Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-11

£91 A nemzetgyűlés 11. ülése 1946. zott megnyilatkozási lehetőségek mellett, mikor rendeleti kormányzásra vagyunk kényszerülve, mikor sajtónk éppen csak hogy van, mikor a közlekedési viszonyok miatt a vidék annyira elszakadt a fővárostól, minden alkuimat meg kell ragadnunk arra, (Közbeszólás a kommunistapárt oldalán: Menjen inkább hidat építeni!) hogy a népet magunkhoz, ügyeinkhez közelebb hozzuk* a közügyek iránti érdeklődését fokozzuk! Nem tartanak-e attól, hogy a tömegek újra közömbösökké válnak a poKtiklali élet iránt, (Zijos felkiáltások a szociáldemokratapárt és a kommunistapárt oldu\án: Neimi!) és usido-tt ecetben "újra politikai kalandorok könnyen alkalmazható játékszereivé lesznek? Veres Péter t. képviselőtársam sokszor hangoztatja, hogy intézményeinket magyar módra úgy kell megszervezni, hogy a nép ösztönös jogérzékét hagyjuk a maga útján érvényesülni. Ha pedig állandóan a nép józan eszére, egészséges ösztöneire hivatkozunk, miért félünk attól, hogy egy ilyen kérdésben megkérdezzük, vagy jobban mondva, érdeklő dését felkeltsük? (Súlyán György (kp): Megkérdeztük őket! Majd pénteken válaszolni fogunk! — Zaj.) A magyar népet a múlt és a jelen század álparlamentáris diktatúrái úgyis eléggé hozzászoktatták ahhoz, hogy a politikát messziről, nagy. bizalmatlansággal nézze. Űri huncutságnak nevezte. (Felkiáltások a szociáldemokratapárt és a kommunistapárt oldalán: Az is volt!) De minek fogja nevezni ezután, ha állandóan csak passzív helyeslést várunk tőle! Ne szalasszuk el tehát az olyan alkalmat, amikor lángra lobbanthatjuk benne «, pislákoló politikai ösztönt. Viszont egészen bizonyos az is, hogy a köztársaság hívei, akik közé magamat is számítom, (Gúnyos derültség a szociáldemokratapárt és a kommunistapárt oldalán. — Révai József (kp): Langymeleg híve! — Súlyán György (kp): Azt mondotta, hogy nem lelkesedik érte! — Révai József (kp): Milyen köztársaság van még! — Zaj. — Az elnök csenget.) csak önmaguknak tennének szolgálatot. ha az államformát népszavazással erősítenék inéig, (Zaj.) hiszen a demiokiiatikus életnek ea'y ilyem megnyilatkozásit, sokkal erősdbb, ünnepélyesebb, történetibb jelentőségű fundamentuma a közéletnek, mint egy csupán pártközi megbeszélésen előkészített és ä nemzetgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat bármilyen formájú megszavazása. A belpolitikai konszolidáció, de a köztársasági államforma, spt a megválasztandó államfő érdekében is kívánatosnak tartanám tehát, ha a t. Nemzetgyűlés nem zárkóznék el egy ilyen a demokratikus életben rendkívül fontos formai aktus végrehajtásától, és egyelőre félretéve az előttünk fekvő tervezetet, amelyet különben teljes szívemből helyeslek, (Derültség és zaj a szociáldemokratapárt és a kommunistapárt soraiban ) előbb közvetlen, de országos jelentőségű népszavazással szerezne tapasztalatot a felől, (Zaj a szociáldemokratapárton és a kommunistapárton.) vájjon a nép nagy többsége egyetért-e a javaslattal. Az eredmény szerintem úgysem kétséges (Egy hang a szociáldemokratapárton: Csupa ellentmondás a beszéde! — Zaj a kommunistapár Ion.) és akkor à demokrácia ellenségei sem mondhatják, hogy ez nem volt a nemzet akarata. (Mozgás és zaj a kommunistapárton es a szociáldemokratapárton. — Taps a kisgazdapárt egyes padsoraiban.) évi január hó SO-án. szerdáú. W2> Elnök: Szólásra következik! Hegyesi János (pp) jegyző: Szent-Iványi Sándor! Szent-Iványi Sándor (pd): T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, az ügynek azzal teszek leginkább szolgálatot, ha mondanivalóimat mennél rövidebbre fogom. (Ügy -van! Ugy van! a kommunistapárt soraiban.) Felszólalásomnak amúgy is az a lényege, hogy a polgári demokratapárt részéről is hitet tegyek a mellett, hogy a demokratikus Magyarország meg tud egyezni még olyan fontos kérdésekben is, mint az államforma kérdése, s hogy eljöjjek ós odaadjam a magam, egy szavazatát a köztársasági törvényjavaslat mellé. (Éljenzés és taps a kommunistapárton.) A mi pártunk kicsiny, de mégis van. XJg.s

