Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-18

497 A nemzetgyűlés 18. ülése 1946. parlamentbe is idekerült, .az egész sváb kérdés megoldásánál azzal a veszéllyel fenyeget, hogy nem tudjuk felmérni azt a távlatot, amelyben nekünk ezt a kérdést meg kell oldanunk. À sváb kérdésnek ugyanis bosszú múltja vvan- Nem pusztán arról van szó, hogy Magyarország felszabadult, ' mondjuk, a feudális elnyomás alól, hanem arról van szó, hogy Magyarország ugyanakkor gyarmati viszony alól szabadult fel és ennek a gyarmati viszonynak likvidálása mindaddig nem lehet megnyugtató és példaszerű, míg a sváb kérdést Magyarországon meg nem oldottuk. (Ügy van! a parasztpárt oldalán.) Már pedig ha mi most itt védőügyvédévé válunk a sváboknak, akiknek nines erre szükségük, mert nagyon jól fogják tudni azt, hogy hová menjenek és hogyan védjék magukat, ha tehát mi nem azon gondolkozunk, miiven jogi alapot teremtsünk arra, hogy radikálisan megoldjunk egy ilyen fontos kérdést, hanem azon gondolkozunk, hogyan tegyük minél emberibbé a kérdés megoldását, hogyan tudjuk őket megvédeni, ha minél több ürügyet keresünk arra, hogy itt tartsuk svábjainkat, akkor r megjósolom azt, hogy a^ egész sváb kitelepítés nem., fog sikerülni. (Felkiáltások a kisgazdapárt oldalán: Ki akarja eztl Senki se akarja! — Egy hang a parasztvárt oldalán: A hőgyészi gyűlésen védték a kisgazdák a svábokat. Kérdezzék meg Perr Viktortól!) Én most megkérdezem képviselőtársaimat. Amint mondom, én a koalíció szellemében igyekezem megfogalmazni minden tételemet. Én nem mondtam, hogy a kisgazdapárt védte a svábokat. Ne méltóztassék ezt vádnak , értelmezni, mert én nem adresszálom ezt a kisgazdapártnak. (Derültség a kisgazdapárton. — Egy hang a parasztpárt oldalán: Akinek nem inge, ne vegye magára!) Természetesen tény az, hogy egy kisgazdapárti képjviselő felszóialásávail kapcsolatban kell ezt külön hangsúlyozni. (FelMáltások a kisgazdapárt oldalán: Nem kell! -Zaj.) Van egy veszedelmes tünete az egész sváb kérdésnek. Azon kellene inkább gondolkoznunk és azokat az adatokat felhoznunk, amelyek előre viszik az egész svábkitelepítést. Méltóztassék gondolni arra és vájjon gondolt-e a kormány arra, hogy az egész svábságot felül kellene vizsgálni abban a tekintetben: kik azok, akik annakidején, az úgynevezett • disszimiláció korában nemcsak a nemzetiségüket, de például a nevüket is visz•s ^változtatták. (Nagy zaj és felkiáltások a kisgazdapárt oldalán: TTeryanezt mondta Kováes István!) Tudom, méltóztassék csak meghallgatni. (Zaj és felkiáltások a kis&azdapárt oldalán: Mind ki az ilyenekkel! — Nem kell mindent kiforgatni!) Továbbmegyek egy lépéssel. Nagyon is tömegesen fordult elő az, hogy egy év alatt egy csomó sváb nevet változtattak magyarrá. Annak a svábnak, aki az elmúlt huszonöt esztendő alatt nem érezte szükségét annak, hogy magyarrá tegye a nevét, most például nem adnám meg azt^ a lehetőséget, hogy magya

