Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.

Ülésnapok

pgjhlséges Isten ! Népeknek, nemzeteknek és az^çész világmindenségnek Üli egyedül való hatalmú Ura, Istene, Ki parancsolsz az óceánok dühödt tajtékzásának és Ki a szívek mozdulását, mint vizeknek folyását szabadon hajtod ide s tova, mélyen megalázott hálával borulunk Elődbe most, amikor az üszkös romok közül kiemelkedni kezdő magyar népünk sorsát a mi olyan nagyon gyenge kezünkbe tetted le. Magasztalunk Téged Urunk, Istenünk azért, hogy Te minket erre a feladatra a porból kiválasztottál. Nem mintha mi erre érdemesek és alkalmasak volnánk, hanem egyedül csak azért, mert Te örökszerelmű titokzatos végzésedben minden időknek előtte így volt ez elrendelve felőlünk és magyar nemzetünk, népünk felől. Urunk, Istenünk, a mi szívünk reszket és elalél a feladat előtt, amelyet most ránk bíztál. Körülöttünk még mindenütt vérnek óceánja hömpölyög. Romot és romot látunk mindenfelé testi szemünkkel. Magyar családok sok százezrei vannak keltészakítva és a Karácsony, amelyet várnak, számukra most nem boldog és békességes együttlét, hanem szét szakítt at ott gyász ideje lesz. Emberi erőtlenségünk és tehetetlenségünk megannyi nyűgébe ;és gátjaiba ütközünk bele lépten-nyomon minden jóakaratunkkal. Oh, ki segíthet rajtunk más, mint egyedül Te, Aki a legreménytelenebb halálból tudod előhívni a legdicsőbb és legyőzhetetlenebb életet és Ki öröktől fogva úgy rendelted, hogy a barázda sötét és reménytelennek tetsző sírjából sarjadjon ki, ha annak ideje eljön, a diadalmas ifjú kalász. Urunk, Istenünk ! Ebben a hit valló bizonyságban könyörgünk Hozzád, hogy Te, ki most merő kegyelmedből a rabszolgaság rémeit elűzöd a magyar lelkekről, Te ki most a legnagyobb összetörettetésünkben ragyogtatod fel előttünk talán még soha olyan bizonyos reménnyel 400 év óta, mint most, szabadságunk képét, Te ki most ennek dicsőséges jeléül és zálogául azt is megengedted, hogy ebben az ősi hajlékban a Te imádásodnak ezen szent helyén gyűltünk össze, ahol közel 100 esztendővel ezelőtt már egyszer összegyűlni engedted nemzeted legnagyobb álmodóit, legáldozatosabb építőit és legtragikusabb sorsú harcosait, kérünk Téged, hogy most, amikor a Te lelked hatalma alatt felragyog előttünk szabadságunknak képe, amelyet nem tud eltakarni semmiféle vérgőzös és nyomorúságos jelen, óh kérünk Téged, hogy ezt a szabadságot ne keressük és ne találjuk meg másban, csak abban, amit a Te szent Fiad nekünk örökre kijelent : az igazságban, az ö igazságában, amely egyedül szabadít meg, őbenne magában, Aki egyedül tehet bennünket a magyar földnek boldogtalan zselléreiből e magyar földnek igazi birto1*