Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-17
459 A nemzetgyűlés 17. ülése 1946. Front programmjának az államosításra vonatkozó teljes véghezvitelét. Különösen lényegesnek tartjuk, hogy ai szénbányák államosításának kimondása után sor kerüljön végre a föld méhe valamennyi kincsének és az energiatele- ' péknek államosítására is. (Helyeslés és taps a kommunistapárt soraiban.) Annál is inkább, mert ez nemcsak az ipari munkásságnak, hanem a dolgozó parasztságnak és az egész ország dolgozó népének alapvető érdeke. (Egy hanp a kisgazdapárt soraiban: Majd elválik! — Pászthory István (kg): A gazdasági élet talpraállítása az érdeke! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kérem, ne zavarják a szónokot! Losonczy Géza (kp): Meg vagyok győződve róla, hogy a független kisgazdapárt paraszt és értelmiségi képviselői ezekkel asz államosítási követelésekkel egyetértenek (Ellentmondások és felkiáltások a kisgazdapárt soraiban: Soha! — Nagy zaj.) és egyetértenek (Dénes István (kg): A formát! A formát!) azzal is, hogy a ( reakció gazdasági offenzíváját ezen a téren is vissza kell verni, és a magyar nép demokratikus követeléseit kell érvényre juttatni. (Pászthory István (kg): Az országot újjá kel] építeni! — Egy hang a kommunistapárton: Párezer munkás építse újjá a sok herével szemben ? Nem Mindszenty kell ide! —• Reisinger Ferenc (szd): Mit csináltak a dacos téglahordók'? 2 ;' 5 — Nagy zaj.) Demokratikus intézményeink megerősítése és továbbfejlesztése, a demokratikus nagyhatalmiakkal és a szomszédos álllamokkal való jóviszonyunk megalapozása és kiépítése: ez ma az ország alapvető külpolitikai érdeke. (Ügy van! Ügy van!) Azt hiszem, ebben egyetértenek a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjai. Ezt kívánja ma tőlünk a magyar nép érdeke és éppen ezért harcol a Magyar Kommunista Párt is. (Élénk helyeslés és taps a kommunistapárt oldalán.) Elnök: Szólásra következik? Szántó Vezekényi István jegyző: özv. Botyánszki Pálné! Özv. Botyánszki Pálné (szd) : T. Nemzetgyűlés! (Taps a szociáldemokratapárton.) A minisztereflnök úr beszélt a szociális gondos* kodás egyenlőtlenségéről és arról, hogy ez a gondoskodás alig-alig érintette a falusi szegénységet- Valóban, ez égető probléma és a legtragikusabb öröksége a köztársasági kormánynak. A magyar földesurak és a rendelkezésükre álló hatalom, a csendőrség és a falusi közigazgatás oÜyan igénytelen . életformák vállalására _ szorították a falu népét, hogy ma már alig-alig hisznek az emberek abban, hogy azokon változtatni ^is lehet. Nagyon nehéz ezekről a kérdéseikről beszélni. (Zaj és mozgás a kisgazdapárt oldalán. — Döbrentei Károlyné (kp): Nem érdekes a falu sorsa, kisgazdák? — Sulyok Dezső (kg): Sokkal Jobban %dekeL mint a másik oldalt! — Egy hang a kommunistapárt oldalán: Az előbb azt mondták, ők a nép! — Felkiáltások a kisgazdapárt oldalán: tlgy is van!) Ha visszatekintünk az elmúlt ötven esztendőre, akkor látjuk, milyen hihetetlen pusztulás következettébe a magyar nép legértékesebb rétegeinek körében, ha csak a csecsemőhalandóságot vesszük is figyelembe. Ha beletekintünk a legutóbbi húsz esztendő parlamenti naplóiba, akkor meggyőződhetünk arról, hogy ebben a Házban egyedül a szociáldemokrata párt volt az, amely ezt a kérdést állandóam évi február hó 12-én. kedden. 