r érzem, hogy mind befelé, mind kifelé szükséges annak elvi deklarálása, hogy a polgári demokratapárt nem maradt távol, nem ellenezte., hanem határozottan mellette van a köztársasági törvényjavaslatnak. (Helyeslés a kommunistapárton') E mellett a belpolitikai és külpolitikai szempont mellett van egy szempont, amelyet el kell mondanunk, nevezetesen azt, hogy a királyság és a köztársasági államforma közötti ellentéteket gyakorlatilag sokszor azzal próbálták kiélezni, hogy a királyság intézménye azért jobb, mert nem teszi ki minden három-négy évben az országot az elnökválasztás izgalmainak. (Egy hang a szociáldemokratapárton: A kormányzóválasztás viszont huszonöt évre tette ki izgalmiaknak £>z országot! — Z >j.) Pontosan ez az aggodalom az, amiért én a magam részéről határozottan a köztársasági államforma mellett foglalok állást. Igenis, tegyük ki àz országot az ilyen izgalmaknak az,alkotmányosság keretein belül. (Zaj a szociáldemokratapárt soraiban.) Mert mi törtónt a múltban, t. Nemzetgyűlés? Kialakítottak egy úgynevezett tekintélyi elvet, amely a magyarság minden polgárától azt várta, hogy fejbólintójánosként helyeseljen minden javaslatot, amely felülről jön. Az eredmény az volt, hogy amikor eljöttek a történelmi megpróbáltatás idői, a nemzetbe» nem volt elég politikai érzék, (Ellentmondás a szociáldemokratapárton.) nem volt elég bátorság és főképpen nem volt elég politikai tájékozottság arra, hogy tudta volna, mit kell a veszély óráiban tennie. Ez a nemzet, amelyet arról ismertünk meg a múltban, hogy sokszor inkább fejjel is a falnak rohant, de eszményeiért és ideáljaiért kiállott, március Í9-én eltűrte. hogy nemcsak a deportálások szégyenletes eseményei történhettek meg Magyarországon, de az is, hogy elvigyék kormányának minisztereit és elvigyenek törvénythozóikat.

158 (Úgy van! Ügy van!) Azt hisszük, hogy ez ellen a politikai tájékozatlanság ellen kitűnő iskola az, hogy igenis minden négy esztendőben az elnökválasztással az ország népe vessen magával számot, kit választ, mit választ, kit küld a nemzetgyűlésbe, hogy az elnököt megválassza, mert így fogolyan politikai tájékozottságra szert tenni, amelynek alapján nieg tudja majd ítélni, mit kell tennie, ha netalán ismét kritikus történelmi idők jönnek. (Zaj.) Nagy örömmel üdvözlöm a törvényjavaslat bevezetésében az emberi jogok kodifikálását, Egyszer végre már megtörtént az, hogy a Rajnán innen is törvénybe foglalták valahol az emberi jogokat. Ugyanakkor legyen szabad hivatkoznom egy magyar történelmi példára. A tordai országgyűlésen 1568-ban a vallás- és lelkiismereti szabadságot először iktatták tör•vénybe, messze megelőzve minden más népet