Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-11

263 A nemzetgyűlés 11. ülése IHt békés viszonyok közt is csak nehezen tudta volna magát fenntartani azzal a passzív ellenállással szemben, amely a magyar vidék legszélesebb területein minden tevékenységét fogadta és kísérte. Ez a kormány a belső feszültség levezetésére és saját belső szilárdságának a megerősítésére kénytelen volt katonai vállalkozásba kezdeni és — 27 év távlatából' ezt it inegállapí;thatguk szenvedélymentesen és tárgyilagosan, — Kun Béla kormánya volt az, amely Magyarországon elsőízben csinált fegy vérrel alátámasztott irredenta politikát. Az a hadsereg, amely Stromfeld Aurél és To m bor Jenő vezetésével a Felvidékre előretört, tulajdonképpen az első mozzanata volt annaJí a revizionista törekvésnek, amely 1919-ben kezdődött, és egyelőre remélhetőleg le is zárult Magyarországon, és amelynek ma már csak más ebzközökkel és más síkon lehet bizonyos vo« natkozásokban az elkövetkező béke tárgyalásoknál a tárgyalóasztalhoz kerülnie. New tudott tehát ez a rendszer sem tartósan gyökeret verni és a szegedi gondolat hamarosan átvette itt a birodalmát, hogy 25 éven keresztül egy olyan rendszert. építsen ki, amely nem végződhetett mással, mint azzal a tragédiával,, amelynek most. mindnyájan áldozatai vagyunk. A saját véleményemet fejezem csak ki és nem pártomét azzal a mondattal, amelyet most elmondok, de a magam részéről meg kell, hogy adjam, az 1919 augusztus elején megalakult .Peidl-kormánynak azt az elégtételt, hogy ha ez a kormány életben maradhatott volna, és ha a lánchídi hős Friedrich István»

103 aki az októberi forradalomban még együtt haladt a szocialista irányzattal, ezt a kormányt erőszako« san ed nem távolította volna, akkor Magyar« országon egészen bizonyosan egy helyes, békés es építő korszak fejlődhetett volna ki. (ügy van! Úgy van! a szociáld&mokratapártoti.) Ebben a kormányban megvoltak a csirái azoknak a lehetőségeknek, amelyekből kiindulva, egy széles népi alapokon felépülő demokrácia valósulhatott volna meg Magyarországon, amely már be tudta volna kapcsolni a nép iegszólesebb rétegeit. Ez azonban nem valósulhatott meg és ennek köszönhető azután az, hogy a Szegedről elindult Horthy»féle reakció be tudott vonulni fehér lovon Budapestre,"

4 és meg tudta itt csinálni a maga huszonötéves uiaimát. (Egy hang a szociáldemokratapárton: Véres uralmát!) Véres uralmát, éppen ezt akartam mondani. Ez az uralom, ugyanis Orgovánnyal, Izsákkal és Siófokkal kezdődött (Ügy van! Ügy van! a szociáldemokratapárton és a kommunistapárton. — Egy hang a kommunistapárton: Es Jfti'sahwitz-cal végződött!), Auschwitz-cal folytatódott és azzal végződött, hogy Magyarország beiezuiiant egyik legnagyobb történelmi tragédiája.