j rosítson. (Tnps és felkiáltások a kisgazdapárt oldalán: Ez helyes!) Nem a kisgazdapárt felé hangsúlyozom ezt, hanem a kormány felé hangsúlyozom és hívom fel rá a figyelmet. (Zaj és felkiáltások a kisgazdapárt oldalán: Kovács is ezt mondta!. A belügyminiszternek mondja ezt! — Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Mindig az egyéni és nem a kollektív XKMZETGYLJLÉSI NAPLÓ I. évi február hó 13-án, szerdán. "498 felelősséget nézzük!) A sváb kérdés további tárgyalási alapjául nem fogadhatjuk el azt az érzelmi álláspontot, hogy magyar az, aki magyarnak érzi magát és mindegy az, hogy esetleg svábul gagyog. Ha már itt a t előttem szólott képviselőtársam költőket idézett, hadd idézzek én is, ha nem is idegent, de magyart. Méltóztatnak;^ gondolni arra, hogy milyen jelképes jelentősége van annak, amikor* Arany János itt Budáról szólva, egymás mellé teszi ezt a két szót: »Az utcáin, német szó« és »piszok«.

278 Itt Magyarországon a német szó piszok. Miért piszok"? Piszok az, ami nem a maga helyén van. A por piszok, ha a ruhámra kerül. A német szó Magyarországon piszkot jelentett Arany János felfogásában és piszkot jelent különösön most, amikor túlságosan ráuntunk arra a bizonyos német szóra. Ha tehát itt németül beszelnek... (Dulin Jenő államtitkár: Ez a sovinizmus, mert nemcsak német, _ banem^ más nemzetiség is van! Ez a tiszta soviniszta állásoont. — Zaj.) Méltóztassék figyelemmel meghallgatni. (Dulin Jenő államtitkár: Soviniszta!) Azt mondottam, hogy itt a sváb kérdi<% különálló kérdés. Ez nem nemzetiségi probléma, hanem a gyarmati viszony likvidálása. (XJay van! Ügy van! — Taps a parasztpárt oldalán.) Tgenis, már megállapítottam és közbe is szólottam olyan értelemben, hogy én minden svábot, aki itt> maradt, akár a szellemi f életben, akár a gazdasági életben, akár a jó dunántúli földeken — sajnos ez^ elképzelhető — a sváb gyarmatosító törekvések előőrsének tekintek máris. (Ü(p< van! Ügy van! a parasztpárt soraiban.) Természetes, "hogy most be' fogják húzni a nyakukat és most magyarnak fogják érezni magukat, mert könnyű annak érezniök magukat. Ma nehezebb németeknek érezniök magukat, mint ahogyan egy évvel ezelőtt lehetett. Éppen ezért a lobbanékony érzést nem fogadom el ilyen fontos kérdés alapjául. Ezt a kérdést érzelmi alapon megoldani nem lehet. Ez az érzelmi alap tehát az

t< ami ellen én tiltakozom. (Dulin Jenő államtitkár: Mi is! — Közbeszólás a kisgazdapárt oldalán: Nyitott ajtókat döns-et!) Teernap nemnagvon tiltakoztak ez ellen, t. képviselőtársaim. (Közbeszólás a kisaazdapárt soraiban: De igenis! Elég volt a kollektív felelősségből, tessék egvénenként megállapítani, (Dulín J«i"ő államtitkár: Rendezni akarjuk' A hazaárulókkal kîfplê! — Zaj a Ház minden oldalán. — Az elnök csenget) Számomra az egész magyar nép érdeke sokkal fontosabb, mint az itteni sváb telepesekkel szemben az úgynevezett kollektív felelősségrevonással járó esetleges igazságtalanság. Nem tanulékony az olyan felszabadulni akarás, amely irgalmat ismer. Bármely gyarmat, amely felszabadult, sohasem tűrte meg, hog v provokáló tényezők gyanánt a gyarmatosítók ottmaradhassanak közöttük. Ne méltóztassék tehát túlságos radikalizmussal vádolni sem a magyar közvéleményt, sem azokat a pártokat, amelyek ezen a téren is vállalják a radikaliz.must. A magyar radikalizmus és a magyar nép egész életérzése követeli, hogy ebben a tekintetben ezután legyünk inkább túlzó radikálisok, semhogy megint elérzelegjünk. (Nánási László (pp): Ezt a kisgazdapárton kellett volna elmondani ! — Zaj a Ház minden oldalán.) Méltóztassanak gondolni arra, nem Szabó Dezső

279 találta ki és írta meg, hanem én voltam szem- és- fültanuja annak a jelenetnek, hogy 32