Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-12

321 A ne-mzetgyűlés 12. ülése 1946. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ I. évi jawaár hó 31-én, csütörtökön. 322 (Ügy van! Ügy van! a kommunistapárton.) Az iskolában arra tanítottak bennünket, hogy szeressük hazánkat, szeressük királyunkat. (Ügy van! a kisgazdapárton.) A haza nevében, a király nevében vitték háborúkba a magyar nép százezreit (Szécsey Béla (kg): Nam azok. akik tanították!) azok, akiknek semmi közük nem volt a magyar dolgozó néphez. A régi haza mostoha volt hozzánk, hiszen a dologtalanok uralkodtak benne és mégis szerettük ezt a hazát, mert arcunk verejtékével építettük, hiszen mi szántottuk, vetettük termőföldjét. De vájjon szerethettük-e azt a királyt, aki idegen volt a magyar néptől? (Ügy van! a kommunistapárt oldalán.) És ezek a királyok, akik a legtöbbször idegenek voltak a magyar néptől, kát kézzel osztották a magyar fÔWet (Egy hang a kisgazdapárton: Windiscihgrätzeknek!) azoknak, akik hűen kiszolgálták a monarchiát és tízezerszámra gyilkoltatták a magyar parasztságot. (Közbeszólás a kommunistapárt oldalán: A Windischgrätzek, a Haynauk!)

186 Ma, .amikor a demokrácia lehetővé teszi számunkra, hogy a nép nevében szabadon beszélhessünk, kötelességünk megmondani, hogy ma már a parasztságnak felnyílt a szeme, ma' már tudja a parasztság azt, hogy nem a hazáért kellett meghalniok ezeknek a százezreknek, hanem a grófi, bárói tízezer holdakért, amelyeknek tulaj donc sai rendszerint hű kiszolgálói voltak a monarchiának és a monarchia védelme alatt álltak. Bátran és szabadon megmondhatjuk végre, hogy a királyság és a monarchia idején lehetetlen volt a földreformot még csak emlegetni is, pedig a földéhség akkor is nagy volt a parasztság körében. De hiába voltak az aratósztrájkok, hiába kezdődött az agrárszocialista mozgalom Achim Andrások és Szántó Kovácsok vezetésével,

187 a nugybirtokososztály .egy követ fújt az uralkodóházzal és a parasztság minden megmozdulására csendőrsortűz volt a válasz. Nem kell a példákért a messze múltba visszamenni. A Horthy-rendszer is — nagyon jól tudjuk — azért tartotta fenn a királyság államformáját, mert így tudta elodázni a földreformot és így tudott kedveskedni a reakciót mindig hűen kiszolgáló nagybirtokososztályrtak. (Marosán György (szd): Erdekeit volt a kenderesi tanyával!)