135 (Ügy van! ügy van!) T. Nemzetgyűlés! Engedjenek meg egy reflexiót ehhez a tényhez. Az a körülmény, hogy a Horthy-rendszer ekként kezdődött, és az ismert módon fejeződött be, legyen számunkra intő példa, hogy erre a sorsra van ítélve minden rendszer, amely a kezdeti kilengéseket nem tudja megfogni, (Hosszantartó élénk h& lyeslés és taps a kisgazdapárton. — Helyeslés a szociáldemokratapárton.), nem tudja megtorolni és nem tudja megakadályozni. Ezek nem pártszempontok, t. Nemzetgyűlési! Minden uralmi rendszernek, amely igényt tart saját évi január hó BO^án, izerdán. ' 264. népének megbecsülésére, az ilyen kezdeti kilen< géseket meg kell torolnia ós meg kell szüntetnie- (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárton.) Azt, majdnem azt mondhatnám, természetesnek tartom, hogy ilyen kilengések előfordulnak. Ez az emberi természetből következik hiszen van bennünk a tisztesség és a jóravaló törekvés mellett meglehetősen nagy aljasság is. Ha valamin csodálkozni lehet most, akkor csak azon lehet csodálkozni, hogy ilyen jelenségek Magyarországon az uralomváltozással kapcsolatban csak szórványosan és elvétve fordultak elő, mert azok után, amik itt történtek, — tömeges deportálások, emberek tömeges kivégzése — én bensőleg el voltam készülve arra, hogy sokkal nagyobb felfordulás és sokkal több kegyetlenkedés lesz majd nálunk abban az időben, amikor a németek innen kivonulnak. (Ügy van! Úgy van! a kisgazdapárton-} Kellemesen csalódtunk, azonban azt a néhány szórványos esetet, amely mégis előfordult, tárgyilagosan kell felfognunk. Nem eshetünk ugyanazokba a hibákba, amelyekbe a Horthyrendszer esett, és nem kezdhetjük a demokrácia uralmát ilyen dolgok eltussolásával, mert ezek később feltétlenül és bizonyosan akkor bosszulják meg magukat, amikor az nekünk a legkellemetlenebb lesz. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárton-) T. Nemzetgyűlés! A Horthy-rendszert tulajdonképpen a belső hazugságok jellemezték. Királyságnak vallotta magát, de a kormányzónak semmi sem vöit szörnyűbb, mint az a gondolat, hogy a király ide valaha valóban viszszajön. Kijelentette, hogy csak a király helytartójaként és az ő megbízásából viseli tisztségét, de amikor arra lett volna lehetősége, hogy a hatalmat esetleg átadja neki, akkor mindenképpen igyekezett megakadályozni ennek az eshetőségnek bekövetkezését. Egy titkos választással megválasztott nemzetgyűlésnek köszönhette hatalmát Horijhy. Ebben a teremben 1920-ban azok a képviselők választották őt kormányzóvá, akiket bár nem egészen rendes és nem egészen kifogás tálain, de mégis titkos választás alapján választottak , meg és első dolga az volt, hogy ezt a titkos választójogot elvegye a nemzettől és egy nyiHszavazásos rendszert erőltessen rá a magyarságra. De ez minden egyes gesztusában jellemezte Horthyt, hogy t. i. nem volt őszinte és nem volt igaz az ő magatartása. Hiszen az a kétszínű politika, amelyet a háború idején folytatott, s amely nyilvánvalóan halálra volt ítélve, — mert hi szén nem lehetett kétfelé táncolni és az egész világot ámítani és becsapni — csak annak a következménye volt, hogy nem volt. a maga felfogásában őszinte. És az a katonatiszti becsület, amely annyira ott élt ennek a kornak száján kifelé, befelé egyáltalában nem hatott, sőt éppen ezzel ellentétben, ezt a kort egészen nyugodtan lehet nevezni a becstelenségek láncolatának. (Úgy van! Ügy nanj — Taps.) T. Nemzetgyűlés! Nagy tragédiák után jutottunk el odáig, hogy most ennek a törvényjavaslatnak elfogadásáról tárgyaljunk* De ha ez a törvény alkalmas lesz arra, hogy a magyarság életének új alapjait rakja le, ha ezen a törvényen megindulhat egy új fejlődés, amely — nem szeretem ezt az elcsépelt szót használni, de nem tudok helyette hirtelen mást találni — valóban egy jobb és boldogabb Magyarország felé vezet, akkor azt kell mondanom: megérte és érdemes volt! T. Nemzetgyülléal Pártomban, a független