Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-17
443 A nemzetgyűlés 17. ülése 1H6. évi február hó 12-én, kedden._ 444 tan hallgatja érveimet, ez talán nem is lesz annyira döbbenetes, amint azt elkezdem. Talán nem esek bele abba, hogy én svábimádó volnék. A látszat olyan csalókán indul, de kiderül, hogy nem az, mert én a magyarországi svábokat, azok minden vagyonának kezükön való megtartása mellett kívánatosnak tartom, hogy itt maradjanak, de csak — és itt a hangsúly — azokniak számára, akik ezt a földet, ezt a hazát, ezt az országot nem árulták el, (Kondor Imre (pp): Kevés lesz!) Vannak. (Kondor Imre (pp): Nem sokan!) Bocsánatot kérek, 1848-ban és 1849-ben a tizenhárom aradi vértanú névsorában ötöt találunk, olyat, 243 akit ma nyugodt» lelkiismerettel ki lehetne venni. (Zaj.) Én tehát nem titkot csinálok, én őszintén beszélek: mérjük le őket és aki könnyűnek találtatott, hulljon ki a magyar nemzet közösségéből, (Ügy van! Ügy van!) az nem érdemli meg, hogy itt éljen, ha kétannyit tudott is dolgozni, mint egy bennszülött magyar ember. (Kondor Imre (pp): Annál veszélyesebb ! ) ki vele, mert méltatlanná vált « a hazára. De mivel a magyarországi svábok között vannak, akik méltók erre a hazára, ezekéit az egyéneket is vegyük tekintetbe. Én, aki egy szót hazám anyanyelvén kívül beszélni nem tudok, ki kell jelentsem nyugodt lelkiismerettel, hogy láttam olyan német anyanyelvű magyar állampolgárokat, akikhez én, a született magyar — s ezt nyugodtan mondom — tanulni járhatnék nemzethűséget. Ilyen is van. Hiszen nekem magyarnak lenni ebben a hazában nem volt nehéz, mert annak születtem, senki innen ki nem tagadhatott, mert politikai multamban, felfogásomban soha semmiféle «zélsoséges irányzatnak követője nem voltam. Nem voltam pedig azért; ment tudtam, hogy az az általam korábban említett Íratlan törvény előbb vagy utóbb nekem ad igazat. Mert vannak Íratlan törvények, 'amelyek hatalmasabbak az irott törvénynél. Tudtam azt, hogy a szélsőjobboldali diktatúra, a nemzeti szocializmus vagy hungarizmus vagy akármi más, amelyet csak erővel, vagy diktátummal lehetett fenntartani, előbb-utóbb lejárja magát. (Ügy van! a kisgazdapárton.) Hiszen az emberi lélekben, az emberi szívekben benne van az egyéni sza*badság, a testvériség és az öncélúság utáni vágy, ezért vagyunk különbek az állatoknál, nem lelhet bennünket csordaként terelni- (Ügy van! Úgy van! — Taps a kisgazdapárton és a parasztpárton.) Visszatérve erre a kényes kérdésre, a svábkérdésre,' mindazokat, akik a magyar állameszméhez hűek, (Buehinger Manó (szd): Úgy van! Helyes! —Kovács István (kp): Mindenkiről ezt fogják megállapítani!) és a bizonyításnál, az eljárásnál ez derül ki, máskép kell kezelni. Ennek a nemzetnek 400 esztendő óta sohasem volt olyan lehetősége, hogy a németekből igazi jó magyarokat neveljen, ha pedig igaz az a régi mondás, amely szerint olyan kevesen vagyunk magyarok, hogy még az apagyilkosoknak is meg kell bocsátanunk* akkor meg kell bocsátanunk azoknak, akikre nézve csak látszat van, hogy bűnösök, de az ninés bizonyítva. (Egy hang a kommunistapárt soraiban: Nemcsak a látszat, valóban bűnösök voltak! — Zaj.) A bűnösöket senki sem kívánja itthagyni, de a magyar érzésűeknek, akik lelkükben magyarok, — nem