188 Húszmillió magyarról szoktak szónokolni, de közben egy szavuk sem volt az ellen, hogy másfélmillió paraszt vándO' roljon ki Amerikába. Ahelyett, hogy a nemzet törzse, a parasztság, szaporodhatott volna, inkább fogyott. Az egykézést kellett kitalálnia, mert a pántlika- és nadrágszíjföldek nem bírtak egy embert sem kielégíteni, nemhogy egy családot tudtak volna fenntartani. Amikor a köztársasági államforma kérdése napirendre került, egyes jólértesültek azt rebesgették, hogy a parasztság, főleg a dunántúli parasztság idegenkedik a köztársaságnak még a gondolatától is. Én, aki a Dunániúlon, Vas megyében zselléreskedtem és cselédeskedlem, nagyon jól tudom, hogy ez hazugság. Én bizonyságot teszek .amellett, hogy a dunántúli parasztság, ha egy évvel ezelőtt még idegenkedett volna is a köztársaságtól, ma. amikor a maga földjén szánt-vet, nagyon jól t-dia, hogy kiknek az érdekében áll a ki; r'lyság mellett való állandó agitálás. (Révai József (kp): Úgy van!) Jól emlékszik a parasz'ság arra, hogy TV. Károlyt annakidején gróf zabolai Mikes János püspök vette párt21 megváltoznia és nemi is változhat meg, ez pedig a demokratikus pártok együttműködésének történelmi szükségessége. (Taj)s a Ház minden oldalán.) Ez nem változó politikai taktikának a kérdése, hanem a magyar sorsnak a parancsa, amelyet, ha nem követünk, megbukik ez a demokrácia és vele a magyar nép biztos, boldtigiäibib és szabad jövendője. (Oltványi Imre (kg): Ügy van!) És ettől függ az is, hogy ezek az emberi jogok ne csak szép_ kirakati tárgyak maradjanak a demokrácia kirakatában, amelyeket csak az üvegen keresztül, bámulhat a nép, hanem mindenki számára hozzáférhetők legyenek úgy a politikai, mint a szellemi, mint pedig különösen a gazdasági jogok, hogy ne sorbaállással, ne jeggyel, ne pártiarazolvánnyal lehessen megszerezni ezeket, (Ügy van! — Élénk helyeslés és taps a kisgazdapárt soraiban.) hanem megkaphassa őket mindenki, aki becsületesen dolgozik ennek az országnak újjáépítésén és aki becsületes híve a magyar demokráciának. Ezért a pártok további szoros együttműködésétől, erkölcsi és történelmi felelősségérzetétől várom, hogy az emberi jogok szelleme jária át nemcsak ezt a nemzetgyűlést, hanem az egész magyar demokráciát, annak minden intézményiét, a legtávolabbi, legeldugottabb^ faluban is, hogy örökre véget vessünk a vi diáki kiskirályok túlkapásainak, (Élénk helyeslés és taps a kisgazdapárton.) hogy tudatában legyen végre mindenki ebben az országban annak, hogy, aki az emberi jogokat, az emberi szabadságokat megsérti, az voltaképpen ellensége a demokráciának, (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt soraiban.) márpedig van elég külső el'enségünk, ne szaporítsuk belső ellenségeink számát, és ne fokozzuk belső nehézségeinket. Még. egy szempontból tartom történelmi fontoságúnak az emberi jogok, deklarálását: a magyar függetlenség szempontjából! Csak szabad ember érezheti át azt, hogy mit jelent szabad és független nemzetnek lenni^ csak szabad magyar ember kész az életét is fe'áldozni azért, hogy a magyar függetlenség örök időkön keresztül fenntartás sékAzt kívánjuk tehát, hogy ezek az emberi jogok ne csak papíron legyenek lefektetve, hanem az életbe is átmenjenek, váljanaK a nemzet vérévé, hogy minél előbb megvalósíthassuk Til'dy Zoltán pártvezérünknek '(Éljenzés a kisgazdapárton.) egy mondatba foglalt programját: Szabad és független hazában szabad embereket, szabad népet akarunk látni! (Hosz? szantartó élénk éljenzés és taps a kisgazdapárton. — Taps a szociáldemokratapárt és a kommunistapárt soraiban^ — A szónokát üdvözlik) Elnök: Szólásra következik? Futó József (kg) jegyző: Szabó Imire. Elnök: Szabó Imim képviselő u-itait iUe i a szó! ,',.*,. , Szabó Imre (kp): T. NemzeWules! Mini pártom, mind pedig a földhözjuttatottak neveben örömmel üdvözlöm a tárgyalás alatt álló javaslatot, üdvözlöm elsősorban azért, mert pontot tesz egy olyan történelmi korszak végére, amelyben talán egyetlen dolgozó rétegnek sem jutott osztályrészül annyi szenvedés nyomor és megaláztatás, mint nekünk: volt cselédeknek és zselléreknek. Mi évszázadokon keresztül dolgoztunk, verejtékeztünk azokon a grófi és bárói tizezerhóldakon, amelyeket gazdáik legtöbbször a királyoktól azért kaptak ajándékba, mert hátbatámadták a magyar nép sz.abadságharcait.