460 nyitvataartotta. (Ügy van! Úgy van! a szoeiáldemokratapárt oldalán^ — Cseh-Szombathy László államtitkár; A kisgazdapárt is eleget harcolt a szociális kérdésért!) Az interpeliláeiók és javaslatok százait terjesztette elő pártunk abban az irányban, hogya falusi szociális problémák megoldást találjanak. (Marosán György (szd) : Akkor ! 5s hitegettek! * Akkor, sajnos, süket fülekre találtak ezek a követeiépék! Az volt az igazi fajvédelem! — SnWnV; Dezső ffccr): Ne zavarják a szónokot! —Felkiáltások a kisgazdapárt oldalán: Éljen Marosán! Pás^thnrv István ffcg): ö lesz a. hercegprímás! — Derültség.) Pártunk a húszas években megindította a falvakban a szervezkedést és lehetőséget adott arra, hogy az agyonsanyargatott magyar nép végre szervezetten léphessen fel és megadta a lehetőseget arra, hogy az ipaTi munkások segítségével vetődhessenek fol ezek a nrnblémák. (Zaj és mozaás n kisgazdamárt oldalán. — ReísiníTpr Teeren« (s^/0 á^amt^kár — Pászthory István felé: A Háznak a fifforája! A sok közbeszólástól figura IPSZ belőle! ViVvázzon. ne csináilion m^írából pniácát a vépvieelő úr! Me°kó Zoltánt! 25 « — r A T>ás-Shor>i István mellett ülőhöz: Szomszéd úr. figyelmeztesse őt! — Pászthorv Tstvan (leg) — Reismner Ferenc felé: Hallgassa inkább a szónokot!) Ab ban az időben a falusi gyűlések és megyei értekezletek százai sürgették azt. hogy a falu •i saját kénviselői űtíán 'hozza ide a magyaTrság- nlénuma elé azokat az állapotokat, amelyeket a nasvbirtok teremtett lenn a falvakhnn. Sajnálattal kell megemlítenem, hogy a falu népének ez a nagy izgalma belefulladj a harminoas évek ínségébe. Inséglevesek, ínségkonyhák és ínségbérek »táplálták« a falu ereiét és flehefetlenné tették a további szervezkedést. Belefulladt ez a nagy izgalom, ez a nagy szervezkedés az 1982 ánrilis 7-iki nagyon, szomorú felvonulásba. 257 amikor a magvar Parasztsásr. a magyar mezőgazdasági munkásság már evezte, hogy ereje nem futja, 4-iogy szembehelyezkediék azz-ail'i a hatalommal, amely csiak :\vva törekedett, hogy ezt a népet valóban elnyomja. 1932 után következett a Gömbös-éra, amelv megajándékozott bennünket a 140-es mellbőséggel és a 90 ponttal 258 %a fallvakra rászabadította a különféle horog- és nyilaskeresztes pártokat, ígéretekkel és egyebekkel bontotta meg azt az egysésret. amelyet a szociáldemokratapárt szervezési munkája létre tudott hoziii. És én állítom, hogy az a munka, amelyet a szociáldemokratapárt a falvakban elvégzett, immúnissá tette ezt á tömeget ennek a nyilaskeresztes maszlagnak a befogadása ellen. (Ügy van! tlgy van! — Helyeslés és J aps a szocíúldemokra apárt és a kommmnisfapárt oldalán.) T. Nemzetgyűlés! A magyar köztársasági kormány kötelessége, hogy amikor megszűntek .laz'oik az erők 1 , latmelyek ezeket az állapotokat létrehozták, amikor a földosztással megtörték ezeknek & hatalmát, most olyan közvéleményt alakítson ki a falvakban, amely úgy szociális, mint egészségügyi téren megmutatja a magyar dolgozó parasztságnak és földmunkásságnak, hogy a technika vívmányai mellett egy más. egy emberi életet is lehet élni. (Ügy van! Ügy van! ,— Helyeslés, taps és éljenzés a kisgazdapárt oldalán.) A kormányzat feladatává tesszük azt is. hogy már az iskolán keresztül úgy nevelje à falusi népet, hogy azt fogékonnyá tegye .a