az a fontos, hogy az én szám mit mond, az a fontos, hogy a lelkem, a szívem mit érez — ha magyarul éreztek, azoknak otthon és tér kell hogy jusson ezen a földön. A magam részéről tehát azt mondom: akkor, amikor telepítünk, vigyük oda a legjobb magyarságot a sváb falvakba, a makulátlan magyarokat, akik egy szót sem tudnak idegen nyelven. A magyarországi svábokat nem mi vittük odáig, hogy a hazaárulás kritériumát kimerítették; akik kimerítették, önmaguk között hasonuljanak meg, a németekkel, de sohasem velünk, mert ma egy gondolkozó német ember, ha őszintén gondolkozik, azért, amibe keveredett és jutott, inkább Hitlert teheti felelőssé, mint a magyar nemzetet, de nem lévén Hitler a jövőre, hitünk szerint magyar nemzet pedig lesz, ne mi legyünk a sértő fél, bár nem sértjük őket, mert igazságosan járunk el velük szemben, de ne általánosítva járjunk el. (Közbeszólások a kisgazdapárt oldalán: Helyes!) Még egy dolog szól amellett, hogy emberiesen hajtsuk végre a kitelepítést. Közismert dolog a jelenből és a múltból, ha a német rém újra Európára és a világra veti tekintetét, (Egy hang a kisgazdapárton: Soha többet!) mivel célja» végcélja mindig imperialista lesz, ha mi most embertelen érzelmektől telítve, haragvó lélekkel visszük, ki a svábokat, azt is, aki nem érdemelte meg ezt a sorsot, akkor az imperializmusnak Magyarország felé előőrsöket telepítünk ki a német birodalomban. (Kondor Imre (pp): Itt meg előőrsök maradnak vissza a német birodalom számára! —-iDulin Jenő (kg): Csak a jó magyarokról beszél, nem a hazaáruló svábokról! — Zaj.) Működjék a magyar emberiesség, a magyar igazságosság szelektáló szitája, akkor képviselőtársam aggodalmára nem kerül sor. (Helyeslés és taps a kisgazdapárton. Peyer Károly (szd): Engem Dorogon svábok választottak meg szavazással!) 24 * Egy igen kénye» kérdést említek most, ami megint olyan formában tüntethet fel engem, mint aki menteni kívánja azt a multat, amivel soha egyet nem értettem. Ez a kérdés pedig az internálások kérdése. (Halljuk! Halljuk! a kisgazdapárton.) Ez abban a formájában, ahogyan ma látjuk, minden, csak éppen nem a demokráciához illő cselekmény. (Helyeslés a kisgazdapárton.) Átvétele annak a diktatórikus hatalmi recept szerinti állam vezetésnek, amelynek szenvedő alanyai voltunk úgyszólván mindannyian. (Ügy van! a kisgazdapárton.) Nem tagadom annak szükségességét, hogy megvizsgáljuk azok múltját, akik az elmúlt háború folyamán eljutottak Németországba, Ausztriába, vagy máshová, de viszont tudjuk azt is, hogy akiket elvitt a világvihar, azok nem mindannyian a szívük vágya szerint mentek el. (Felkiáltások a kisgazdapárt oldalam: Nem bizony!) De vizsgáljuk felül mindannyit, hisz nem tudható, mit hoznak haza magukkal. Vizsgáljuk felül őket, de a felülvizsgálatnak a módja mégsem az, hogy az a felülvizsgálat fél évig vagy tíz hónapig tartson- (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt oldalán.) A magyar állam a közalkalmazottak nagy száma miatt éppen most súlyos időket él át; mivel sokan vannak a közalkalmázottak, most vetődik felszínre a B-listára helyezés. Sokan vannak és csodálatosképpen bizonyos mezőnyön igen keveset produkálnak. Mégsem eljárás az, amit az internáltakkal kapcsolatban követnek — és itt ter-
