmiség helyzete minél gyorsabban megjavuljon, hogy az értelmiség érezze, hogy problémái a magyar demokratikus közéletet éppen olyan mértékben foglalkoztatják, mint a fizikai dolgozók problémái. A mi álláspontunk az, hogy az értelmiség a magyar demokratikus társadalom egyen* jogú tagja és munkája, áldozatkészsége, demokratikus együttműködési szándéka arányában el kell foglalnia a helyét a magyar demokratikus nemzeti élet keretében. Mindez azonban üres szóbeszéd csupán mindaddig, amíg az értelmiség és különösen az értelmiség legelesettebb része, amelynek problémáival interpellációm során röviden foglalkozni kívánok: a pedagógusok társadalma nem érzi a demokratikus államhatalom tényleges Begítő készségét, nem tapasztalja azt, hogy helyzete, munkája, sorsa tényleg nem közömbös a demokrácia számára, hanem ugyanakkor, amikor bírálat éri esetleg a körében jelentkező bizonyos reakciós áramlatok és hangulatok miatt, komoly méltánylásra és elismerésre találnak az ország érdekében hozott áldozatai és erőfeszítései. T. Nemzetgyűlés! Valamennyiünk előtt ismeretes, hogy a pedagógustársadalom a reakciós rendszer idején még a többi értelmiségi kategóriához • viszonyítva is meglehetősen lenézett s társadalmilag meglehetősen alacsonyra helyezett értelmiségi réteg volt. •Silány fizetésük, társadalmilag alacsony helyzetük híven kifejezte azt a viszonyt, amely n

r reakciós rendszert a kultúrához és a kuí túra közvetítőihez, a pedagógustársadalomhoz fűzte. A felszabadulás után a magyar demokrácia kötelessége az, hogy a reakciós rendszernek á magyar pedagósrusokkal, a tanárokkal és a tanítókkal szemben tanúsított magatartását megváltoztassa és tettekben adja tanújelét annak, hosry sokkal nagyobb megbecsülés-ben kívánja részesíteni őket, mint n7, történt az elmúlt huszonöt esztendő alatt. (Helyeslés.) A pedagógustársadalom a magyar tanárok és^ tanítók munkája iránti megbecsülés mértékével a magyar demokrácia egyúttal önmagát méri meg. Megméri, hogy mennyit nyom a kultúra, a. humánum, a magyar műtrá}őrlés- tiszteletónek mórlegén és mennyire viseli szívén s^ját jövendőjének, a gyermekeknek és az ifjúeásrnak demokratikus emberré és magyarrá nevelésének sorsát. (Ügy van! Ügy van!) A magyar tanárok és tanítók ma a legsötétebb nyomorban sínylődnek. Ezért természelesen^ elsősorban nem a magyar demokrácia a felelős, hanem r

— mint valamennyien tudjuk — az^ a reakciós rendszer, amelynek háborúja lehetővé tette a német-nyilas rablásokat és odavetette az országot egy pusztító háború borzalmainak. A pedagógusok részesei az általános magyar nyomorúságnak és éppen, ezért társadalmi és anyagi helyzetük megjavítása elsősorban az ország újjáépítésének mértékétől függ. A pedagógustársadalom eminens érdeke, hogy az ország újjáépítésé* uek nagy művéből a maga területén minél aktívabban kivegye a maga részét. Ugyanakkor azonban a pedagógustársadalmon bfr. lül elsősorban a tanítók helyzetéről kívánok szólni, mivel ez a réteg közvetlenül a ; népből