Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-16

393 A nemzetgyűlés 16. ülése 1946. különféle folyókat vesz magába, hogy azután ezeket egygyé olvassza és egységes folyamban hömpölyögtesse tovább*előre. Útja sokáig egy mederben együtthalacl és majd csak a torkolat mellett, a deltavidék elérésénél válik el újra több ágra és ágazhatik el újból több részre. Politikai életünk több ágból adódik, több oldalról folynak össze a pártok. A demokratikus pártok mindegyike más és más árnyalatot képvisel, sőt az egyes árnyalatokon belül is^ — áll ez különösen a független kisgazdapártra — egészen különböző színárnyalatok tevődnek össze. Ezek együtt folynak bele egy hatalmas folyamba, a* mai magyar politikai életbe. Ennek a folyamnak igen-igen sokáig együtt^ kell még maradnia, mert a torkolat elérésétől, a deltavidék elérésétől, egy új magyar jövendő komoly megalapozásától ebben a pillanatban még nagyon távol vagyunk. Nyilvánvaló tehát, hogy az utat, amely Debrecenben kezdődött^ s a koaliciós kormányzás bevezetésével indította meg az országnak új életét, még «okáig fenn kell így tartani- S amint már említettem, a harmadik feszültségnek levezetésére is ezt az utat és módot tartom a lehető legalkalmasabbnak. A közelmúlt történetében, t. Nemzetgyűlés, szörnyű dolgok történtek Magyarországon is az ország lakosságának egy részével és sajnos, a magyar nép sem tudta magát kivonni azokból az elveteimültségekből, amelyeket ezen a téren, a hitlerizmus hozott az emberiségre. Innen is elhurcolták az emberek százezreit, akiknek csak jelentéktelen kis része tért vissza. Természetes dolog, hogy a visszatértek és az ország többi lakossága között bizonyos ellentét áll fenn, hiszen az. ország többségének huszonöt éven keresztül propagandával folyton azt hirdették, hogy ez a kisebbség az ország egyetemének ellensége. Próbálták mindenképpen akként beállítani a dolgot, hogy a gyűlöletet paroxizmusisá tudiják fokozni a lakosság e két része között és ez — sajnos — a legteljesebb mértékben sikerült is. A huszonötéves propaganda emlékeit egyszerűen kitörölni a lelkekből nem lehet

ä de nem lehet azt a keserűséget sem kitörölni a lelkekből, amelyet az igazságtalan bánitalimazás és keserű sors öltött azoknak lelkébe, akik hozzátartozóikat tömegesen vesztették el, hiszen ennek a kisebbségnek soraiban nincsen olyan család, amely a legsúlyosabb véres áldozatot ne hozta volna az elmúlt évek során. Azzal a lelkülettel azonban, amelyet az egyik oldalon a huszonötéves propaganda táplált bele ,nz emberekbe, a 'másik oldalon pedig a frissen elszenvedett méltánytalan és óriási sérelmek sorozata okoz, együtt építeni roppant nehéz. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárton.) Meg kell tehát találni az utat, amely az ellentétet elsimítja. Mes kell találni azt az utat, amely megérteti velünk, hogy ennek az országnak egyforma polgárai vagyunk és nincs más kötelességünk, mint megbocsátani a multat. lehetőleg elfelejteni a multat és egy jobb jövőben megkeresni a kiengesztelődés lehetőségét. (Üay van! Ügy van! — Helyeslés és nagy taps a kisgazdapárton.) T- Nemzetgyűlés! Lehet ezt a kérdést más módon is kezelni, lehet más érzéssel is hozzája közeledni, de szerintem a helyes megoldás ezen a vonalon keresendő, mert minden más csak további akció-reakció-változásokat hoz, (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt oldalán.) ameévi február hó 8-án, pénteken. 394 lyektől — ha lebet — ezt az országot távol kell tartani. A sokat szenvedett kisebbségnek meg kell kapnia az elégtételt (Helyeslés a kisgazdapárton.) ésj tez az elégtétel mindenekelőtt abból álljon, hogy ezen a ihelyen is megállapítjuk azt, hogy amit szenvedett, laat ok nélkül, méltánytalanul, az isteni és emberi törvények . ellenére szenvedte el. (Ügy van!) Nem akadhat jóérzésű ember, aki ezeket a dolgodat lelkében a legmélyebben meg ne bélyegezné és el ne '< ítélné és akik ebben bűnösek voltak, azokat a legszigorúbban f felelősségre is kell vonni és azokat semmiféle anódon és semmiféle irányban menteni senkinek nem szabad (Faragó László (szd): Még amnesztiával sem!) — még amnesztiával sem, erre nem lehet amnesztiát kiterjeszteni, mert ilyen gyilkosságokat, embeikinzást, rablást, bestialitást nem lehet amnesztiával orvosolni. (Taps a Ház minden oldalán.) Amikor azonban a bűnösök elvették büntetésüket, akkor nem lehet úrrá más közöttünk, mint a kiengesztelődés szelleme, az asszimilálódás szelleme. Egyformán magyarok vagyunk valamennyien és egyformán csak egy lehet a kötelességünk: a lehető legnagyobb számú magyarnak a lehető legnagyobb boldogságot biztosítani ebben az országban! (Tups a kisgazdapárt oldalán.) T. Nemzetgyűlés! Az elmondottak mia't sem lehet tehát egyelőre pártkormányzást bevezetni ebben az országban; de nem lehet más meggondolás alapján sem. Ha_itt egy kisgazdapárti kormányzás alakulna, akkor ez feltótlenül tévesen abban látná a maga megerősödését, hogy iparkodnék lehetőleg jobbra eltolódni, pedig az én véleményem szerint attól az iránytól, amelyet újjáépítésünk kezdetén felvettünk, soha egy hajszállal sem szabad eltolódni. (Taps a Ház minden oldalán.) Ha pedig egy munkáspárti kormány venné át az uralmat Magyarországon, akkor ez annak a tudatában, hogy lény egében kisebbségi kormány, kivülről keresne magának támaszt a többséggel szemben, amit szintén — éppen a közelmúlt tanulságai -alapján — egyszersniindenkorra el kell az ország életéből, utasítani- (Lelkes helyeslés és taps a kisgazdapárt soraiban-) Egy ilyen kisebbségi kormányzás az ország többségéinek a kormányzásból való teljes kikapcsolását jelentené, ami viszont a többség passzív rezisztenciájára vezetne, márpedig meg vagyok győződve arról, hogy az elénk tornyosuló feladatok annyira hatalmasak és annyira^ nagyok, hogy azokat csak minden erőnek az újjáépítésre való koncentrálásával tudjuk megoldani, de egyáltalában nem tudjuk megoldani akkor, ha az ország jelentékeny része vagy éppen többsége passzív rezisztenciába vonul és távoltartja magát az újjáépítéstől. Mindezek a szempontok szükségessé teszik azt, t. Nemzetgyűlés, hogy a. koaliciós kormányzást lényegében ugyanazon keretek között és ugyanazon, elvek mellett, mint ahogy az eddig történt, továbbra is fenntartsuk. De érdeke ez a nagyhatalmaknak és a szövetséges nemzeteknek, valamint a mellettünk élő^ népéknek is. Ezeknek a népeknek az én véleményem szerint egyáltalában nem az a fontos, hogy itt milyen kormányforma van, hanem az a fontos, hogy stabil kormányforma legyen, amely egyfelől nem tolódhatik el jobbra, másfelől pedig nem borulhat fel és nem adhat helyet soha többet a reakciónak. Ennek a stabil kormányzásnak