Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-18

51Ö A nemzetgyűlés 18. ülése 1946. Elnök: Dadi képviselő nrat illeti a szó. Dadi Imre (kp): T. Nemzetgyűlés! Egyheti halasztást kérek interpellációm elmondására. (FeíMáliások: Megadjuk!) Elnök; A képviselő úr halasztást kért in­terpellációjának elmondására. Megadja a nem­zetgyűlés a halasztást? (Igen!) A Ház a halász­tást megadta. Következik; Kiss Károly képviselő úr in­terpellációja. Kérem a jegyző urat, szívesked­jék az interpelláció szövegét felolvasni. Szántó Vezekényi István jegyző (olvassa): »Tekintve súlyos gazdasági helyzetünket, első­sorban érdekli az ország közvéleményét a nyi­lasok által elhurcolt magyar javak kérdése. Ezeknek a javaknak a hazahozatala átsegítene bennünket katasztrofális helyzetünkön­Tett-e a, kormány az Ausztriában ós Német­országban fekvő magyar értékek visszaszerzé­sére lépéseiket! Kaptunk-e ezideig valamit vissza? Milyen akadályai vannak a magyar érté­kek hazahozatalának?« Elnök: A képviselő urat iïleti a szó. Kiss Károly (kp): Mélyen t Nemzetgyűlés! A nyilasok és fasiszták Németországba és Ausztriába hurcolták nemzeti vagyonunk je­lentős részét. A nemzetgyűlés előtt erről a kér­désről már többször folyt szó. A miniszterelnök úr bemutatkozó beszédében szintén kitért erre a kérdésre és összegszerűen megállapította ide­genbe hurcolt nemzeti vagyonunk értékét. A magyar közvélemény érdeklődve és aggódva tekint a 11 milliárd aranypengőt kitevő nem­zeti vagyon sorsa felé és érdeklődve tekint en­nek hazamentése, a hazahozatal ügye és ed­digi eredményeinek kérdése felé. Bár a miniszterelnök úr az imént említette, hogy lépések történtek ebben az irányban, mégis felmerül a kérdés, milyen eredményeket értünk el eddig nemzeti vagyonunk külföldre hurcolt részeinek hazamentése terén. Ha ugyanis valaki egy kicsit körülnéz a külföldre hurcolt magyar javak hazahozatalával foglal­kozó kormánybiztosság házatáján, furcsa dol­gokat tapasztalhat. Azt látja, hogy sokan dol­goznak ezen a téren, mind külföldön, mind bel­földön, de munkájuk nem annyira a magyar vagyon, a magyar javak hazahozatala, mint inkább haza nem hozatala körül forog. (Ügy van! a kommunista- és a szocáldemokratapár­ton.) Megerősíteni ezt az állításomat azzal, hogy az elhurcolt magyar javak ügyében olyan em­berek tárgyalnak s tevékenykednek Ausztriá­ban és Németországban, é akiket mint nyugatra menekült fasisztákat, nyilasokat le kellene tar­tóztatni. Ilyen Gellért Andor másodosztályú konzul Salzburgban, (Közbeszólás a kisg\aizda~ párton: Óriási tévedés«) aki a szövetségesek által megszállt teriilet magyar megbízottjának mondja magát és aki ezt megelőzően Berlinben színes riportokban dicsőítette a fasiszta német hadsereget. Segítőtársa Friedmann Zoltán» aki a deportáltaknál munkafelügyelő volt és a fel­szabadulás után saját deportált társai verték véresre. A másik segítőtársa Izrael Márton marosvásárhelyi lókereskedő, akit ló- és állat­állományunk megmentésével és hazahozatalá­val bíztak meg. Ez az úr eddig 200.000 dollár vagvont szerzett magának (Révai József (kp): Gyalázat!) és most egy szállodát vett Salzburg­ban. (Révai József (kp): Be hol a kormány­biztos?) i Egy másik hasonló, dr. Bilkei-Pap La^os, a GeJlért-füidő volt * igazgató-főorvosa, aki a évi február hó lB-án t szerdán. * 516 fürdő teljes felszerelését és a főváros tulajdo­nában lévő berendezést nyugatra szállította. Ö jelenleg a francia megszállási -övezetben, mint a magyar Vöröskereszt hivatalos megbí­zottja működik és működése során igen élénk munkát fejt ki az ottani magyar vagyontár­gyak összegyűjtése és elkótyavetyélése érdeké­ben. Ennek a dr. Bilkei-Pap Lajosnak a fia itt Budapesten a népügyészség foglya, mert egy fasiszta szervezkedés vezetését végezte és 1945 nyarán a demokratikus rendőrség letar­tóztatta. Mintegy 320 megbízott működik és tárgyal,, üzletezik az elhurcolt magyar értékekkel. Leg­nagyobb részük nyugatra menekült háborús bűnös és fasiszta. A kintlevő magyar értékek pedig lassan belekerülnek az üzleti forga­lomba. (Révai József (kp): Hol a kormánybiz­tos? — Közbeszólás a kisgazdapárton: Itt van!> így Linzben december és január hónapokban a magyar katonaköpeny üzleti ára 62.5 márka volt. Mindenki számára kapható ! Ugyancsak Linzben a textilüzíetekben a magyar honvédség­tulajdonában levő inganyag méterje 2 márka 25 pfennigért eserél gazdát. (Közbekiáltások •a kisgazdapárton: Elég olcsó! Hallatlan!) Folytathatnám ezt így még tovább is. Bá­nyászaink lábbeli nélkül vannak és nem tud­nak lemenni a tárnákba, de a fasisztáik és­csendőrök egész esztendeig élnek abból, hogy elkótyavetyélik a kitűnő bakancsokat, síci­pőket, magyar bőröket, amiket kihurcoltak Ausztria területére. Andaházi-Kasnya Béla kormánybiztos úr megibizottait^ Salzburgban az amerikai hatósá­gok valutázásért és egyéb törvénytelen üzle­tekért letartóztatták, ök bocsátották áruba a ki­hurcolt magyar textilanyagot is, nagymennyi­ségű Mauthner-talpat és boxbőröket hoztak for­galomba. Különös f üzletelés folyik az autókkal is. A magyar autók zöme Salzburg, Wels és Linz. környékén található. A csepeli Weiss Manfréd gyárból három úr utazott ki és sikerült 70' autót visszaszerezniük, de a 70 autóból csak 16-ot kapott meg a gyár, a többit áruba bo­csátották. (Egy hang a kommunistapárton: Szép kis társaság.) A kormánybiztosság ha­táskörében dolgozott egy Sarbó Frigyes nevű úr is, aki minden egyes, az ő közibenjöttével ha­zaszállított teherautóért egy személyautó haza­hozatalára és tulajdonjogára szóló engedélyt és a hozzátartozó kocsit kért ellenértékül. (Szeder Ferenc (szd): Í3s megkapta az enge­délyt?) A hazahozatalnak ez a módja semmiesetre­sem szolgálja a köz érdekét, sőt ellenkezőleg alkalmas arra. hogy az amerikai katona|:iható­ságok, amelyek a sok csalás láttára már úgyis bizalmatlanok ezekkel a hazahozatali ügyek­kel szemben, teljesen megvonják jóakaratukat és segítségüket tőlünk. Az újjáépítési minisztériumból Ujváry Sán­dor miniszteri osztálytanácsos úr utazott ki. Visszatérése után eredményes tárgyalásairól egy sorozat nyilatkozatot adott le az újság­íróknak, de a valóságban a Linzből hozott két autón kívül, amelyekből egyet már áruba bo­csátott, egyéb eredményt nem ért el. Az ilyen tárgyalások és egyéni üzletelések azt eredményezték, hogy az amerikai hatósá­gok már nem veszik komolyan az elhurcolt Ja­vak kérdésében hozzájuk forduló mogbizpt— takat. Különös figyelmet érdemel az e^tittsolf ipartelepek és gyárak ügye is* Ebben » kér

Next

/
Oldalképek
Tartalom