Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-12

301 A nemzetgyűlés 12. ülé$e 19Í6. van az a lelkiismereti motívum, mely miatt végtelenül fontos, hogy az alkotmány vallásos alapokon nyugodjék. Azt mondja a királynő: »nem akarok egypár mágnás és nemes miatt elkárhozni«. Az országgyűlés berekesztése után tehát megbízást adott gróf Festetich Pálnak, a kamara alelnökének, hogy pontos adatgyűj­tés útján írassa össze községenként az összes jobbágybirtokokat és a rajtuk nyugvó teherrel a kötelezettségeket is. Az úrbér elkészítése nagy munka volt. 217.017 egész telket vettek­fel. Az urbáriumot 1767-ig elvégezték és kihir­dették. Jelentősége nemcsak abban állott, hogy tisztázta a jogi viszonyokat és kötelmeket, ha­nem megállapította ezen túlmenőleg a mini­mumokat is, amelyekből többé a jobbágyoktól elvenni semmit sem szabad. Ennek a rendelkezésnek nemcsak az a szo­ciális szempont volt az alapja, hogy a jobbágy megélhetését biztosítsa, hanem az a mezőgaz­dasági érdek is, hogy a jobbágynak legyen elég földje a háromnyomású gazdálkodásra való áttérésre.« (Zaj a kommunistapárt sorai­ban.) Én itt tulajdonképpen a vallásos motí­vumot akartam kiemelni. Minthogy az előadó úr hivatkozott II. Jó­zsefre, engedjék még, hogy röviden felolvassam azt is, ami annak a megjegyzésnek a tartalma. II. József, mint tudjuk, haladó gondolkodású ember volt és itt a történelemnek olyan rend­kívüli esetével állunk szemben, amikor az ural­kodó a »forradalmár« a nemzettel szemben s Minikor (Kondor Imre (n.o>: Szálasi is forra­dalmár volt a nemzettel szemben! — Nagy zaj a kommüntsiapárt és a szociáldemokratapárt soraiban.) a mostani köztársasági alke Siányra vonatkozó törvényjavaslat »négyszázéves küz­delmet« említ az uralkodóház és a nemzet közt. (Kondor Imre (pp): Nemzetellenes forrada­lomra nines szükség! — Zaj) Ennek a küzde­lemnek nagy részét a jobbágyság felszabadí­tásáért folyó küzdelem képezte. Ha tárgyilago­sak vagyunk, tudomásul kell vennünk, hogy a Habsburgkirályok a jobbágyság mellett állot­tak a nemességgel szemben. (Zaj a kommu­nista és a szociáldemokratapárt soraiban!) II. József jól ismerte a magyar alkot­mányt, de mivel jellemes ember volt, a job­bágyságon is feltétlenül segíteni akart, több más reformot is valósítani akart, azért nem koronáztatta meg magát, hanem rendele­tekkel kormányzott s ez okozta azt, hogy az ország annyira ellene volt. Amikor halálos­ágyán feküdt, minden rendeletét visszavonta, egyesegyedül a jobbágyokra vonatkozót hagyta meg. Méltó és igazságos tehát, —- éppen a kis­gazdapárt vezérszónokának felszólalásával kap­csolatban mondom — hogy >a kisgazdapárt ezt a történelmi igazságot el ne felejtse. (Zaj a kommunista' és a szociáldemokratapárt olda­lán. — Egy hang a kommunista-párt soraiban: Szép szándék, eeniinni cselekedet!) II. József 1785 sugmstetus: 21-i rendeletének tárgya-a köv£%kedő (olva>s's\a)): »A jobbágy nevet és a személyes füg­gés fogalmát megszünteti, a szabad költözkö­dést helyreállítja-, a jobbágy fiainak szabad pá­lyaválasztást enged, ingó vagyonáról szabad rendelkezést biztosít, megvédi őt attól, hogy úr­béri telkéből ok nélkül kivessék és a földesúr elleni védelemmel az úriszék helyett az újon­nan szervezett alispáni hivatalt bízza meg. Az egész jobbágy védelemnek az a sarkpontja, hogy a vármegye ne legyen többé a földesurak szer­vezete..,« (Andrássy Dániel (kg): N.