Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.

Ülésnapok - 1944-6

78 Az ideiglenes nemzetgyűlés ë. ü és aljasságnak. (Ügy van! Ügy van! — Kéthly Anna {-sad) és Bücnler József (szd): Az ostobaságnak!) E közlés hallatára elsápadva néztünk össze Vörös ^ános honvédelmi miniszterrel és Gyöngyösi János külügyminiszterrel. Mindhármunk agyában megfordult a gondolat, hogy ezek után utazásunk talán már tárgytalan. De Szuszejkov vezérezredes tudomásul vette és továbbította Moszkvába a külügyminiszternek nyomban megtett sajnálkozó nyilatkozatát és mi újra bizakodva folytathattuk utunkat. A tárgj^alások január 22-én a fegyverszüneti egyezmény aláírásával fejeződtek be. A Szövetséges Nagyhatalmak részéről az egyezményt a Szovjetuniónak jelenleg első marsallja, Vorosilov írta alá; (Éljenzés és laps a Ház mindemi oldalán.) Mit jelent számunkra a fegyverszüneti egyezmény? Jelent kártérítést, kötelez bennünket bizonyos szolgáltatásokra, jelent nélkülözést, talán nehézségeket is, de jelent mindenek felett életet, független, önálló magyar nemzeti életet. (Taps a Ház minden oldalán.) A német imperialista törekvések szolgálatában nemcsak kenyerünket adtuk oda és egyéb élelmiszereinket, de vért és életet is. Nem tudjuk megszámlálni az árvák könnyeit, az özvegyek sóhajait, nem tudjuk felmérni a támasz nélkül maradt szülők reménytelenségét, amit a nácizmus őrületéért áldozatul hoztunk azokért, akik ebbe a szörnyű katasztrófába sodorták országunkat. Mi ehhez a romláshoz képest az, amit jóvátételként teljesítenünk kell! Csak annyi, amennyivel az erkölcsi igazságszolgáltatás érdekében tartozunk, meg sem közelítve azt a kárt, amelyet valójában a németek háborújában való részvételünk folytán okoztunk. Igaz, nehéz teljesítenünk most, amikor koldussorban, egy vért vesztett nemzet, minden * tartalékától kifosztott nép A^agyunk. Éreztük ezt mindhárman, delegátusok, a moszkvai tárgyalásokon is, de reményt keltett, sőt megnyugtatott a tárgyalásokon elnöklő Molotov kijelentése: »Mi azt akarjuk, — mondotta — hogy Magyarország talpraálljon és végre élhesse a maga független életét.« (Élénk taps a Ház minden oldalán.) T. Nemzetgyűlés! A reménységnek és bizalomnak ugyanaz az érzése, amelynek most önök is kifejezést adtak, töltött el bennünket, amikor az egyezményt a nemzeti kormány, illetőleg az önök nevében is aláírtuk. Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy eljárásunkat jóváhagyni és a fegyverszüneti egyezményt törvényerőre emelni méltóztassék. (Taps a Ház minden oldalán.) Enök: T. Nemzetgyűlés! Méltóztatnak az előadó úrnak azt a javaslatát, hogy a fegyverszüneti egyezményt a nemzetgyűlés jóváhagyólag vegye tudomásul és emelje törvény erőre, elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Megállapítom, hogy a nemzetgyűlés az előadó úrnak ezt a javaslatát egyhangúlag elfogadta. Napirend szerint következik a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmíves nép földhözjuttatásáról szóló kormányrendelet tárgyalása. (Taps a Ház minden oldalán.) Donath Ferenc előadó uralt

1 illeti a sző. D«náth Ferenc (kn): előadó T< Nemzetgyűlés! 1945 március hó 15-én jelent meg az ideiglenes nemzeti kormány 600/1945. M. E. számú rendelete a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmíves nép földhöz juttatásáról. E rendelet új korszakot indított a ése 1945 szeptember 11-én, kedden magyar nép életében. 1945 március: 15-én új honfoglalás vette kezdetét, amely az azóta eltelt félév alatt valóra váltotta a magyar parasztság évszázados álmát, birtokába adta ősi jussát, a magyar földet. {Élénk taps minden oldalon.) Magyarország megszűnt a latifundiumok országa lenni. Száz- és százezer parasztgazdaság létesült a nagybirtokok helyén, milliók lelték meg honjukat e hazában. Március idusa így másodszor is dicsősége® napja lett nemzetünlkí történelmének. (Taps.) A rendelet jelentősége messze túlhaladja annak a kérdésnek a fontosságát, hogy a mezőgazdaságban a nagybirtokrendszerről a kisbirtokrendszerre térítünk át. Ez nem jelenti azt, hogy elismerjük a nagybirtokrendezer híveinek azt az állítását, hogy a kisbirtok kevesebbet termel. Meggyőződésünk, hogy a felszabadult parasztság kétí-három éven belül túl fogja haladni a nagybirtok termelési színvonalát. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Nem egyszerű termelési reformról van szó, hanem az egész magyar parasztságot érintő, olyan gyökeres változásról, amely kedvezően és végérvényesen a paraszti milliók javára döntötte el a földesurakkal folytatott ezeréves perüket. Ilyen nagy történelmi hordereje van ennek a rendeletnek és emellett eltörpül minden érv. De a rendelet jelentőségét igazán csak akkor értékeljük helyesen, ha felismerjük, hogy Magyarország földrajzi helyzete és speciális társadalmi fejlődése következtében a földkérdés nálunk nem csupán két osztály kizárólagos ügye, nem csupán a parasztság vitája a nagybirtokos osztállyal, amely a társadalom más osztályait legfeljebb közvetve érinti, hanem minden társadalmi osztály, az egész magyar nemzet létkérdése, amely a nemzeti felemelkedés vagy a nemzethalál keresztútja elé állított bennünket. (Úgy van! a kommunista párton ) A feudalizmus gyökeres felszámolása, a feudális reakciónak az országvezetésből való teljes kikapcsolása, amint a mögöttünk álló évszázadok, de különösen az elmúlt három évtized története bizonyítja, előfeltétele a magyarság megmaradásának. (Taps.) A hitlerizmussal szövetkező Horthy^reafcció katasztrófába döntötte a nemzetet. De a szakadékhoz vezető útra a magyarság nem tegnap, vagy tegnapelőtt lépett rá. Mai tragédiánk gyökerei nem mostani keletűek. Visszanyúlnak 1848—49 nagy történelmi eseményeihez. Világosnál nemcsak nemzeti függetlenségi harcunk bukott el, hanem megrekedt és végzetesen félrecsúszott a magyar társadalom polgári átalakulása is. A Habsburgokkal kiegyező úri birtokos osztály átmentette vezető szerepét, és a politikai hatalommal birtokállományát is megőrizte. Ezen a helyzeten még az elmúlt évtizedek történelmi viharai sem változtattak. A száz holdnál nagyobb birtokok területe 1935ben is az Összterület 48%-át tette ki, amelynek nagyobbik része kötöttforgalmú birtok volt. A magyar parasztság a terjeszkedés lehetőségétől elvágva, szűk hátárok közé szorítva élt. A feudális nagybirtokrendszer fennmaradása nemcsupán 220.000 gazdasági cselédet tartott szolgasorban, méltatlan és embertelen körülmények között. A nagybirtokrendszer következtében nemcsupán félmillió nincstelen mezőgazdasági munkás munkaviszonyait jellemezte a teljes kiszolgáltatottság, az éhbér,. a fojtogató szellemi elmaradottság. Az egész parasztságot is sújtották azok a nemzetre is. tragikus következmények, amelyeknek végső okát a feu-