Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-18
51Ö A nemzetgyűlés 18. ülése 1946. Elnök: Dadi képviselő nrat illeti a szó. Dadi Imre (kp): T. Nemzetgyűlés! Egyheti halasztást kérek interpellációm elmondására. (FeíMáliások: Megadjuk!) Elnök; A képviselő úr halasztást kért interpellációjának elmondására. Megadja a nemzetgyűlés a halasztást? (Igen!) A Ház a halásztást megadta. Következik; Kiss Károly képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szántó Vezekényi István jegyző (olvassa): »Tekintve súlyos gazdasági helyzetünket, elsősorban érdekli az ország közvéleményét a nyilasok által elhurcolt magyar javak kérdése. Ezeknek a javaknak a hazahozatala átsegítene bennünket katasztrofális helyzetünkönTett-e a, kormány az Ausztriában ós Németországban fekvő magyar értékek visszaszerzésére lépéseiket! Kaptunk-e ezideig valamit vissza? Milyen akadályai vannak a magyar értékek hazahozatalának?« Elnök: A képviselő urat iïleti a szó. Kiss Károly (kp): Mélyen t Nemzetgyűlés! A nyilasok és fasiszták Németországba és Ausztriába hurcolták nemzeti vagyonunk jelentős részét. A nemzetgyűlés előtt erről a kérdésről már többször folyt szó. A miniszterelnök úr bemutatkozó beszédében szintén kitért erre a kérdésre és összegszerűen megállapította idegenbe hurcolt nemzeti vagyonunk értékét. A magyar közvélemény érdeklődve és aggódva tekint a 11 milliárd aranypengőt kitevő nemzeti vagyon sorsa felé és érdeklődve tekint ennek hazamentése, a hazahozatal ügye és eddigi eredményeinek kérdése felé. Bár a miniszterelnök úr az imént említette, hogy lépések történtek ebben az irányban, mégis felmerül a kérdés, milyen eredményeket értünk el eddig nemzeti vagyonunk külföldre hurcolt részeinek hazamentése terén. Ha ugyanis valaki egy kicsit körülnéz a külföldre hurcolt magyar javak hazahozatalával foglalkozó kormánybiztosság házatáján, furcsa dolgokat tapasztalhat. Azt látja, hogy sokan dolgoznak ezen a téren, mind külföldön, mind belföldön, de munkájuk nem annyira a magyar vagyon, a magyar javak hazahozatala, mint inkább haza nem hozatala körül forog. (Ügy van! a kommunista- és a szocáldemokratapárton.) Megerősíteni ezt az állításomat azzal, hogy az elhurcolt magyar javak ügyében olyan emberek tárgyalnak s tevékenykednek Ausztriában és Németországban, é akiket mint nyugatra menekült fasisztákat, nyilasokat le kellene tartóztatni. Ilyen Gellért Andor másodosztályú konzul Salzburgban, (Közbeszólás a kisg\aizda~ párton: Óriási tévedés«) aki a szövetségesek által megszállt teriilet magyar megbízottjának mondja magát és aki ezt megelőzően Berlinben színes riportokban dicsőítette a fasiszta német hadsereget. Segítőtársa Friedmann Zoltán» aki a deportáltaknál munkafelügyelő volt és a felszabadulás után saját deportált társai verték véresre. A másik segítőtársa Izrael Márton marosvásárhelyi lókereskedő, akit ló- és állatállományunk megmentésével és hazahozatalával bíztak meg. Ez az úr eddig 200.000 dollár vagvont szerzett magának (Révai József (kp): Gyalázat!) és most egy szállodát vett Salzburgban. (Révai József (kp): Be hol a kormánybiztos?) i Egy másik hasonló, dr. Bilkei-Pap La^os, a GeJlért-füidő volt * igazgató-főorvosa, aki a évi február hó lB-án t szerdán. * 516 fürdő teljes felszerelését és a főváros tulajdonában lévő berendezést nyugatra szállította. Ö jelenleg a francia megszállási -övezetben, mint a magyar Vöröskereszt hivatalos megbízottja működik és működése során igen élénk munkát fejt ki az ottani magyar vagyontárgyak összegyűjtése és elkótyavetyélése érdekében. Ennek a dr. Bilkei-Pap Lajosnak a fia itt Budapesten a népügyészség foglya, mert egy fasiszta szervezkedés vezetését végezte és 1945 nyarán a demokratikus rendőrség letartóztatta. Mintegy 320 megbízott működik és tárgyal,, üzletezik az elhurcolt magyar értékekkel. Legnagyobb részük nyugatra menekült háborús bűnös és fasiszta. A kintlevő magyar értékek pedig lassan belekerülnek az üzleti forgalomba. (Révai József (kp): Hol a kormánybiztos? — Közbeszólás a kisgazdapárton: Itt van!> így Linzben december és január hónapokban a magyar katonaköpeny üzleti ára 62.5 márka volt. Mindenki számára kapható ! Ugyancsak Linzben a textilüzíetekben a magyar honvédségtulajdonában levő inganyag méterje 2 márka 25 pfennigért eserél gazdát. (Közbekiáltások •a kisgazdapárton: Elég olcsó! Hallatlan!) Folytathatnám ezt így még tovább is. Bányászaink lábbeli nélkül vannak és nem tudnak lemenni a tárnákba, de a fasisztáik éscsendőrök egész esztendeig élnek abból, hogy elkótyavetyélik a kitűnő bakancsokat, sícipőket, magyar bőröket, amiket kihurcoltak Ausztria területére. Andaházi-Kasnya Béla kormánybiztos úr megibizottait^ Salzburgban az amerikai hatóságok valutázásért és egyéb törvénytelen üzletekért letartóztatták, ök bocsátották áruba a kihurcolt magyar textilanyagot is, nagymennyiségű Mauthner-talpat és boxbőröket hoztak forgalomba. Különös f üzletelés folyik az autókkal is. A magyar autók zöme Salzburg, Wels és Linz. környékén található. A csepeli Weiss Manfréd gyárból három úr utazott ki és sikerült 70' autót visszaszerezniük, de a 70 autóból csak 16-ot kapott meg a gyár, a többit áruba bocsátották. (Egy hang a kommunistapárton: Szép kis társaság.) A kormánybiztosság hatáskörében dolgozott egy Sarbó Frigyes nevű úr is, aki minden egyes, az ő közibenjöttével hazaszállított teherautóért egy személyautó hazahozatalára és tulajdonjogára szóló engedélyt és a hozzátartozó kocsit kért ellenértékül. (Szeder Ferenc (szd): Í3s megkapta az engedélyt?) A hazahozatalnak ez a módja semmiesetresem szolgálja a köz érdekét, sőt ellenkezőleg alkalmas arra. hogy az amerikai katona|:ihatóságok, amelyek a sok csalás láttára már úgyis bizalmatlanok ezekkel a hazahozatali ügyekkel szemben, teljesen megvonják jóakaratukat és segítségüket tőlünk. Az újjáépítési minisztériumból Ujváry Sándor miniszteri osztálytanácsos úr utazott ki. Visszatérése után eredményes tárgyalásairól egy sorozat nyilatkozatot adott le az újságíróknak, de a valóságban a Linzből hozott két autón kívül, amelyekből egyet már áruba bocsátott, egyéb eredményt nem ért el. Az ilyen tárgyalások és egyéni üzletelések azt eredményezték, hogy az amerikai hatóságok már nem veszik komolyan az elhurcolt Javak kérdésében hozzájuk forduló mogbizpt— takat. Különös figyelmet érdemel az e^tittsolf ipartelepek és gyárak ügye is* Ebben » kér