égyszázéves szenvedés után nem lehet Habsburg-propagan­évi január hé) 31-én, csütörtökön. • 3ul dát csinálni itt a parlamentben ! — Lelkes taps a kommunista- és a szociáldemokratapárt sorai­ban. — Andrássy Dániel (kg) : Minden magyar­nak vannak ősei, akik azért pusztultak el, mert a Habsburg-dinasztia uralkodott itt! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! . Slaehta Margit (pk): Es a jobbágyoknak még több leszármazottja van, a néx> fiai, akiket ezek a törvények szabadítottak fel. (Ortutay Gyula (kg): 1849 október 6-a is volt! — Andrássy Dániel (kg): Hát felejtsük el Aradot? — Zaj.) Most készül á köztársasági törvény, amely szólásszabadságot biztosít mindenkinek. (Felkiáltások a kommunista­párton: De nem a reakciónak! — Zaj. — Egy hang a kisgazdapárton: De nem a propagan­dának! — Áz elnök csenget.) Ha Önöknek szólásszabadságuk van, klépviselő. urak, akkor nekem is van. (Andrássy Dániel (kg): El­ismerem, demokrácia wn^-de ez mégis csak abszurdum!) Demokrácia annak számára, aki azt teszi, amit önök akarnak, de nem annak számára. aki mást gondol. (Zaj és felkiáltások a szociál­demokrata- és a kommunistapárton: Elég volt! — Halljuk! Halljuk!) Tehát foly­tatom. »... hanem az állam képviselete, amely inkább a jobbágy érdekeit tartja szem előtt, semmint a földesurakéit« (Zaj és ellent­mondások a kommunistapárton.) »A másik sark­pont, a nemesi földnek adókötelezettsége volt, minek következtében a jobbágy állami terhei tetemesen csökkenthetők lettek.« (Egy hang à kommunistapárt soraiban: Tiszta Habsburg­ugitáció!) A másik megjegyzésem az, hogy az alkot­mányozásnál az organikus fejlődés rendkívül fontos, mert ha törés következik be, (Felkiál­tások a parasztpárton: Összetört az ország! — Egy hang a szociáldemokratapárt oldaléin: Nem törés, mert négyszáz év elég volt arra, hogy tanuljunk! — Zaj.) az előző alkotmánnyal szemben, akkor az mindig rázkódással jár. (Zaj a szociáldemokrata- és a kommunistapárt ojda­lán. — Egy hang a szociáldemokratapárton: A rázkódás olyan nagy, hogy romokban hever az ország!) Rendkívül nagy történelmi és fejlődés­ismeretet tételez fel, és rendkívül nagy felelős­séggel jár egy ilyen átvágás eszközlése, külö­nösen olyan kimondhatatlanul nehéz időkben, mint amilyenek a mai idők. (Felkiáltások a kisgazdapárton: Vállaljuk!) A továbbiakban az az észrevételem (Fülöp József (kp): Hogy nem kell köztársaság! —' — Zaj és derültség.) a köztársaságra vonat­kozó törvényjavaslattal szemben, hogy a Szent Koronára vonatkozólag nem tartalmaz semminemű intézkedést. (Zaj és felkiáltások a szociáldemokrata-* és a kommunista­párton: Múzeumba kell tenni!) Mi ugyan ki­csiny ország vagyunk, de van egy páratlan'ér­tékünk, a Szent Korona. Ez a Szent Korona ezeréves és talán az egész földön nincs egy másik ilyen régi korona, amelyhez annyi tör^ ténelem és annyi tradíció fűződik. (Egy han<j a parasztpárton: Szép muzeális érték! f- Maro­sán György (szd): Az fáj, hogy nem koronáz­hatnak többé Magyarországon! Az fáj! Hát nem fognak koronázni! — Zaj.) Amikor a Szent István-évben itt volt Pacelli államtitkár, a mos­tani Szent Atyánk, akkor látni kívánta a Szent Koronát, amelyet meghatva nézvén, letérdelt előtte. Nincs a világnak egy másik ilyen koro­nája, ha még olyan értékes is, (Egy hang a szociáldemokratapárton: Jobban kellett volna rá vigyázni!) hogy egy országot lehet rajta

Next

/
Oldalképek
Tartalom